Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-72

6021 Az Országgyűlés 72. ülése 1989. december 21-én, csütörtökön 6022 a legszélesebb körben egyeztetett postatörvény felel­het meg. A törvény tervezete elkészült, szakmai és társadalmi vitája megkezdődött, parlamenti jóváha­gyására a jövő év első félévének végén sor kerülhet. Az új törvény megalkotásáig sem késlekedhetünk azonban a gyorsított távközlés-fejlesztési program in­duló feltételeinek a megteremtésével. A Miniszterta­nács állást foglalt a Magyar Posta szervezeti átalaku­lása kérdésében, s ennek megfelelően 1990. január 1­jétől három különálló, postai, távközlési és műsor­szóró alapon szakosodó államigazgatási vállalat ala­kul. E z azonban önmagában még nem elegendő. A program megvalósítása rendkívül tőkeigényes, a finanszírozási lehetőségektől függően, 5 és 10 év kö­zötti intervallumban 370 milliárd forint értékű beru­házást igényel. Eredménye: 2 millió új főállomás a kapcsolódó korszerű új szolgáltatásokkal — tehát a jelenlegi ellátottság megháromszorozása. Ez az állami szerepvállalás mai és a jövőbeni be­csülhetően szerény részvételét feltételezve jelentős hazai és külföldi vállalkozói tőke bevonását teszi szükségessé. Ennek feltétele a Magyar Posta, illetve az egyik jogutód, a Távközlési Vállalat tulajdoni- és tevékenységi monopóliumának oldása, amelyre ez a mostani törvénymódosítási javaslatunk irányul. A fej­lesztés nagysága és a nagy értékű állami tulajdont érintő átalakulás egyaránt parlamenti döntést igényel majd. Ezért a programot és a fejlesztés lehetséges konstrukcióit is célszerűen az új postatörvénnyel egyidejűleg a Tisztelt Ház elé fogjuk terjeszteni. A ma itt előterjesztett törvénymódosítási javaslatot az építési és közlekedési, az ipari, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságok egyaránt megtárgyalták és elfogadták. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a törvénymódosítási javaslatot elfogadni szíveskedje­nek. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Tájékoztatom a Tisztelt Országgyűlést, hogy az ipari bizottság az előterjesztést megtárgyalta, annak elfogadását javasolja, bizottsági előadót azon­ban nem kíván állítani. Tekintettel arra, hogy a tör­vényjavaslathoz sem a bizottság, sem képviselőtár­saim nem nyújtottak be módosító indítványt, ezért ja­vaslom, hogy az általános és részletes vitát együtte­sen folytassuk le. Aki javaslatommal egyetért, ké­rem, szavazzon erről. (Megtörténik.). Az Országgyűlés úgy döntött, hogy az általános és részletes vitát együttesen folytatja le. Ha lefolytatja, ugyanis senki nem jelezte hozzászólási szándékát. Kérdem mégis, van-e valaki, aki hozzászólni kíván. (Nem). így hát következik a határozathozatal, mert feltételezem, hogy miniszter úrnak nincs mit vála­szolnia az elhangzottakra. (Derültség). Térjünk tehát át a határozathozatalra, és azt kérdezem a Tisztelt Országgyűléstől, hogy elfogadja-e a postáról és a táv­közlésről szóló 1964. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Kérem, szavazzunk erről. (Megtörténik). Határozatot hirdetek: az Országgyű­lés 230 egyetértő, egy ellenző és 7 tartózkodó szava­zattal a törvényjavaslatot elfogadta. Levezető elnökváltás következik. (Taps). Dr. FODOR ISTVÁN elnök: Tisztelt Országgyűlés! Egynéhány kérdésben kell még határozatot hoznunk és az a javaslatom, hogy szünet nélkül fejezzük mun­kánkat. Következik a nemzetiségek országgyűlési kép­viseletéről szóló törvényjavaslat előkészítésével, ille­tőleg az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény esetleges módosításával kapcsolatos tájékoz­tató meghallgatása. Dr. HorváthI stván belügyminisz­tert illeti a szó. DR. HORVÁTH ISTVÁN belügyminiszter: Kérem, engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket arra, amikor az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalták, akkor itt nagyon komoly indítványok hangzottak el a nemzetiségek ama lehetőségéről, hogy intézményes formában az Országgyűlésben képviselethez jussanak. Akkor az Or­szággyűlés számára hirtelen és rögtönözve még nem tudtunk elfogadható javaslatot tenni. Az ügy még ez időpontban sincs ilyen stádiumban, de szeretnék tá­jékoztatást adni arról, hogy a kormány megbízásából az igazságügyi miniszterrel, a művelődésügyi minisz­terrel és hozzáértő szakértőinkkel foglalkozunk a témával, áttekintettük a lehetséges megoldási módo­kat. Ezek megvalósítási lehetőségeiről szeretnék most szólni. Tulajdonképpen kétféle megoldási lehetőség ala­kult ki. Az első fenntartaná az alkotmány meglevő kereteit, nem változtatna ezen, de a jelenlegi jogi sza­bályozás adta lehetőségeken belül a nemzetiségi jogok fokozott védelme érdekében ajánlható volna az Or­szággyűlésnek, hogy a nemzetiségi jogokról szóló tör­vény alapján válasszon a nemzetiségi állampolgári jo­gok védelmére országgyűlési biztost. Javasolható, hogy az ügyrend módosításával a nemzetiségi szövet­ségek képviselői állandó meghívottként vegyenek részt az ülésszakokon, továbbá hogy a köztársasági elnök mellett létesüljön a nemzetiségi érdekek védel­mére tanács. Ezeknek az intézményeknek a bevezeté­séhez az alkotmány módosítása nem szükséges. Van egy olyan lehetőség, és ez a második, hogy az Országgyűlés módosítsa az alkotmányt, és ennek megfelelően a nemzetiségi szövetségek intézménye­sen küldhessenek országgyűlési képviselőt a képvi­selőházba. Ebben az esetben az alkotmány határoz­ná meg azt, hogy mely nemzetiségek kapnak képvi­seletet az Országgyűlésben, továbbá, hogy az alkot­mány-módosítás tervezetével összhangban készülne egy önálló és külön törvényjavaslat a nemzetiségi országgyűlési képviselőkről, a következő alternatív javaslatok alapján: az első változat szerint az Ország­gyűlés által meghatározott számban a nemzetiségi szövetségek jelölése alapján saját tagjaik sorából az Országgyűlés behívja a nemzetiségeknek a képvise­lőit. A második változat szerint a nemzetiségi or­szággyűlési képviselők számát az Országgyűlés megál­lapítja a helyeknek a betöltéséről pedig a nemzetiségi szövetségek gondoskodnának. A betöltésnek a mód­ját a nemzetiségi szövetségek a saját alapszabályza­tukban határoznák meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom