Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-65

5394 Az Országgyűlés 65. ülése, 1989. november 21-én, kedden 5395 tegye. Eltökélt szándékunk, hogy minden eszközzel elősegítsük az önkormányzatiság kibontakozását. Tudjuk, hogy ehhez meg kell teremteni az önkormányzati rendszer kiépítéséhez szükséges jogi, anyagi és szervezeti kereteket. A szabályozási elvekről a közeljövőben tanácskozunk a politikai pártokkal, az állampolgárokkal. Az országgyűlési bizottságok is minden bizonnyal napirendre tűzik az önkormányzatok ügyét. Mindezek alapján egy alaposan átgondolt, valamennyi progresszív társadalmi erő támogatását maga mögött tudó szabályozási koncepciót kívánunk az Országgyűlés elé terjeszteni. Teleki Pál írta 1943-ban Merjünk magyarok című munkájában: ,,Mi mindent az államtól várunk. Alig van tevékenység állami szubvenció nélkül, nincs tudományos fejlődés állami szervezés nélkül és alig van tevékenység, amelyben az állam ne igyekeznék gyámkodni. Ha nem teszünk ellene, az a társadalom teljes elsorvadásához vezet." Ez az intelem semmit sem veszített időszerűségéből. Fogadjuk meg végre és tegyünk is érte valamit! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt, a Kárpát-medencében ritkán ült olyan generáció, amelynek felhőtlen élet jutott volna osztályrészül. A miénk sem tartozik közéjük. Voltak időszakok, amikor eleink nagy áldozatot vállaltak, még azon az áron is, hogy feladták saját egyéni boldogulásukat, hogy ez a kis ország tovább létezhessen. Mit tehetünk mi most? Tehetjük, hogy közvetlen elődeinket, az ország korábbi vezetőit, az MSZMP-t mint uralkodó pártot, a hatalmi berendezkedést hibáztatjuk, bűneit és annak következményeit értékeljük. Ez ugyan elkerülhetetlen, de csak tanulságot nyújthat, nem pedig megoldást. Tehetjük, hogy egymás torkának esünk és ahány érdekcsoport, politikai áramlat vagy nagyobb ívű egyéni ambíció létezik, annak mentén hadakozunk, miközben az amit megőrzésre megkaptunk, magát az országot a legmélyebb anarchiába süllyesztjük. Tehetjük azt, hogy az ország javát tekintjük elsődlegesnek és egyéni sorsunkat ennek rendeljük alá. Én ezt ajánlom! Ez igényli tőlünk ugyanis a legnagyobb áldozatot, de erre kötelez bennünket az írásba foglalt törvényeknél is erősebb törvény: az államférfiúi és a politikai, közéleti felelősség, a hazaszeretet. Aki tárgyilagosan mérlegre teszi a Parlament törvényalkotó munkáját, nem vonhatja kétségbe, hogy Önökben ez a felelősség megvan. Az Országgyűlés csak azóta, amióta én töltöm be a miniszterelnöki tisztet, mintegy 60, többségében átfogó, kódexszerű törvényt alkotott, annyit, amennyit 1980 óta összesen. Ez jól mutatja azt az óriási változást, amelyet ez az Országgyűlés megélt. De sokkal fontosabb a számok mögötti tartalom, amely abban foglalható össze: az Országgyűlés és a Kormány egymásra utaltan, nagy viták árán, de eredményesen folytatta azt az egyedülálló kísérletet, hogy a válság mélypontján is elszántan építi a politikai és gazdasági demokrácia intézményrendszerét. Azért egyedülálló ez, mert a történelmi tapasztalatok arra intenek: a válság úgy vonzza az erős, valamiféle rendet teremtő kezet, ha úgy tetszik, a diktatúrát, amit nekünk mindenképpen el kell kerülnünk, mert tudjuk: a felemelkedésre csak a demokrácia útján számíthatunk. A Kormány nevében azt kérem, hogy amíg ennek az Országgyűlésnek és ennek a Kormánynak a megbízatása le nem jár, a sorsunk által meghatározott szerepet tisztességgel, egymás iránti szolidaritással lássuk el, s minden teendőnkhöz ennek szellemében fogjunk hozzá. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Németh Miklós miniszterelnök úr hozzászólását. Tisztelt Országgyűlés! Király Zoltán jelzését látom, hogy hozzá kíván szólni. KIRÁLY ZOLTÁN: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm, de miután akkor lett volna ennek ideje, amikor jeleztem, ettől most kénytelen vagyok elállni és más módot találni arra, hogy szóljak. ELNÖK: Elnézést kérek, nem vettem észre. Dr. Ballá Éva kíván szólni? Igen. DR. BALLÁ ÉVA: Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök úr bejelentései rávilágítanak gazdaságunk állapotának rendkívüli törékenységére. A fizetésképtelenség veszélye egyre nő, tehát sürgősen cselekedni kell. Már valószínű, hogy csak néhány hónap választ el bennünket a parlamenti választásoktól. Támogatom Bánffy György képviselőtársam azon javaslatát, hogy az Országgyűlés minél előbb írja ki a képviselőválasztásokat . Ebben a helyzetben kézenfekvő lenne azt gondolni, hogy legjobb tartózkodni a határozott intézkedésektől, hogy nyugodt körülmények között vészelhessük át ezt a pár hónapot. Ez mind a Kormány, mind az Országgyűlés számára egyszerűbb volna, mint vállalni a gyors cselekvésekkel járó konfliktusokat. Könnyen megtörténhet, hogy ilyen körülmények között a következő Parlament, a következő Kormány már teljesen kezelhetetlen gazdasági helyzetet kap örökségbe. Nem vállalhatjuk, hogy az új magyar demokrácia egy csődtömeggel induljon el. Ezért mindenekelőtt egy rövid távú, a választásokig érvényes válságkezelő programra van szükség. A Kormánynak sürgősen be kellene terjeszteni a gazdasági összeomlást elhárító programját. Ilyen programnak természetesen csak akkor lehet sikere, ha a társadalom ezt megértéssel és türelemmel fogadja. Ehhez pedig az kell, hogy ne váljon politikai harcok tárgyává. A Kormánynak nemcsak az Országgyűlés jóváhagyását kell kérnie a válságkezelő programhoz, hanem a pártokkal is meg kell egyeznie és minden érdekképviseleti szervezettel. Örömmel hallottam miniszterelnök úrtól ezirányú szándékát. A Szabad Demokraták Szövetsége október végi küldöttgyűlésén határozatban javasolta, hogy a Kormány terjesszen elő egy rövid távú válságkezelő programot, valamint, hogy az ellenzéki pártok összehangoltan vállalják — ha ez a program megfelelő —, hogy nem fogják pártpolitikai célokból támadni. A helyzet komolysága indokolja, hogy ezt a javaslatot itt az Országgyűlésben megismételjem. Az egész nemzet érdeke, hogy