Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-74

6165 Az Országgyűlés 74. ülése A két törvény célja tehát korántsem a jelenlegi szabályozás részleges módosítása, alakítása, átmeneti, rögtönzött részleges, később majd módosítandó intézkedések tétele útján. A helyzet éppen ennek az ellenkezője. A javaslatok tudniillik a hosszú távú tulaj donpolitika ma már meghatározható és a fő elemek tekintetében konszenzust élvező célkitűzéseinek a megvalósítását szolgálják és e politika rendszerébe illeszkednek. Olyan minimálprogramot alkotnak tehát, amelyet itt és most meg lehet és meg kell valósítani, annak érdekében, hogy a tulajdonviszonyok átalakításához szükséges vagyon sértetlen maradjon és a nélkülözhetetlen intézményi keretek létrejöjjenek. Az állami vállalatokra bízott vagyon privatizálásának egyik fő formája — mint ismeretes - az úgynevezett spontán privatizáció, melynek keretében a vállalatok vagyonukat részben az általuk alapított társaságokba viszik át, részben értékesítik vagy használatba adják azt. E spontán folyamat keretében létrejött ügyletekre, társaságalapításokra az átalakulási törvény nem alkalmazandó, mivel a törvény rendelkezései csak akkor irányadóak, amikor a vállalat a maga egészében alakul át társasággá. E részleges átalakulásokban álló spontán privatizációs folyamat nemcsak megindult, hanem erőteljesen folyik, és a magyar társadalom és közvélemény által jól ismert veszélyekkel és ellentmondásokkal jár. Fennáll a vagyon alulértékelésének, áron aluli értékesítésének vagy más előnytelen feltételek elfogadásának veszélye; hiányzik a versenyeztetés; s a tárgyalások a legtöbb esetben a nyilvánosság kizárásával folynak. Ezek az ellentmondások és veszélyek abból a nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló helyzetből fakadnak, hogy a jelenleg tulajdonos állam e műveletekkel kapcsolatban semmilyen rátekintési, ellenőrzési, beleszólási joggal nem rendelkezik. Látni kell azonban azt is, hogy a spontán privatizációnak a szereplők ellentmondásos érdekhelyzetéből és a tulajdonosi ellenőrzés hiányából eredő hátrányain túl előnyei is vannak. Egyrészt ez a forma kapcsolódik ma össze leggyakrabban a külföldi tőkebefektetésekkel, másrészt e részleges átalakulások sokszor következetlenül és ellentmondásosan, de mégis oldják az elavult vállalati szerkezeteket és mozdítanak a valóságos és külső tulajdonságok megtalálásának irányába. A spontán privatizáció előnyeiből és hátrányaiból az következik, hogy azt felszámolni nem kell és nem is szabad. De gondoskodni kell a veszélyek elhárításáról! Olyan rugalmas ellenőrzési rendszert kell bevezetni, amely a tulajdonosi érdekek oltalmának biztosítása mellett nem állítja meg, nem tiltja meg a részleges átalakulásokat és értékesítéseket. Ezt a célt szolgálja az államnak a vállalatokra bízott vagyona védelméről szóló törvényjavaslat. A javaslat olyan rugalmas ellenőrzési rendszert hoz létre, amely meghatározott értékhatár feletti szerződések esetében a kötelező vagyonértékelés, az ügyletre vonatkozó bejelentési kötelezettség, illetőleg a nyilvánosság és versenyeztetés előírása, valamint kivételes ?90. január 24-én, szerdán 6166 esetben az ügylet megtiltása útján biztosítja a spontán privatizációs folyamat tisztaságát, elsősorban azáltal, hogy a visszaélésekkel szemben visszatartó hatást gyakorol. Ezzel egyidejűleg az állami ellenőrzés megtörténte megfelelő jogi és erkölcsi oltalmat jelent a részleges átalakulások és értékesítések szereplői számára is az esetleges utólagos szemrehányásokkal, vádakkal szemben. Tisztelt Országgyűlés! Az állam vállalatokra bízott vagyonának védelméről szóló törvény tervezetének kidolgozása a politikai pártoknak a háromoldalú tárgyalások során tett javaslatai és felvetései nyomán indult meg, és e munkában a pártok szakértői is részt vettek. A miniszterelnök a Parlament szeptemberi ülésszakán ígéretet tett arra, hogy az ezzel kapcsolatos veszélyek és visszaélések megakadályozása céljából a Kormány törvényjavaslatot fog a Parlament elé terjeszteni. A Kormány a tervezetről, annak elkészülte után egyeztetést folytatott a politikai pártokkal és az érintett érdekképviseleti szervezetekkel. Az egyeztetés során kitűnt, hogy a pártok és az érdekképviseleti szervezetek túlnyomó többsége egyetért a javaslat fő elemeivel, és a nemzeti vagyon védelmét olyan fontos és sürgős rendezést igénylő kérdésnek tartja, amely nem tűr további halasztást. Nem lett volna ezért helyes megoldás, ha e kérdésben a Parlament a döntéshozatalt és a törvényhozást utódjára hagyta volna, éspedig azzal a megokolással, hogy a tulajdonreform alapkérdéseiről egységes egészként az új törvényhozásnak kell döntenie. Mint mondtam, az állam vállalatokra bízott vagyona védelméről szóló törvény ugyanis éppen azt a célt szolgálja, hogy az új törvényhozás sikeresen folytathassa a tulajdon államtalanítását, egy olyan gazdaságos és társadalom megteremtését, ahol a magántulajdon és a vállalkozás szabadsága a legalapvetőbb értékek sorában szerepel. Tisztelt Országgyűlés! A terv- és költségvetési bizottság megtárgyalta mind a Kormány javaslatát, mind a módosító indítványokat. A tett indítványokat a Kormány részben elfogadta. Egyetlen megjegyzést szeretnék tenni az időbeli hatállyal kapcsolatban, illetve a törvény hatálybalépésével kapcsolatban, ez pedig az, hogy ugyan a javaslatban jelenleg az április elsejei időpont szerepel, abban az esetben, ha itt a vita során a Parlament az Állami Vagyonügynökségről szóló törvényjavaslat hatálybalépéseként elfogadja a március 1-jei időpontot, akkor természetesen ez az úgynevezett védelmi törvény is hatályba léphet, sőt, hatályba is kell, hogy lépjen március l-jén. Mindezekre tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az állam vállalatokra bízott vagyonának védelméről szóló törvényjavaslatot a terv- és költségvetési bizottság által javasolt és a Kormány által elfogadott .módosítással elfogadni szíveskedjék. Köszönöm a figyelmüket. (Taps) ELNÖK: Most dr. Tömpe István kormánybiztosnak, a Vagyonügynökségről szóló törvényjavaslat előterjesztőjének adom meg a szót.