Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-74

6171 Az Országgyűlés 74. ülése 1990. január 24-én, szerdán 6172 egy új (5) bekezdésként megfogalmazásra az az előírás, miszerint a pályázat kiírásával egyidejűleg a dolgozókat részletesen tájékoztatni kell a pályázat feltételeiről, köztük az ő pályázati részvételük lehetőségeiről, formáiról is. Engedjék meg, hogy a témával való szoros összefüggése miatt kissé előreugorjak a Vagyonügynökségről szóló törvényjavaslat egyik frekventált kérdésére. Legélesebben Filló Pál képviselőtársunk vetette fel ezt a kérdést a 10. § (1) és a 23. § (2) bekezdésével kapcsolatosan. Módosításokat kezdeményezett a dolgozó kollektívák egyetértési szerepére, illetve pályázatuk prefereálására vonatkozólag. Az az álláspont jutott bizottságunkban többségre, mely szerint az állami vagyon védelméről szóló törvényjavaslat 7. §-ának előbbi módon való kiegészítésével a dolgozók bérbe - vagy tulaj donbavételi pályázata előnyhöz juthat más pályázatokhoz képest. Többek között az adott munkahelyen való jártasság, az adott technológiai és üzletágban való közvetlen tájékozottság adhatja ezt az előnyt. Egyébiránt pedig a bizottságunkban az a nézet kerekedett felül, hogy az egyenértékű feltételek esetén érvényesítendő preferenciaskálát a vagyonpolitikai irányelvekben, majd véglegesen a tulajdontörvényben kell meghatározni, illetve az ezeket megelőző politikai vitáknak kell az Alkotmány szellemében kialakítania. Mindezek alapján bizottságunk a kormányzat egyetértésével az állami vagyon védelmére vonatkozó tervezet törvényerőre emelését támogatja és tisztelettel ajánlja annak az elfogadását. Tisztelt Képviselőtársaim! A Vagyonügynökségről szóló törvényjavaslattal kapcsolatos előadnivalómat egy kérdéskörhöz kívánom csoportosítani. Nevezetesen ahhoz, hogy melyek a főbb érdemi eltérések a kormányzat részéről szétküldött eredeti előterjesztés és az azon javaslatok között, amelyeket bizottságunk Önöknek módosításra ajánl. Elsősorban azt indítványozzuk a létrehozandó Vagyonügynökség jelzőjének a kicserélését, nemzeti helyett államira, és azt, hogy ennek megfelelően a törvény címében Állami Vagyonügynökség szerepeljen. Mi az indok? A törvény hatálya és az ügynökség tevékenységi köre tartalmilag csak az állami tulajdon formájában testet öltő tőkevagyonra vonatkozik. Ennél a nemzeti tőkevagyon köre is jóval tágabb és még szélesebb a nemzeti vagyon fogalma. Olyan hiedelmet viszont, mintha az állami jelző a magántulajdon államosítására, visszaállamosítására utalna — eloszlatja az ügynökség szó alkalmazása. A közvélemény szemében ugyanis az ügynök az, aki „rásóz", aki az árura vevőt szerez. Valóban ezt tekinti a Vagyonügynökség fő funkciójának a törvény is. Már a preambulum első mondata a törvény első alapvető rendeltetéseként határozza meg, hogy az állam vállalkozási vagyona lényegesen csökkenjen a Vagyonügynökség közreműködése folytán. És mit nyilvánít a preambulum a törvény másik alapvető céljának? Azt, hogy megkezdődjön az állam közhatalmi és tulajdonosi jogosultságainak a szétválasztása. Nos ennek a rendeltetésnek akar nagyobb nyomatékot adni bizottságunk, amikor elfogadta az 1. § (1) bekezdésének a megváltoztatását célzó képviselői indítványokat. Éppen ebből adódik, tisztelt képviselőtársaim, a törvényjavaslat eredeti szövegezése és az indítványokra változtatott előterjesztések között a második jelentős különbség. Ebben különbözik a bizottság nevében tett javaslatom a Tömpe István kormánybiztos által előadottakkal. A Vagyonügynökséget — ebben áll a különbség — mint jogi személyiségű költségvetési szervet ugyanis az eredeti javaslat a Minisztertanács felügyelet alá kívánja helyeztetni — bizottsági álláspontunk ellenben — korántsem a Kormány iránti bizalmatlanságból — az, hogy a Vagyonügynökség az Országgyűlés felügyelete alá tartozzék. Amennyiben önök szavazataikkal megerősítik ezt a módosítást, számos más paragrafusban is érdemi jellegű változtatásokat kell végrehajtani. Milyen meggondolások szólnak e módosító indítványunk mellett? Először is az, ha a Vagyonügynökség egyértelműen a Parlament felügyelete alatt áll, ettől még nem szűnik meg az állami tulajdon képviselője lenni. De státusza kifejezi, hogy végképp nem közigazgatási tulajdonos, amely az elmúlt rendszernek egyik legfrekventáltabb gyenge pontja volt. Másodszor: státusza szerint a Vagyonügynökség nem válhat a gazdasági kormányzat, ezen belül rövidtávú költségvetési szempontokra hajlamos valamely minisztérium részévé, ahol másféle funkciók és más szerepű apparátusok törekvései akadályozhatnák a Vagyonügynökséget fő funkciói gyakorlásában. Ellenvethetik: vajon az Országgyűlés felügyelete miatt nem szigetelődik-e el a Vagyonügynökség a tárcáktól, nem hanyagolja-e el majd az általuk képviselt szakmai szempontokat? Dehát a függetlenség nem jelent elszigeteltséget! Hogy jól teljesíthesse feladatát, a Vagyonügynökségnek elemi érdeke lesz az átalakulás kérdésében érintett vállalatok megfelelő minisztériumaival vagy a tanácsokkal kommunikálni — ezt különben a törvényjavaslat kimondottan elő is írja a 10. § (2) bekezdésében és a 15. §-ában. Felvetődhet az is, hogy a Vagyonügynökség országgyűlési státusza nem teszi-e vontatottá a társulássá alakulás folyamatát? A garantált nyilvánosság és a parlamenti felelősség bizonyára időt igénylő alaposságot kíván, viszont hátrább szorul az elhamarkodottság, a kárpótolhatatlan hibákat okozó szubjektivizmus. Azonkívül azt is vegyük figyelembe, hogy amikor a törvény nem javasolja a vállalati törvény 1989 májusi módosításának visszavonását, amely parlamenti döntéshez kötötte a vállalati tanács, illetve a dolgozók közgyűlésének általános vezetése alatt álló vállalat államigazgatási felügyelet alá vonását, egyúttal módosítja a vállalati törvény 42/a §-ának (3) bekezdését, a Vagyonügynökség igazgatói tanácsát hatalmazza fel az ilyen