Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5641 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5642 Tisztelt Országgyűlés! Úgy érzem szemléleti változásra lenne szükség, melyhez egy pár javaslattal élnék. Először: javaslom, hogy az ország ne a világkiállításra, hanem elsősorban a honfoglalás 1100 éves évfordulójára készüljön, amelynek egyik eleme, eszköze lenne a budapesti világkiállítás. Ugyanakkor ily módon a világkiállítás is decentralizálható, illetve kiterjeszthető lenne — erre utal is a jelentés a 4. oldalon. Ehhez minden település kidolgozhatja saját identitását erősítő fejlesztési programját. Például mi, Borsodból, Tokajból a borkiállítás igényével kezdjük; és itt így közbevetőleg szeretném Somogyi László kormánybiztosnak megköszönni, hogy az ülésszak ezzel kapcsolatos félreértésünket sikerült tisztázni. Az akciók három szálát: az 1100 éves évfordulót, a világkiállítást és a kapcsolódó idegenforgalmi fejlesztéseket kössük össze szorosabban és országosan koordináljuk. E célból egy, politikusokból, társadalmi, önkormányzati, tudományos szervekből és tárcák képviselőiből álló, Parlamentnek felelős kormánybizottság szükségeltetne, amelynek a jelenlegi előkészítő bizottság albizottsága lehetne, vagy társbizottsága. A kiállítást és az évforduló ünneplésének időpontját és időtartamát átfedésbe kellene hozni, még módosítás árán is. Az összevont és nemzeti üggyé emelt három cél az egész társadalmat mozgósíthatná és lelkesíthetné, az idegenforgalmat időtartamban és területileg kiterjeszthetné, s a társadalmi egyetértést végső soron nemzeti összefoglalást teremtene. Szeretném Békési Lászlót — bár nincs itt — megnyugtatni abban, hogy a két ünnep területi kiterjesztését nem a költségvetési kiadás további növelésével, hanem a meglévő különböző bel- és külföldi források célirányos és időzített felhasználásával gondolom megvalósítani. Másodszor javaslom: az évforduló, a kiállítás, az idegenforgalom anyagi háttereként egy elkülönített, összevont pénzalap létrehozását, amely a legkülönbözőbb pénzforrásokat kezeli egy megbízott pénzintézeten keresztül. A pénzalapba juttatott, tárcaként elkülöníthető költségvetési juttatást a Számvevőszék évenként ellenőrizheti, a megvalósítást pedig és a tartalmat az építési és közlekedési bizottság és a kulturális bizottság. Harmadszor: javaslom, hogy a kiállítást a közép európaiságjegyében, az évfordulót a nemzeti, nemzetiségi karakterrel rendezzük meg, a világ magyarságának részvételével. Mindkét ünnep legyen nemesen egyszerű, helyzetünkhöz illően visszafogott, szerény, de sajátos és kultúrált. Kerüljük az exkluzivitást, apöffeszkedést, a nagyzolást, show jelleget, a hiteltelen Patyomkin díszletet. Ne csapjuk be se magunkat, se másokat. Felmerül az is, hogy ne fele-fele, hanem egyharmadkétharmad arányban vegyünk, szerényebb nagyságrendben részt. Negyedszer: javaslom, hogy a kiállítás egyértelműen a Duna-parton, esetleg a déli és az északi terület egyidejű felhasználása és munkamegosztása mellett valósuljon meg. A világörökséggel ékesített Duna-part látványossága lehetővé teszi, hogy a kiállítás már ne törekedjen látványosságra, egyszerűbb, olcsóbb, mégis versenyképes lehessen. Ötödször javaslom: előzzük meg, hogy a kiállítás nonprofit részét kizárólag a magyar költségvetés, a profit reményű pedig külföldi vállalkozók valósítsák meg. A vállalkozásszerű megvalósítással — például részvénytársasági formában — törekedjünk arra, hogy a nonprofit rész minél kisebb, a profitot hozó részben a magyar részvétel ideális arányú legyen. Hatodszor, s utoljára, az utóhasznosítással kapcsolatban javaslom, hogy a kiállítási terület tudományosés kutatócentrumként hasznosuljék. (Bocsánat, kutató centrumként hasznosuljék.) Hasonlóan tették a japánok Cokubával. Oly kutatóbázisra gondolok, ahol a legtehetségesebb fiatal magyar kutatók, külföldi és magyar oktatók teljes szabadsággal kísérletezhetnének, mely szellemi műhelyként ötvözné és fejlesztené a szétszórt magyar szellemi potenciált. A kiállítás szállodaépületei lakásként a csarnokok kutatóműhelyként hasznosulnának, a részben itt maradó technikai eszközökkel együtt. Összegezve: a Szilícium-völgy, Akagyengorod vagy Cokuba magyar megfelelőjéről lenne szó, vagyis egy egyetemekkel együttműködő tudományos, oktatási infrastruktúráról, amely hosszú távú országos érdeket szolgálna üzlet helyett. így számíthatna is az ország támogatására, hiszen soha nem tudnánk ezt egyébként megteremteni. Ez nem lehet tervpályázati ötlet tárgya, ezt irányítani kellene, s ehhez kérném Glatz Ferenc támogatását is. Javaslom tehát összegzésül, hogy a társadalmi támogatást szerezzük meg először, és a kiállítás szellemiségét teremtsük meg, és azután gyorsítsuk fel az eseményeket. Tisztelt Ház! Tisztelt Kormánybiztos úr! Mesteremtől azt tanultam, hogy nagyon szép a cél, de mellékterméke is fontos: a házépítésnél nem az épület, hanem az emberépítés, a bevásárlásnál nem csupán az áru, de az eladónő mosolya, a cselekvésnél nemcsak a tett, hanem a cselekvő fejlődése, mint ahogyan az 1100 éves évfordulóval összevont világkiállítás szép mellékterméke a nemzeti összefogás lehetne. Ezért kértem szót, ezért tettem javaslataimat, amelyeket köszönöm, hogy meghallgattak, és ha úgy ítélik meg, akkor kérem, hogy a világkiállítással együtt támogassák Egy megjegyzésem volna, hogy a határozati javaslatot, amelyet későn kaptunk meg, túl sommásnak és kiegészítésre érdemesnek érzem, és ehhez szántam javaslataimat is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Következő hozzászólás Kenyeres Árpád budapesti képviselőtársunk. KENYERES ÁRPÁD: Tisztelt Parlament! Kedves Képviselőtársaim! Bodonyi Csaba képviselőtársam már nagyon sokmindent elmondott az én tervezett mondókámból is, így nagyon rövid is lehetek. Előrebocsátom azt is, hogy én alapjaiban világkiállítás-párti vagyok, tetszik az ötlet, tetszik az alapgondolat, tetszik a sok tartalmi és technikai terv, ame-