Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-73
6095 Az Országgyűlés 73. ülése 1990. január 23-án, kedden 6096 intézmények költségvetési juttatásban részesülnek. Van még egy további nagyon kényes kérdés, amelyet szeretnék itt felvetni. Az egyházakban sokan feltették a kérdést, hogy miért nem lehetséges a katonai létesítményekben a katonai szolgálatot teljesítők vallását közösségileg gyakorolni, miért csak egyénileg gyakorolhatja szabadon választását a katonai szolgálatot teljesítő? Erre nézve a miniszter úr expozéjában nem találtam semmiféle külön utalást és indoklást. Végül még egy dolog: kapcsolódva a fakultatív vallásoktatás kérdéséhez, van egy olyan vélemény, — és ez meggyőző — hogy mivel az egyházak nem adhatnak bizonyítványt erről az oktatásról, ez már önmagában is alacsonyabb rendűvé teszi a hitoktatást, a vallásoktatást, mivel nem világos az, hogy a más jellegű világnézeti oktatás esetében mi a helyzet. Ha az elnök asszony megengedi, hogy ezek után már most nagyon röviden módosító javaslatot terjeszszek elő, akkor ezt megteszem. Én azt kérném, hogy egészüljön ki a II. fejezet 9. §-ának l/a pontja a következő módon: „egyházat 100 természetes személy, nagykorú magyar állampolgár alapíthat." A 20. § (1) pontja pedig egészüljön ki így: ,,az egyházi iskolák támogatására nézve, ennek mértéke azonos a hasonló feladatokat ellátó állami intézményeknek nyújtott juttatással." S végül a katonai létesítményekben a vallásszabadság gyakorlására nézve szükséges lenne kiegészíteni a törvénytervezetet a következőkkel: „a katonai létesítményben a katonai szolgálatot teljesítők vallását egyénileg és közösségileg is szabadon gyakorolhatja." Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kérem az előterjesztett módosító javaslatok és szempontok megfontolását — ha lehetséges - elfogadását. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm. Rózsa Edit, Csongrád megye 3. számú választókörzetének képviselője következik. Az általános vitában, vagy a részletesben kíván szólni? RÓZSA EDIT: Az általános vitában. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Amikor az előző négy évtized veszteseit, kárvallottjait említjük, az egyházak társadalmi szerepekből való kirekesztésére, kifosztására, perifériára való szorítására is kell gondolnunk — sajnos! Természetes, hogy a lelkiismereti és a vallásszabadság, valamint az egyházakról szóló törvény iránti igény több oldalról is megfogalmazódik. Megfogalmazódik célként, hogy hazánkban maradéktalanul érvényesülhessen a lelkiismereti és vallásszabadság, hogy következetesen valósuljon meg az egyház és az állam különválasztása és garanciaként jelenjen meg az egyház önállóságának, működési szabadságának tiszteletbentartása. A tárgyalt törvény az előbbieken túlmenően is nagy jelentőséggel bír. Alapvető emberi jogot, alapvető emberi jogok szabad gyakorlásának biztosítását is kell, hogy jelentse. Az állampolgári jog egyben a közhatalom korlátját is jelenti, így tehát az államnak kell önmagát korlátoznia és az adomáynozó államszerepfelfogás legyen már tényleg a múlté, és ne csak szavakban! A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint egyházakról szóló törvényjavaslat sürgősségi tárgyalását a Kormány diplomáciai kapcsolataink fejlesztése érdekében, valamint az egyházak ezt szorgalmazó javaslatára kérte. A törvénytervezet előkészítéséről tájékoztatást kaptunk, amely szerint az egyházakkal és a pártok képviselőivel a szükséges politikai egyeztetés megtörtént. Nem kívánom a szükségesség mértékét citálni. Ez megítélés dolga, de úgy gondolom, mindenképpen meg kell említenem, hogy az egyházak a hívő emberek sokaságát jelentik. Akceptálható-e, hogy a törvényjavaslat sürgősségi tárgyalása, az erre vonatkozó indítvány az egyházi törvény hiányosságaival, kifogásolni valóival együtt a külpolitikát szolgálja? Ugy gondolom, a válasz az, hogy nem! A törvényjavaslat vitájára készülve éppen ezért módomban állt egyházi helyi vezető személyiségekkel, az egyházfórum közéleti bizottságának tagjaival konzultálni és éppen az általuk is jelzett hiányosságokat, kifogásolható részeket kívánja korrigálni az általam ma reggel benyújtott módosító indítvány, természetesen ezen személyiségek támogatását bírva ehhez. A módosító indítványt az egyszerűség kedvéért adtam ma be írásban, hiszen az ügyrend 43. §-ának (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a képviselő módosító indítványt az általános vitában is megtegye, így tehát erre mindenkinek módja van. Azért adtam be már reggel, hogy ne most kelljen ezeket írásba foglalni, illetve, hogy ezek részletes indoklására ne most kelljen kitérnem, kímélve ezzel a drága időt is. Ügy gondolom, hogy a jogi bizottság ülésén a már önök által is ismert javaslatokat, ezek indoklásait még ismertethetem. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Roszik Gábor képviselőtársunk, Pest megye 4. számú választókörzetnek képviselője következik. ROSZIK GÁBOR: Tisztelt Elnökasszony! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum parlamenti csoportja nevében szólok. A Magyar Demokrata Fórum nincs meggyőződve a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény feltétlen szükségességéről, legfőképpen pedig annak ily gyors és hirtelen meghozataláról. A Kormány erre való magyarázatát ezért fenntartásokkal fogadja. Ugyanis ennek a törvénynek példát kellett volna mutatnia abban, hogy végre ráhagyatkozunk az Alkotmányban biztosított szabadságokra, azaz maga az Alkotmány a jogok legfőbb biztosítéka, és nem az egyre alacsonyabb konkrét jogszabályok adagolják egyre kisebb porciókban konkrét témákban a szabadságot. Ugy tűnik, hogy a hívő emberek hamarabb átállították gondolkodásukat arra, hogy a szabadság a fő szabály, és minden fölösleges szabályozás csak csorbítja az egyházak szabadságát is. A hívek és szervezetük szakértő csoportjai sorra úgy foglaltak állást, hogy nincs szükség külön egyházi törvényre. Például a