Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-74

6159 Gáspár Miklós képviselőitől — amely az így közösen szerkesztett törvényjavaslattal kapcsolatosan ellenvéleményt nyilvánít. Az egyik a törvényjavaslat 2. szakaszához kapcsolódik, amely az általunk taxatív felsorolást tartalmazó témakörök helyett egy általánosabb és szerintünk jogilag kevésbé megfogható szövegre cserélné fel azon tárgyköröket, ahol ezek a titkos eszközök alkalmazhatók. A mi megítélésünk szerint a jogbiztonságot a jogi bizottság szövege helyesebben, jobban tartalmazza, jogilag értelmezhetőbb fogalmakkal operál, és ezáltal a jogállamiságnak jobban megfelel. Ami a törvényjavaslat 6. szakaszával kapcsolatos, Tamás Gáspár Miklós módosító indítványa arra irányul, hogy a rendőrség bűnüldöző szervei a bűncselekmények felderítése és megelőzése érdekében titkos eszközöket ne alkalmazhassanak. Ezzel kapcsolatban a bizottság úgy foglalt állást, hogy tulajdonképpen ez egy olyan vélemény, amely tükrözi ugyan a mai bizalmatlansági légkört, azonban Fouchet óta minden modern államban titkos eszközöket alkalmaznak. Az eszközök változhatnak, a lehallgatástól kezdve — amely az érzékszervvel indult kezdetben — a technika haladásával nyilvánvalóan más módszerek is tért nyertek ebben a szakmában. De valamennyi fejlett államban, amelyet ismerünk, ilyen eszközöket a bűnözés visszaszorítása érdekében alkalmaznak. Ez ugyan magánvéleményem, de úgy gondolom, hogy vitatni lehet ezeknek az eszközöknek az alkalmazását bizonyos állambiztonsági vonalon, de súlyos megítélésű köztörvényi bűncselekmények esetében hiba lenne. Hiba lenne azért, mert az utóbbi ülésszakon rendre módosítottuk a büntetőeljárás szabályait. Ebben kiterjesztettük a gyanúsított és a védelem jogait — helyesen —, azonban a mai egyre inkább szaporodó bűnözés mellett úgy gondolom, hogy a rendőrséget nem lehet megfosztani hatékony felderítési eszközeitől. Természetes, hogy ezeknek az eszközöknek az alkalmazását csak a törvény által meghatározott megszorításokkal, törvényileg szabályozott úton és módon lehet alkalmazni. Itt tulajdonképpen az állampolgári jogok védelméről van szó. Itt két állampolgári jog ütközik egymással. Az egyik: a sértettnek az a joga, hogy a személyét, vagyonát, személyiségét ért támadás felderítője ismertté váljék és a Büntető Törvénykönyv szabályai szerint felelősségre vonásra kerüljön, az okozott kárt megtérítsék számára. A másik pedig az, hogy az esetleg gyanúba került elkövetőknek a magántitokhoz való alkotmányos jogai felfüggeszthetők-e bizonyos, a törvényben körülhatárolt esetekben? Megítélésem szerint ha a közösség érdekéből és az állampolgárok érdekéből indulnak ki, akkor itt elsőbbséget kell bizotsítani a bűnüldözésnek és a felderítésnek. Kérem szépen, napjainkban, az elmúlt évben kétszázezer fölé emelkedett az ismertté vált bűncselekmények száma, ami minden eddigi mértéket meghaladó volt. A nyomozás-eredményességünk 30 száza>90. január 24-én, szerdán 6160 lék körüli, ami minden eddiginél rosszabb eredmény. Azok a képviselőtársaim, akik gyakran megfordulnak választóik körében, birtokában vannak annak a jogos kritikának, amely az állampolgárokban úgy fogalmazódik meg, hogy romlik a közbiztonság, a bűnözés szervezettsége nő, a felderítés eredményessége csökkent, és ez a kritika megfogalmazódik a rendőri és az igazságügyi szervek munkájával kapcsolatosan. Ugy gondolom, hogy ez a bizalmatlansági válság, amely a Belügyminisztérium felé jogosan megnyilvánult az elmúlt napokban, nem vezethet oda, hogy ellentétébe csapjon át és ez tovább rontsa a bűnözés megelőzését. Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül annak szeretnék hangot adni, hogy az Alkotmánybíróság elnökhelyettese felajánlotta készségét az iránt, hogy széles körű nemzetközi ismereteit egy előzetes normakontroll keretében a Parlament plénumán hasznosítaná oly formában, hogy a meghozott törvényt a Minisztertanács elnöke terjessze az Alkotmánybíróság elé, és egy előzetes normakontroll keretében véleményezné mennyiben felel ez meg a fejlett jogállamok jogrendszerének. A jogi és a honvédelmi bizottság azzal bízott meg, hogy tájékoztassam a Parlamentet arról, hogy erre a 2 feladatra az Alkotmánybíróságnak nincsen jogosítványa. Az Alkotmánybíróságról rendelkező törvény 1. szakaszának a) pontja engedi meg az előzetes normakontrollt, a 21. szakasz (1) bekezdés a) pontja rendelkezik arról, hogy ki kérheti fel az Alkotmánybíróságot ilyen előzetes normakontrollra, nevezetesen az Országgyűlés, annak állandó bizottságai, illetve 50 képviselő, a 35. szakasz (1) bekezdése pedig szószerint azt tartalmazza, hogy a törvény aggályosnak tartott rendelkezését vizsgálhatja felül az Alkotmánybíróság. Ez pedig csak úgy értelmezhető, hogy egy-egy, a Parlament által szükségesnek tartott szakasznak az Alkotmánnyal való összevetését végezheti el az Alkotmánybíróság, de egy teljes jogszabályt minden részletre kiterjedően felülvizsgálni nem áll jogkörében. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal következik. Tekintettel arra, hogy alkotmány-erejű törvényről kell döntenünk, az elfogadáshoz kétharmados többségi szavazatra van szükség. A kétharmados többséghez — amint tudott — 252 igenlő szavazat szükséges. Kérem, az „igen" gomb megnyomásával tartsunk jelenlét-ellenőrzést. A mérési idő tíz másodperc. Megállapítom, hogy a minősített szavazáshoz elégséges képviselő van jelen. Először a módosító indítványokról kell döntenünk. Tamás Gáspár Miklós képviselőtársunk — amint azt írásban szétosztott levele is jelzi — a beterjesztett törvényjavaslat módosítását kérte. Javaslatait a törvényjavaslat újrafogalmazásakor a két érintett bizottság már véleményezte, és azokkal sem a bizottság, sem a beterjesztő államtitkár nem értett egyet. Képviselőtársunk javaslatait fenntartotta, döntenünk kell tehát ezekről. Az Országgyűlés 74. ülése