Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-65
5398 Az Országgyűlés 65. ülése, 1989. november 21-én, kedden 5399 növeli gazdaságunk túlérzékenységét és függőségünket a különböző nemzetközi gazdasági mozgásoktól. A strukturális és fizetési problémákkal egyidejűleg küzdő gazdaságunkban az elmúlt években — ahogy erre már utaltam — nem jött létre érdemi gazdasági növekedés, s viszonylag magas, kétszámjegyű, az inflációs ráta, azaz sajátos stagflációs helyzet alakult ki a magyar gazdaságban. Az utóbbi időben néhány akut strukturális problémához kapcsolódóan megjelent a munkanélküliség veszélye is. Úgy gondolom, nem szívderítő a kép, amelyet néhány gondolattal próbáltam érzékeltetni. E többirányú súlyos gonddal szembesülve nehéz és nagy kérdés mindnyájunk számára, hogy milyen gazdaságpolitikát lehet és kell folytatni ilyen körülmények közepette. Úgy gondolom, hogy erre olyan választ kell adnunk, hogy egy irányba két fronton kell harcolnunk, ez a körülmények hatalma, egy olyan kihívás amelyet meg nem kerülhetünk. Egyidejűleg kell egyfajta krízishelyzet kezelésre berendezkedni, egy folyamatos krízismenedzselési feladatokat kell ellátnunk, és ezzel egyidőben kell kitapogatni a kibontakozás irányába vezető utakat, és kell megtenni azokat a kezdeményezéseket, amelyek eséllyel kecsegtetnek a mai nehéz állapot meghaladásában. E kettős felfogású gazdaságpolitikai kezdeményezés, rendszer keretei között a kormányzat elsődlegesnek és minden további akció előfeltételének az eladósodási folyamat lefékezését, megállítását, a nemzetközi fizetési mérleg konszolidálását tekintette feladatának. A tisztelt parlamenti képviselők által jól ismert, 1988-ban indított stabilizációs projekt lényegében ezzel a feladattal próbált megbirkózni. Mindenki előtt ismert, akik a gazdaság viszonyai iránt érdeklődnek, hogy az 1988-as év gazdasági eredményei ebből a szempontból kedvezőek voltak. A fellendülő nemzetközi konjunktúra bázisán, a teljesítmények javításával, a fogyasztás csökkentésével felszabadított korlátokra építve, fordulatot, jelentős aktívumot értünk el kereskedelmi mérlegünkben; a nemzetközi fizetési mérleg hiánya 1988-ban számottevően csökkent. Az ez évi kormányzati gazdaságpolitika kidolgozása során reálisan nem számolhattunk a fizetési mérleg javításában hasonló, megismételhető lehetőségekkel. Ezért szakítanunk kellett az egyensúlyjavítás egyoldalúan korlátozó, restruktív jellegű alapozásával, és előtérbe került a kínálatélénkítő, piacképes teljesítményeket támogató liberalizációs gazdaságpolitika kialakítása és érvényesítése. Felhívnám figyelmüket arra, hogy ez az új gazdaságpolitikai kurzus, amely lényegében 1989-ben bontakozott ki, nagyon jelentős kockázatok vállalásával járt együtt. Például kiélezett fizetési szituációban kezdeményeztük és vállaltuk fel az import liberalizálását az importverseny erősítése érdekében, ami igen nagy kockázatot jelent, vagy például magas, kétszámjegyű inflációs ráta mellett vállaltuk a bérgazdálkodás liberalizálását a teljesítmények jobb elismerése és ösztönzése érdekében. Természetesen ilyen kockázatok vállalására sokirányú vizsgálódást és mérlegelést követően kerülhetett sor. Az év végén járva állítható, hogy ez évi gazdasági fejlődésünk biztató eredménye, hogy a kockázatok ellenére a liberalizációs kínálatélénkítő gazdaságpolitika működőképesnek bizonyult. A gazdaság összteljesítménye ebben az évben szerényen javul, a konvertibilis elszámolású külkereskedelmi áruforgalom aktívuma és az inflációs ráta az előző évihez hasonló szinten alakul ki. E mellett jól megfigyelhetően felerősödött a termelés változó piaci lehetőségekhez, teljesítőképességhez, és szabályzó hatásokhoz igazodó differenciálódási folyamata. Ennek illusztrálására említeném, hogy az ipari termelésben az egyes alágazatok első 10 hónapra számított növekedési indexei a 10 százalékos csökkenés és a 9 százalékos növekedés között szóródnak, ilyen differenciálódás korábban a magyar fejlődésre nem volt jellemző, és talán megemlíteném azt is, hogy az ipar területén körülbelül ezer új, többnyire kisebb vállalkozás kezdte meg ebben az évben a működését. A mezőgazdaság összességében kedvező teljesítménye mögött is erőteljes differenciálódási folyamat húzódik meg. Kiemelném azt is, hogy tovább folytatódik az előző évben megindult erőteljes exportnövekedés a konvertibilis piacokon, a konvertibilis elszámolású exportunk volumene ebben az évben 5 százalékkal, a dollárban kalkulált export árbevétele körülbelül 8 százalékkal bővül. Ezek figyelemreméltó eredmények. Ezek a gazdasági mozgások a kibontakozás irányába mutatnak, és a jövőben is erősítendő fejlődési irányt jelentenek. Az 1989. évi gazdasági helyzet azonban több kedvezőtlenjelenséggel is terhelt. Ha megengedik, ezek köréből is néhányra szeretném felhívni a tisztelt képviselők figyelmét. Az 1989. évi gazdasági helyzet kedvezőtlen új jelensége a rubel elszámolású import jelentős mérséklődése, és az export közel hasonló visszaesése, számottevő kereskedelmi aktívum és ennek megfelelő forráskihelyezés kialakulása. Az import kiesések és az export csökkenése kiélezi gazdaságunk piaci gondjait és strukturális gondjait. Az áruforgalom és az idegenforgalom egyaránt aktív egyenlege jelentős, nem elviselhető forráskihelyezést jelentő fizetési mérleg-többletet eredményezett a rubelelszámolású kapcsolatainkban. Sajnos, a konvertibilis elszámolású fizetési mérlegünkben a kedvező, körülbelül félmilliárd dolláros külkereskedelmi egyenleg ellenére, részben a növekvő kamatterhek (ezek körülbelül 1,4 milliárd dollárt jelentenek), részben az idegenforgalmi devizamérlegben (a lakossági deviza igénybevételt fékező ismert és kellemetlen vámrendelkezések és korlátozó devizaintézkedések ellenére) kialakuló, körülbelül 400—500 milliós hiány nyomán összességében 1,3—1,5 milliárd dollár közötti, tehát az előző évhez viszonyítva növekvő hiány várható. A fizetési mérleg növekvő hiánya, és a Nemzetközi Valutaalappal kötendő, eredetileg tervezett megállapodás elmaradása ebben az évben jelentősen növelte finanszírozási nehézségeinket. A gazdasági fejlődésünkben korábban jelzett és elismert kedvező eredmények ellenére a növekvő fizetési mérleg-hiány rontotta az ország külső megítélését, és őszintén meg kell mondani, kritikus helyzetet teremtett a gazdaság finanszírozása számára az év végén, illetve a jövő év elején.
