Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-73

6083 Az Országgyűlés 73. ülése 1990. január 23-án, kedden 6084 azonban, hogy az egyházi tevékenység jellegéből fakadóan nem lett volna célszerű ilyen szabály beiktatása a javaslatba. Valamilyen módon szükséges azonban biztosítani, hogy az esetleges törvénysértő magatartást megvalósító egyházi szerv ellen az állami szervek felléphessenek a törvénysértés elhárítása érdekében. Ezért a javaslat szerint az egyházi jogi személy törvénysértése esetén az ügyész pert indít az egyházi személy ellen, és a kereset alapján, ha ténylegesen megvalósult a törvénysértés, a bíróságnak fel kell hívnia az egyházat, az egyházi jogi személyt ilyen magatartása megszüntetésére, ha pedig azzal a felhívás ellenére nem hagy fel, a bíróság az egyházat, az egyházi jogi személyt törli a nyilvántartásból. Álláspontom szerint e jogi konstrukció korszerű jellegű, tiszteletben tartja az egyházak autonómiáját azzal, hogy nem felügyeli a működésüket, lehetőséget teremt ugyanakkor a törvényesség biztosítását előmozdító intézkedésekre. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat előkészítése során fölmerült, hogy az a közösség, legkisebb számban tíz személy, amely a törvény alapján egyházként jegyezteti be magát, de kizárólag gazdasági tevékenységet folytat, hivatkozhat-e a törvénytervezet 19. szakasz (3) bekezdésében foglalt szabályra, amely végső soron adómentességet jelent az ott felsorolt tevékenységek után. Például: hitéleti kiadványok, kegytárgyak előállítása és hasonlók, ha azt egyházi jogi személy végzi. Ez a kedvezmény csak azt a szervezetet illeti meg, amelynek tevékenysége megfelel a 8. szakasz (1) bekezdésében foglalt tartalomnak, azaz az azonos hitelveket követő vallásgyakorlásra létrehozott szervezetet. A gazdasági célú, kizárólag ilyen tevékenységet folytató szervezet nem egyház. Ha ennek ellenére egyházként kéri nyilvántartásba vételét, illetőleg akként működik, az törvénysértés, amikoris az ügyész keresete alapján helye van az egyház nyilvántartásból való törlésének, és természetesen az okozott adóhiányt is meg kell fizetni. Tisztelt Országgyűlés! Bevezetőben említettem már, hogy a törvényjavaslat történelmi időmértékkel mérve elkésett. Nem mond ennek ellent az, hogy ez a késedelem legalábbis a jogi szabályozásnak előnyére vált. A valamennyiünk által ismert társadalmi-politikai változások ugyanis ezt a szabadságjogot, illetőleg a jog gyakorlásának lehetőségét alapvetően meghatározták. Még egy évvel ezelőtt is talán más tartalmú javaslat kerülhetett volna a Tisztelt Ház elé, mint most. Sok kérdésben ugyanis az utóbbi év folyamán bekövetkezett változások segítették elő a megfelelő kompromisszum kialakulását. Dyen például az egyházi vezetők kinevezéséhez való állami hozzájárulás és állami esküjük kérdése. Erre vonatkozó előírást ez a törvényjavaslat már nem tartalmaz. Ilyen a különböző állami intézményekben a vallásgyakorlás lehetőségének kimondása és nem utolsósorban az egyház társadalmi működése korlátozásának megszűnése. Az említett folyamat egyik állomása volt, hogy a sokféle adminisztratív kötöttség, például a templomépítés, egyházi iskolák, tanárok működését korlátozó előírások megszüntetésére már 1988-tól folyamatosan sor került. Fontos lépésnek értékelem, hogy az elmúlt év nyarán újra lehetővé vált a szerzetesrendek működése. Ennek a folyamatnak a végeredménye az egyházak autonómiájának teljessé válása úgy, hogy a törvényjavaslat szerint már csak politikailag semleges, kizárólag a törvényességhez kötött állami nyilvántartásba vétel szükséges az egyházak működéséhez. Hogy mindez mára vált lehetségessé, természetesen nem érvényteleníti azokat a kezdeményezéseket, amelyek már két év óta, például Czoma László képviselő úr kezdeményezésével napirenden tartották a szabályozásnak a szükségességét. Az egyházak működésének speciális jogi, állami korlátait e törvényjavaslat elfogadásával a T. Ház tehát végképp le fogja bontani. Tevékenységük megítélése közvetlenül a társadalom, az egyes emberek, a közösségek által történik majd. Minthogy azonban az országban a legnagyobb szerepet betöltő egyházak munkájának anyagi feltételeit a négy évtizeddel ezelőtti állami intézkedések szétrombolták, nem csupán az államnak, hanem a társadalomnak is kötelessége, hogy minden lehetséges módon segítse ennek az igazságtalan és hibás intézkedésnek az orvoslását és azt, hogy ezzel az orvoslással az egyházak működőképessé váljanak. Lehetővé kell tenni, hogy a kártalanítás nélkül állami tulajdonba vett egykori egyházi tulajdonokat, oktatási, egészségügyi, szociális és hitéleti célt szolgáló épületeket igényeik szerint ismét az egyházak használhassák ilyen jellegű tevékenységre is. E probléma rendezéséhez külön jogszabály szükséges. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a jogszabály előkészítés alatt áll, az Országos Valláspolitikai Tanács már megtárgyalta a rendezés elvi kérdéseit és a kormányzat felhívta az érintett egyházakat, hogy meghatározott időn belül közöljék is a most felismerhető igényeiket a kormányzattal. A rendezéskor figyelembe kell vennünk, hogy az érintett ingatlanok többsége ma is oktatási vagy szociális-egészségügyi célt szolgál, illetőleg más jellegű közintézmény kapott benne helyet és ezek elhelyezéséről gondoskodni kell. Ez költségvetési pénzeszközök nélkül nagyon nehezen lenne megoldható. Azt is el kell érni, hogy az így átadott épületek célszerű hasznosításához az egyházaknak személyi és pénzügyi tekintetben legyen erejük. Ez pedig számukra sem kis feladat. Mindezekre figyelemmel a Kormány megítélése szerint az ingatlanrendezésnek, visszaadásnak fokozatosan kell megtörténnie, jogszabály alapján, az egyes konkrét ügyekben való külön megállapodással. Szeretném azonban még egyszer hangsúlyozni, hogy ez a fokozatosság nem jelenti azt, mintha a Kormány nem tartaná elhibázottnak azokat az intézkedéseket, amelyek az egyházakat megfosztották e tevékenységük lehetőségétől, ne tartaná szerencsétlennek és minden módon helyrehozandónak. Felmerült, hogy minden volt egyházi tulajdonú ingatlan a termőföld kivételével automatikusan kerül-