Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-74

6149 Az Országgyűlés 74. ülése 1990. január 24-én, szerdán 6150 hogy jelenleg mindennél fontosabb az ország kormányozhatósága, a stabilitás, a kormányzati feladatok zavarmentes ellátása. Legyen a nemzeti és a társadalmi felelősség próbatétele, hogy minden demokratikus politikai erő együttműködik a közösen elhatározott és elfogadott békés átmenet feltételeinek biztosításában, olyan légkör kialakításában, hogy az emberek valóban szabadon, félelem nélkül dönthessenek a márciusi választásokon. A Szocialista Párt parlamenti csoportjának ez az álláspontja. Ezért hívjuk fel az ország minden demokratikus erejét a szélsőségek, a tisztességtelen politikai eszközök elleni harcra. A Szocialista Párt képviselőjeként e helyről is felhívom a politikai egyeztető tárgyalásokon résztvevőket, járuljanak hozzá a tárgyalások dokumentumainak nyilvánosságra hozatalához. Felhívom az Országgyűlés és a Kormány elnökét, hozzák nyilvánosságra a múlt év decemberében a különböző politikai erőkkel és társadalmi szervezetekkel folytatott tárgyalások emlékeztető jegyzőkönyvét. Felhívom köztársaságunk ideiglenes elnökét, szorgalmazza, hogy a pártok, a kormány, a társadalmi, az érdekvédelmi szervezetek ismét üljenek tárgyalóasztal mellé, és újra tegyenek hitet, vállaljanak felelősséget a békés átmenetért. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Következik Roszik Gábor, Pest megye 4. számú választókerületében megválasztott képviselőtársunk felszólalása. Arra kérem, szíveskedjék betartani a tíz perces felszólalási időt. ROSZIK GÁBOR: Tisztelt Elnök Ur! Tisztelt Ház! Fele annyi időt szeretnék igénybe venni, mint az előttem szólóak. Szeretném mindenekelőtt kifejezni, kijelenteni azt, hogy Tamás Gáspár Miklós felszólalását sokkal inkább felelősségteljes felszólalásnak éreztem, mint Hámori képviselő úrét. (Zaj, ellenzés.) És nagyon jól tudja Tamás Gáspár Miklós velem együtt is, hogy ennek a Parlamentnek a nemtetszése pozitív dolog. (Zaj, pfujolás.) Nagyon sok szempontból, sőt lényegében egyetértek azzal, amit Tamás Gáspár Miklós elmondott, viszont sok minden nem felelt meg abban, amit Hámori Csaba elmondott. Ennyit szeretnék az előttem hozzászólókkal kapcsolatban elmondani. Példát is tudok mondani. (Halljuk - mozgás.) Nem igaz, hogy Gödöllőn a Magyar Demokrata Fórum a tanácselnök-helyettes visszahívását kívánja és kezdeményezi és az sem igaz, hogy ez a választási kampánynak a kezdetét jelentené. A tanácselnök hónapok óta többször bejelentette lemondását, majd visszavonta, és éppen ezért alakult ellenzéki csoportokból egy tanácsadói csoport, hogy ezt a bizonytalanságot áthidalja. Miután a tanácselnök meggondolta magát és visszavonta lemondását és egészen bizonytalan helyzetet teremtett nemcsak a városban, hanem a szakapparátusban is, tartotta szükségesnek a Magyar Demokrata Fórum gödöllői szervezete, hogy a tanácselnököt viszszahívja. (Derültség - Egy hang: hol az igazság?) Egyébként mi is tudnánk mondani Hámori Csaba korábbi felszólalásaiból és megnyilvánulásaiból olyanokat, amelyek . . . (Halljuk, halljuk!) . . . Például egy évvel ezelőtt a gödöllői — megintcsak — Magyar Demokrata Fórum indítványát, hogy az akkori képviselőasszonyt visszahívjuk a Parlamentből, militáns lépésnek nevezte. Ezek után hadd szóljak egészen röviden néhány szót a belügyminiszter úr lemondásával kapcsolatban. A Magyar Demokrata Fórum parlamenti csoportja egyetértéssel fogadja és üdvözli a miniszter lemondását. Nemcsak a Belügyminisztériumban levő és nyilvánosságra került törvénytelenségek miatt, hanem azért is, mert a belügyminiszter válasza 1989. december 21-én Raffay Ernő, a Magyar Demokrata Fórum országos elnöksége által szerkesztett tiltakozására, mint később kiderült, nem felelt meg a valóságnak. Ezt mi akkor is gondoltuk, de bizonyítani nem tudtuk. Szeretném kijelenteni, hogy nem a miniszter és a kormány aláírása vezetett — ezt mondom úgy, mint aki véletlenül fontosabb szerepet játszott ebben a dologban, akaratlanul — hangsúlyozom még egyszer, — hogy nem a miniszter és a Kormány aláásása vezetett, hanem egyedül az, hogy a miniszter úr Parlamentben adott válasza nem felelt meg a valóságnak. És örömmel vettem, hogy ezt bizonyítani tudjuk. Azután ebből indult ki az az egész láncolat, amely végülis más törvénytelenségek felfedéséhez vezetett, végülis a belügyminiszter úrnak a lemondásához. Szeretném én is kijelenteni és megerősíteni, hogy bizalommal vagyunk — és magam is személy szerint — a miniszterelnök úr iránt és nem kívánjuk, hogy ő vagy a kormány lemondjon, hanem igenis kérjük és támogatjuk abban, hogy a következő kormány létrejöttéig az ország vezetését vállalják. A magam részéről azt gondoltam, amikor engem megkeresett Végvári úr, hogy a törvénytelenség és alkotmányellenesség nyilvánosságra hozatala és felfedése különösképpen is kötelességem, ezért jártam el úgy, amiképpen eljártam. Egyébként a miniszterelnök úrnak a lemondást megelőző beszéde ugyanazokat az érzéseket váltotta ki bennem, mint Gáspár Tamás Miklósban, és a miniszterelnök úrnak a hozzászólása is ellentétes érzéseket váltott ki bennem, hiszen többet szerettünk volna hallani arról, hogy valóban súlyos törvénytelenséget követtek el az egyik minisztériumban. Még egy mondatot szeretnék mondani akár Hámori képviselő úrnak címezve is: nem szándékunk továbbra sem aláásni a Kormánynak a működését, ismételgen szeretnénk támogatni, de ha teszem azt tudomásunkra jut, hogy az egyik miniszter mondjuk korrupcióval vádolható és ennek bizonyítékát a rendelkezésünkre bocsátják, akkor aligha kétséges, hogy úgy fogunk eljárni, mint a belügyminisztériumi botránynyal kapcsolatban. Köszönöm szépen. (Gyér taps.) DAUDA SÁNDOR: Tisztelt Képviselőtársaim! Két percre veszem igénybe türelmüket. Az első mondatom az lenne, hogy Roszik képviselő úr utolsó mondatával egyetértek. Az országgyűlési képviselő legfon-