Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-71
5965 Az Országgyűlés 71. ülése 1989. december 20-án, szerdán 5966 mi feladatot lát el, illetve terhet vállal át. És most ezeknek a családoknak a terhe, terheltsége megnő az által, hogy a tavaly 30%-ban biztosított, személyi jövedelemalapból leírható rész most 15%-ra csökkenne. Én a pénzügyi szakemberek véleményét ez ügyben nem tudom teljesen elfogadni, mert azt mondják, hogy most igaz ezáltal minden egyes érintett személy az adójától függetlenül részesedhet visszafizetésben, de a családoknál megtörtént az, hogy amíg a személyi jövedelemadóból vonhatták le ezt az összeget, addig sok idős szülőnél mondjuk, akinek nem volt adóköteles jövedelme, ott a család átvállalta. Tehát én azt nem tartom reálisnak, hogy a 15%-kal felére lecsökkent azoknak a száma, akik így érvényesíthetik az igényüket. Ezért kérem a Tisztelt Parlamentet, Képviselőtársaimat, hogy módosító javaslatomnál ezt tegyék mérlegre és bölcs belátásuk szerint támogassák javaslatomat. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Ballá Éva budapesti képviselőtársunk következik. Dr. BALLÁ ÉVA: Tisztelt Országgyűlés! Két módosító javaslatomat szeretném röviden indokolni. A tanácsok új gazdaságszabályozási rendszerét reformértékű lépésnek tekintem, melynek szándékaival, céljaival, irányával egyetértek. A módosító javaslataim nem ezeket vonják kétségbe, hanem az időzítésre, a bevezetés fokozatosságára irányulnak, valamint egy szerintem elvileg is lényeges részletet vitatnak. A tervezett reform megelőzi az új önkormányzati törvényt, amely egyértelműen tisztázná a helyi és a területi önkormányzatok jog- és feladatkörét, egymás közötti viszonyaikat, az önkormányzatok gazdasági alapjait. Nem történt meg a közismerten korszerűtlen intézményi struktúra felülvizsgálata sem. Alapos elemzések dönthetik majd el, hogy a különböző típusú intézményeket milyen típusú önkormányzatoknak lenne célszerű működtetniük. Mivel ezek a kérdések elsősorban az úgynevezett körzeti jellegű intézményekre vonatkoznak, azt javasolom, hogy az új támogatási rendszernek ezekről az elemeiről, azaz a 19. § 2. A/b pontban megnevezett normatívákról az Országgyűlés most ne hozzon döntést, hanem csak az alapfokon kerüljön bevezetésre a normatív szabályozás. Az érintett városi és megyei tanácsok forrásainak pénzügyi tervezése még egy évig történjék a hagyományos módon. Ezáltal elkerülhető lenne, hogy a pénzügyi szabályozás mintegy elébe vágjon az önkormányzati struktúra alkotmányerejű törvényben eldöntendő szabályozásának. A körzeti intézmények tervezett normatív támogatási rendszerét azért sem javasolom most bevezetni, mert ezt, jelen formájában tartalmilag is vitathatónak látom. Míg az alapfokú szolgáltatások normatívája esetében egyértelmű, hogy itt a tanácsok által szabadon felhasználható pénzről van szó, a körzeti feladatnormatívákkal kapcsolatban máris tapasztalhatók félreértések. Ezt bizonyítja a színházi szakma protestálása is. Nem végiggondolt, nem kellően megalapozott ma a javaslat. Azt sem tartom szerencsés megoldásnak, hogy a körzeti intézményhálózat állami támogatása a működési költségeknek 100 százalékát fedezze, s közben az alapfokú, mindenütt előforduló szolgáltatások támogatása sokkal kisebb arányú, egyharmad körüli legyen. Tehát itt, e konstrukció következtében lesz ez utóbbi ennyivel kisebb. A másik javaslatom a személyi jövedelemadó megosztására vonatkozik. A tervezet szerint az adóból a megyei tanácsok nem részesednének. Én azt javasolom, hogy a helyi tanácsok engedjék át adóbevételük 15 százalékát a megyéknek, s az ennek következtében felszabaduló állami támogatást a helyi tanácsok kapják meg normatív támogatás formájában. Hosszabb távon ez azért célszerű, mert az önkormányzati rendszerünkben a helyi önkormányzatokon kívül minden bizonnyal továbbra is működni fognak majd valamilyen területi, — megyei vagy más — közigazgatási egységek. Ezeknek az egységeknek részesedniük kell az adóbevételekből is, ahogy a világon csaknem mindenütt, s eddig nálunk is. Nem kell attól tartani, hogy éppen ez az eljárás prolongálja majd a megyék sokat bírált osztogató szerepét. A jövedelemadó-bevétel a megyék által fenntartott intézmények működtetéséhez járulna hozzá. Az pedig méltányosnak látszik, hogy a közös célokat szolgáló intézményekő finanszírozásában is legyen valamilyen közös elem. Ha ettől egyetlen évben eltekintünk, nehéz lesz visszatérni az adóbevételek méltányos megosztásának elvére. A helyi tanácsok számára ez az eljárás rövid távon is előnyös lenne. Az adóbevételek ugyanis nagyon differenciáltak, míg a normatív támogatások kiegyenlítő hatásúak. Ahol kevés az adóbevétel, ott érdemes lemondani ennek egy töredékéről, hogy azután nagyobb összegű támogatás formájában kapja ezt vissza a tanács. A javasolt szerény mérték 7.5 milliárd forint megforgatását, területi átcsoportosítását eredményezné. Az állami támogatások országos összege természetesen nem változna, csak a megyék támogatásának egy része kerülne át a helyi tanácsokhoz és így az állandó népesség számára számolt fejkvóta a fővároson kívül mindenütt 800 forinttal növekedhetne. Kérem, hogy a két javaslatról külön-külön szavazzunk, mert egymástól függetlenek. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Benjámin Judit kért szót?
