Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-74

6153 Az Országgyűlés 74. ülése 1990. január 24-én, szerdán 6154 és amely aligha következhet törvénybe iktatott nem­zetközi szerződésekből, haladéktalanul fel kell szá­molni.',' Tisztelt Országgyűlés! Eddig az idézet az MDF leveléből. Tisztelettel emlékeztetem önöket arra, hogy a szeptemberi ülésszakon —hajói emlékszem, szeptem­ber 26-án — az alkotmánymódosítás vitája során volt egy mondatom az 5. cikkelyhez, amely úgy hangzott körülbelül, hogy a Magyar Köztársaság függetlensége érdekében az ország területén idegen csapatok és kül­földi politikai tanácsadók nem tartózkodhatnak. Ak­kor a bizottsági ülésen visszavontam a javaslatot, mert az Ellenzéki Kerekasztal ott levő képviselője — aki történetesen az SZDSZ egyik vezetője volt - azonnal dezavuált engem. Viszont a most nyilvánosságra került sajtóinformá­ciók szerint még augusztusban is egy bizonyos külső hatalom tisztjei vagy munkatársai a magyar Belügy­minisztérium épületében tartózkodtak. Kérdésem te­hát az, megfelel-e a valóságnak ez a sajtóban megje­lent információ, mely szerint a szovjet titkosszolgá­lat tisztjei valamilyen módon együttműködnének — és ha igen, akkor milyen módon és hogyan - a magyar Belügyminisztérium illetékes szerveivel. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Itt csak megjegyzem, hogy Raffay Ernő kérdéseire a viszontválasz során megkérem dr. Gál Zoltán belügyi államtitkárt, hogy erre reflektáljon. Szóra következik dr. Debreczeni József Bács-Kis­kun megye 3. számú választókörzetének megválasz­tott képviselője. DR. DEBRECEZENI JÓZSEF: Elnök Ur! Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan ügyet szeretnék önök elé tárni, amely véleményem szerint elég szoros kapcsolatban van a belügyi botránnyal, pontosabban egy olyan jelenség megnyilvánulása, amely azonos, nevezetesen egy sztá­lini hatalmi pozíciónak vagy kiváltságnak a tovább­éléséről van szó. Iratmegsemmisítésről van szó pontosabban; emlék­szünk rá, hogy ezzel indult a belügyi botrány is, Raffay Ernő kérdése erre irányult annak idején. Korábban is adott hírt a tömegkommunikáció iratmegsemmisítésekről, amikor volt MSZMP-iratokat semmisített meg a jelenlegi MSZP apparátusa. Ennek nyomán a kormány Ígéretet tett arra, hogy intézke­dik, és tárgyalásokat kezdett az MSZP -vei. A Magyar Nemzet január 11 -ei számában meg is jelent az erre vonatkozó nyilatkozata az MSZP elnökségének, miszerint mindennemű iratmegsemmisítést szigorúan megtiltottak. Egy ugyanazon a napon történt esemény miatt kerestek meg engem a Bács-Kiskun megyei levéltár munkatársai, a levéltár igazgatóhelyettese. Január 11­11 -én két teherautónyi rakomány iratanyagot raktak fel MEH-feliratú teherautókra, és a Szolnoki Papír­gyárba szállítottak a kecskeméti volt MSZMP megyei székházból iratokat. A levéltár munkatársai bementek az épületbe, és felvilágosítást kértek az MSZP vezetőitől. A selejtezés selejtezési jegyzőkönyv nélkül történt; elismerték, hogy már több ízben történt selejtszállítás a Szolnoki Papírgyárba; selejtezési ügykörjegyzék sem volt, ami alapján a selejtezést végezték volna. Én mint képviselő, levéllel fordultam a Bács-Kis­kun megyei főügyészhez és arra kértem, indítson vizs­gálatot ez ügyben. A legnagyobb meglepetésemre egy olyan választ kaptam, amely rendkívül nyugtalanít. Engedjék meg, hogy néhány mondatot felolvassak belőle: „A közérdekű bejelentésben foglaltakkal kapcso­latban azt kellett vizsgálnunk, hogy az iratselejtezés és a zúzdába szállítás során megsértették-e a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. számú törvényerejű rendeletnek a levéltárak fel­ügyeleti és ellenőrzési jogára vonatkozó rendelkezé­seit. A fenti levéltári törvényerejű rendelet kiegészí­téséről szóló 1972. évi 19. számú törvényerejű ren­delet 1. szakasza alapján a Minisztertanács meg­határozhatja azokat a társadalmi szervezeteket, ame­lyek területi levéltárakat, archívumokat tarthatnak fenn, és ezek vonatkozásában lényegében megszüntet­te a művelődési miniszter s a megyei levéltárak fel­ügyeleti, ellenőrzési jogkörét. E rendelkezés vonatkozott többek között az MSZMP, a szakszervezet stb. archívumaira. így a me­gyei levéltár korábban sem gyakorolhatott felügye­letet az MSZMP irattárai, archívumai felett a selejte­zési és megsemmisítési eljárások során. Az MSZMP iratkezelésével kapcsolatos belső eljárá­si szabályzatát nem ismerjük, és annak végrehajtását — mint fentebb utaltam rá — jogosultságunk hiányá­ban nem is ellenőrizhetjük. A pártdokumentumok sorsával kapcsolatban Nyers Rezső, az MSZP elnöké­nek Németh Miklós miniszterelnökhöz írt levelének tartalmát csak a sajtóból ismerjük. Nincs tudomásunk arról, hogy ezzel kapcsolatban a Minisztertanács va­lamilyen jogszabályt vagy rendelkezést adott volna ki, amely az esetleges ügyészi törvényességi vizsgálat alapjául szolgálhatna. Fentiek miatt az ügyészségnek nincs jogosultsága e kérdéssel kapcsolatban vizsgálatot folytatni vagy intézkedni." A helyzet tehát a következő: úgy tűnik, hogy az MSZP ígérete nem jelent garanciát az iratmegsemmisí­tések dolgában; a levéltárnak nincs felügyeleti jog­köre; a művelődési miniszter úrnak nincs ilyen jog­köre; a sajtó hiába tárta nyilvánosság elé a hasonló ügyeket, a képviselő nem tehet semmit, illetve az ügyésznek sincs joga vizsgálatot folytatni ebben a kérdésben. Magyarul az MSZP jelen pillanatban is folytathatja a hasonló akciókat — nincs olyan törvény és nincs olyan hatóság, amelyiknek ehhez köze lehetne és amelyik beavatkozhatna. Azt hiszem, hogy itt a Kormány felelőssége nem kérdőjelezhető meg, és tisztelettel kérem a kormány­zatot és a miniszterelnök urat, hogy feltétlenül intéz­kedjen és a 72. törvényerejű rendeletet helyezzék ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom