Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-73

6077 Az Országgyűlés 73. ülése 1990. január 23-án, kedden 6078 lása közben nem lehet olyan tevékenységet végezni, amely az Alkotmány rendelkezéseivel ellentétes vagy amely törvénybe ütközik. Az elmondottak alapján megállapítható, hogy a jelenlegi rendelkezések több szempontból nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek. Végső soron nincs lehetőség az alapjogok megfelelő gyakorlására — ezért volt szükség erre a törvényjavaslatra, amelynek alapelveiről szólva megállapítható, hogy átfogóan szabályozza a lelkiismereti és vallásszabadsággal, valamint az egyházakkal kapcsolatos kérdéseket, így meghatározza a jog tartalmát és jogi szabályozással biztosítja a szabadságjog érvényesülését; rendezi az állam és az egyház viszonyát; rendelkezik az egyházi gazdálkodás legfontosabb témáiról; valamint az egyház esetleges megszűnésével összefüggő kérdésekről. A szabályozás jellege és tartalma összhangban áll az Alkotmánnyal, az emberi szabadságjogokat érintő más törvényekkel, így például az egyesülési jogról szóló törvénnyel, a készülő új sajtótörvénnyel, valamint egyéb, az egyházak működését érintő magas szintű jogszabályok rendelkezéseivel. A kodifikációs munka megalapozása érdekében számba kellett vennünk nemzetközi kötelezettségeinket. Dyen az 1947. évi 18. törvényben foglalt párizsi békeszerződés, az ENSZ 1948. évi nyilatkozata az emberi jogokról, az 1976. évi 8. törvényerejű rendeletben kihirdetett ENSZ-egyezségokmány a polgári és politikai jogokról, az 1976. évi 9. törvényerejű rendeletben kihirdetett ENSZ-egyezségokmány a gazdasági, szociális és kulturális jogokról, a helsinki illetőleg a bécsi zárónyilatkozat. A törvényjavaslat a nemzetközi megállapodásokkal is minden tekintetben, teljes összhangban áll. A javaslat előkészítése során abból az elvből indultunk ki, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságnak emberi jogai szerves egységet mutatnak annak ellenére, hogy a lelküsmereti szabadság fogalma lényegesen tágabb, mint a vallásszabadságé. A lelküsmereti szabadság ugyanis nemcsak a vallásos embereket, hanem mindenkit megillető szabadságjog. Elismerését az Alkotmány mellett a vallásszabadság jogáról szóló törvényben is biztosítani kell, mert fogalma szervesen kapcsolódik a vallásszabadság kategóriájához. Megvalósítása általános garanciáinak rögzítése itt is indokolt. A lelkiismereti szabadság, ezen belül a vallásszabadság gyakorlatban történő érvényesülését szolgálják a szólás- és sajtószabadság, a tanszabadság jogáról vagy a fegyveres katonai szolgálat megtagadásának jogáról rendelkező törvények is. A törvénytervezet teljes körű szabályozásra törekvő jellegéből adódóan nemcsak a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásával és az egyházak működésével összefüggő alapvető kérdéseket rendezi, hanem az egyes tárgykörökkel kapcsolatos részletszabályokat is megállapítja. Ilyen szabályok például az adománygyűjtésre, az intézmény létrehozására vonatkozó előírások. Az említett részjogok e törvényben történő szabályozását az eddigi gyakorlat indokolja, amely szerint az egyházak kizárólag olyan tevékenységet végezhetnek, amelyet számukra jogszabály lehetővé tesz. A törvénytervezet ezzel szemben abból az elvből indul ki, hogy az egyházak működésére vonatkozó olyan szabályokat, amelyek egyházi mivoltukból következnek, a törvénytervezet átfogóan rendezi — a törvényben nem szabályozott kérdések tekintetében pedig az egyházakra az általános, az általuk végzett, a tevékenység jellegéből adódó szabályok az irányadóak. A törvényjavaslat széles körű politikai és szakmai véleményegyeztetés eredményeként jött létre. Az előkészítésben részt vettek, illetőleg három oldalú egyeztető tárgyaláson megvitatták a magyarországi egyházak, a politikai pártok és társadalmi szervezetek, illetőleg a tudományos élet képviselői. A törvénytervezetben foglaltak tekintetében tehát teljes tartalmi konszenzus mutatkozik. A továbbiakban szeretném ismertetni a törvényjavaslat néhány alapvető rendelkezését — jelezve egyúttal a vitás kérdéseket is, amelyek az egyházakkal és a politikai szervezetekkel történt megbeszélés során felmerültek. Ugy vélem, hogy ezek ugyan az egyeztetések alapján megoldást nyertek, de ismeretük a Tisztelt Ház számára fontos lehet. A törvényjavaslat rögzíti, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság az embert születésétől fogva megillető, alapvető szabadságjog, amelyet nem az állam vagy a hatalom adományoz; ezektől senki sem fosztható meg, és mindenkit — bármÜyen feltétel és jogi, nemzetiségi, nyelvi vagy más megkülönböztetés nélkül — megillet. Emellett meghatározásra kerül a lelküsmereti és vallásszabadság tartalma is, amikor a javaslat kimondja, hogy a jogok gyakorlásának keretében mindenkinek joga van ahhoz, hogy vallását vagy más lelkiismereti meggyőződését szabadon, minden kényszer nélkül megválaszthassa, ateista vagy hívő lehessen ez utóbbi esetben szabadon követhesse bármely vallás előírásait. Mindaddig, amíg az mások jogainak vagy szabadságának sérelmével nem jár, bárki bírálhatja mások meggyőződését, üyen értelmű propagandát folytathat; összefüggésben a vélemény-nyilvánítás szabadságával, illetőleg a tanszabadsággal, vallásos vagy ateista nevelésben, oktatásban részesíthet másokat. A javaslat szerint vallása, meggyőződése és azok kinyüvánítása, illetőleg gyakorlása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet, és semmiféle előny nem Ület meg. Ha valakit e szabály megszegése miatt ért jogsérelem, orvoslásra a konkrét ügyre vonatkozó jogszabály alapján kerül sor, például államigazgatási, munkaügyi vagy büntetőeljárásban. Ehhez kapcsolódó nagyon fontos előírás az, hogy az állami hatósági nyüvántartásba vallási és más meggyőződésre vonatkozó adatokat nem szabad felvenni. A meggyőződés állami nyüvántartásának tilalmát azért kellett előírni, mert kizárólag az államnak van módja arra, hogy adatszolgáltatásra kötelezze az embereket. Egyéb esetekben egyéb nyüvántartások