Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-65
5416 Az Országgyűlés 65. ülése, 1989. november 21-én, kedden 5417 ezen kormányzati elképzelések, amelyet tárgyalunk, ezzel szöges ellentétben vannak. Ezért bizottságunk javasolja: a közúthálózatnál már 1990-ben el kell érni, hogy minden kiadását útalap finanszírozza, kiiktatva a tervalkut és forrása a motorizáció fejlődését arányosan követő automatizmus legyen. Ugyanez a tanácsi közutakra is vonatkozik, az önkormányzati és költségvetési reformmal összhangban. Tekintettel, hogy a magyar vasúti közlekedés az Országgyűlés előtt önálló napirendi pontként soha nem szerepelt, ezért azt a legrövidebb időn belül a Parlament elé kell hozni. A lehetőség szerint már 1990-ben a Parlamentnek egy átfogó közlekedéspolitikai koncepciót kell tárgyalnia és elfogadnia, mely koncepcionálisan felvázolja az ezredfordulóig hazánk ilyen vonatkozású elképzeléseit. Végezetül, de nem utolsó sorban a hírközlést a kormányzat, a Parlament ide vonatkozó korábbi döntéseinek megfelelően kell a lehető legsürgősebben végrehajtani. Bizottságunk úgy ítéli meg, a hírközlés, a közút fejlesztésére fordított források azonnal megmutatják a gazdaságban jótékony hatásukat, mert bebizonyosodott, hogy a termelő infrastruktúra lemaradása a gazdasági kibontakozás, de talán a stabilizáció gátja is. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül a lakásgazdálkodás néhány kérdésével kívánunk foglalkozni. A beterjesztett tervezet igyekszik azt harmonizálni a magyar gazdaság 1990—1992. évre elképzelt stabilizációs programjával, ugyanakkor a pénzügyi egyensúly miatt már 1990-ben csökkenteni akarja a lakáscélú kiadásokat, ezzel is mérsékelve a költségvetés deficitjét, növelve a lakosság sok rétegének amúgyis elviselhetetlen terheit. Sajnos, a koncepcióból kiolvasható, hogy az állam fokozatosan ki akar vonulni a lakásépítés és -fenntartás feladataiból, mely bizottságunk részére elfogadhatatlan. Bizottságunk úgy ítéli meg, hogy a beterjesztett A és B koncepció tárgyalásra alkalmas elemeket tartalmaz, de nem javasolja a Parlamentnek, hogy jelen vita keretében bármelyik mellett állást foglaljon, mert azt egy átfogó vita keretében lehet csak áttekinteni, egyes elemeit súlyozni. Bizottságunk azt javasolja, hogy az önkormányzatokról szóló törvény munkáját fel kell gyorsítani, és ennek bevezetésével egyidejűleg, vagy addig véglegesítve kell kialakítani a hosszútávú lakásgazdálkodás koncepcionális kérdéseit. Ennek első, alapvető lépése a tulajdonviszonyok rendezése. A fentieket összegezve az építési- és közlekedési bizottság a fenti indokok alapján nem támogatja az előterjesztés infrastruktúrára, lakásgazdálkodásra vonatkozó elképzeléseit. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Szünet következik. De előbb kérem szíves figyelmüket. A szünetben a terv- és költségvetési bizottság tagjait kérjük a főemelet 66. számú tanácsterembe, ahol a Számvevőszék elnökhelyettesének meghallgatása történik. Ezt követően ugyancsak a terv- és költségvetési bizottság tagjai a reformbizottsággal együtt a kongresszusi teremben üléseznek. Ugyancsak ebben a szünetben a honvédelmi vizsgáló bizottság tartja ülését a delegációs teremben. Kérjük, hogy a bizottságok tagjai vegyenek az üléseken részt. A szünet csengetésig tart. (Derültség.) (Szünet: 16.04—16.56 Elnök: Horváth Lajos.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Noha néhány bizottság ülésezik még, folytatjuk a Kormány hároméves gazdaságpolitikai programja feletti vitát. Szóra következik dr. Biacs Péter, Budapest 30. választókerületében megválasztott képviselőtársunk. DR. BIACS PÉTER: Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Választókerületem, Budapest 30. választókerülete, Gellérthegy, Lágymányos lakóinak az a véleménye, ahhoz, hogy a gazdaság pozitív irányba mozduljon el, más szemléletre van szükség. Ennek a szemléletnek bizonyos jeleit észrevettem már Kemenes Ernő, a Tervhivatal elnökének 47 perces beszédében, de még inkább Barma Ferenc, a Nemzeti Bank elnöke 25 perces beszédében. Ami azonban hiányzott ezekből a beszédekből, az az, hogy Kemenes Ernő csak a 40. percben említette először az inflációt — igaz, hogy utána ez felgyorsult és kétszer is szóbahozta ennek megfékezését —, Bartha Ferenc már a nyolcadik percben rátért. Gondolom, ez a különbséget is jelzi a két felszólaló között. Fiatal közgazdászok mondták nekem tegnap az Országgyűlés előtt rendezett fórumon, hogy a jelenlegi gazdaság legnagyobb baja az infláció. Ennek megfékezésén kellene munkálkodnunk és ennek megfékezésére irányuló terveket, elképzeléseket láttam egyre kevésbé ebben a két beszámolóban és az egész gazdaságpolitikai tervben. Pedig a Kormány rendszeresen ezt alultervezi, a Szakszervezetek Országos Tanácsa vitatja, megkérdőjelezi, aztán korrigálnak, a lakosság pedig közben kapkodva elkölti a pénzét. Beruházni, gyűjteni senki nem hajlandó. Nem jól van ez így képviselőtársaim. Nemrég, amikor a Magyar Gazdasági Kamera meghívott néhány, a gazdaságpolitikáért áldozni is képes képviselőt, közösen állapítottuk meg, hogy a Kormány álláspontja, az általa kidolgozott javaslatok, nem fedik a Magyar Gazdasági Kamara elképzeléseit. Fodor László, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkárhelyettese azt mondta, hogy az Országos Tervhivatal vezetőivel folytatott beszélgetése a süketek párbeszéde volt. Mást mondott az egyik, mást a másik. Nem tudtak megegyezni egymással. És tulajdonképpen itt van a legnagyobb baj. Azok a szakértő állampolgárok, akik átnézték mind a Gazdasági Kamara elképzeléseit, mind a Kormány elképzeléseit és tanácsaikkal segítik az én fölkészülésemet, azt mondták, a legnagyobb probléma az, hogy a hazai vállalkozás megújításának a szándéka hiányzik a Kormány elképzeléseiből. Hogy egész pontos legyek, azt mondták, hogy nem biztosított, nem garantált az a saját erőforrás a vállalatoknál, amivel ők megújulni képesek, fejleszteni tudnak. Pedig egyedül csak ez ad lehetőséget a piaci versenyben való helytállásra, a műszaki fejlesztésre. Ez vonatkozik a mezőgazdaságra, élelmiszeriparra éppúgy, mint az ipar bármelyik más szektorára.
