Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-74
6121 Az Országgyűlés 74. ülése cselekmény elkövetésére nem hív fel. Van tehát egy sajátos — ha szabad így mondanom — stílusbeli öszszeütközés a törvény egészének jellege és a bűncselekmény-elkövetés, illetőleg az erre való felhívás emlegetése között. Azt gondolom, hogy ezt a kívánságot — amely, hangsúlyozom, egyházi kívánság volt — ebből adódóan honorálhatjuk, így a bizottsággal egyetértően a magunk részéről az eredeti szöveg megmaradását javasoljuk. Rózsa Edit képviselőnő javasolta — ez a jelentés 9. pontjában foglalt és a jogszabálytervezet 16. szakaszát érintő kérdés - a következő szöveget: „A lelkiismereti és vallásszabadság biztosítékaként az állam és minden szerve, intézménye ideológiailag semleges." Azt hiszem, hogy ez egyrészt talán picit túlzott garanciaigény; kétségtelenül visszavetül a korábbi rendelkezésekre, az állam és az állam szerveinek korábbi ideológiai jellegére, a pártállam cselekvésére és jellegére, és ezért a kérdés felemlítése és a javaslat megtétele érthető. Azt gondolom azonban, hogy az alkotmány és ez a törvény következetesen végrehajtatik, akkor ez a kívánság üressé válik, nincs tehát akkor szükség ennek megfogalmazására. Ez az egyik indok. Ezzel még lehetne vitatkozni, különösen akkor, amikor én magam is említettem, hogy bizonyos szimbolikus jelentősége is van ennek a törvénynek, és vannak benne bizonyos rendelkezések, amelyek éppen a korábbi időszakra nyúlnak vissza. Azt gondolom azonban, hogy nagyon nehéz lenne itt az ideológiát és az ideológiamentességet meghatározni; nagyon nehéz lenne ezt a gyakorlatban tetten érni: hol válik el a politikai eszmekör az ideológiától, mikor válik ideológiává egy politikai nézet, és folytathatnám a sort... Azt hiszem tehát, hogy amellett, hogy nincs szükség rá a gyakorlatban, ráadásul még értelmezhetetlenné is válik a gyakorlati cselekvés során. Javaslom tehát ezúttal is azt, hogy a tisztelt Országgyűlés ezt a javaslatot is utasítsa el. Ha végignézik a törvénytervezet bizottsági vitájáról szóló jelentést, akkor világossá válik, hogy öszszesen egy olyan javaslat van még, amely a bizottság, illetőleg a kormány álláspontjával nem egyezik. Ez pedig a bizottsági jelentés 20. pontjában megfogalmazott és a törvény 25. szakaszát érinti problémához, bizonyos jogszabályok hatályon kívül helyezéséhez kapcsolódik. Ez a kérdés első pillantásra jogászi érdekűnek tűnik, a gyakorlatban azonban nem így van, és ezért engedjék meg, hogy megindokoljam, miért nem fogadja el a kormány a két jogszabály hatályon kívül helyezésére vonatkozó indítványt. Ez a két jogszabály részben az Országos Vallásügyi Tanáccsal, részben pedig a művelődési miniszternek az egyházakkal kapcsolatos hatásköréről rendelkezik. Ami az elsőt illeti: a Valláspolitikai Tanáccsal kapcsolatban, hogy mindenfajta reminisztenciákat elimináljunk, figyelmeztetnem kell arra, hogy nem szabad a Valláspolitikai Tanács létesítését kicsit talán a ,0 ft január 24-én, szerdán 6122 korábbi intézmények, szervezetek arculata, tevékenysége alapján megítélni. Világosan meg kell mondanom, nincs szó arról, hogy ez a Valláspolitikai Tanács valamilyen módon átmentette az Állami Egyházügyi Hivatal korábbi tevékenységét. A Valláspolitikai Tanács a Minisztertanács tanácsadó szerve. Semmifajta külső, semmilyen igazgatási vagy egyéb jogosultsága nincs. A Minisztertanácsnak adhat tanácsokat, és minthogy minden egyház képviselője jelen van, éppen olyan demokratikus szervnek értékelhető, amely elősegíti a Minisztertanács munkáját. Azt már csak hozzátéve jegyzem meg, hogy ebben az ügyben valójában nem is lenne a Parlamentnek joga ilyenfajta rendelkezés, javaslat elfogadására, mert ezzel elvonna valamit a Minisztertanács alkotmányban biztosított hatásköréből. A Minisztertanács olyan testületeket állít föl, a maga számára tanácsadó testületként, amilyet szükségesnek lát. A másik kérdés a művelődési miniszter joga, amely egy korábbi tvr-ből adódik, amelyet most ez a törvény hatályon kívül helyez. A javaslattevő képviselőnő arra hivatkozik, ha a tvr-t hatályon kívül helyezzük, amely felhatalmazta a Minisztertanácsot valamire, akkor ezt a felhatalmazást is meg kell szüntetni. E z azért jogilag nem ilyen egyszerű Másrészről pedig olyan tevékenységről van szó, amely állami közreműködést igényel, és amíg ez az állami tevékenység él, addig ennek a közigazgatási vetületét is meg kell határozni. Egyetlen egy példát említsek, esetleg olyat, ami a közeljövőben majd megszűnik. Egyházi alapítványok léteznek, ennek a felügyeletét a művelődési miniszter látja el az említett jogszabályok szerint. Ha nem lenne ez a jogszabály, akkor arról kellene határozni, hogy valaki más, de hasonlóan államigazgatási szempontból lássa el ezt a felügyeletet. Ha a Parlament majd elfogadja Roszik Gábor képviselő úr javaslatát, ami ezen az ülésen kerül tárgyalásra az alapítványok bírósági felügyeletéről, akkor a minisztériumnak ez a tevékenysége természetesen megszűnik. Az érintett szabályozás tehát valóban átmeneti jogszabály, addig kell életben tartani, amíg ilyen tevékenységek élnek, ha ezek megszűnnek, akkor a minisztérium ilyen tevékenysége is eliminilálódik. Végezetül engedjék meg, hogy néhány szót szóljak arról a kifejezésről, amelyet Nagy József képviselő úr tegnap használt. Azt mondta, hogy ez a törvény bizonyos értelemben az egyházak rehabilitását jelenti. Szeretném hangsúlyozni, hogy így van! Ez a törvény nemcsak állami, hanem társadalmi értelemben is visszaállítja — ha most azt mondom, hogy az egyházak becsületét, akkor nem pontosan fejezem ki magam, — hanem elismeri az egyházaknak azt a tevékenységét, amely egyébként végigkísérhető a magyar történelmen Szent István király kora óta és amely a magyar művelődésben, az egész magyar közéletben pozitív módon jelen lévén alapvetően formálta ennek a népnek, nemzetnek az arculatát, kultúráját, életét.
