Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5637 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5638 Tisztelt Országgyűlés! A világkiállítás egyik leglényegesebb, legtöbbet vitatott kérdése a finanszírozás. Szeretném tájékoztatni Önöket, hogy ebben a kérdésben semmiféle titkos irat, titkos tanulmány, vagy elzárt dokumentum nem készült, nem is fog készülni, ilyen nincs is. Minden irat, legyen az kétoldalas, vagy százoldalas, vagy ötszázoldalas, az előkészítő bizottságon bárki számára betekinthető. Minden pro és kontra vélemény eddig is helyet kapott a vitákban, a sajtóban, a televízióban, a rádióban is. Önök egyértelműen láthatják, hogy a finanszírozási problémákat a tájékoztató számszerűen és tételesen is tartalmazza. Szeretném hangsúlyozni, hogy alapvetően vállalkozásról van szó, amelyben természetesen az állami költségvetésnek is részvétele és fontos feladata van. Ez így van az egész világon, így van az 1992-ben esedékes sevillai világkiállításon is. Ez utóbbival kapcsolatban több különböző információ jelent meg hazánkban. Én biztonsággal tájékoztathatom Önöket, hogy a sevillai világkiállítást, amelyen egyébként Magyarország is résztvesz, döntő mértékben Spanyolország költségvetése finanszírozza. Ott a beruházás nagyságrendje mintegy 10 milliárd dollár és a spanyol kormányzat az elmaradt andalúziai térség fejlesztését tűzte ki célul, amikor a sevillai világkiállításra vállalkozott. A költségvetés a szomszédos Ausztriában is résztvesz a világkiállítási vállakózásban, hiszen az infrastrukturális beruházásokat az osztrák állam, illetve Bécs városa finanszírozza. A mi hazai szervezésünk finanszírozási elképzelései tételesen az alábbiak: A világkiállítás témaválasztásában döntő szerepe van a művészetnek, a tudománynak, a kultúrának, így érthetően művelődési, beruházási, felújítási feladatokat is kell megvalósítani, mintegy 15 milliárd forint értékben, amelyből 10 milliárd valóban a költségvetést terheli. 5 milliárdot vállalkozói alapon kívánunk a Művelődési Minisztériummal együtt összehozni. Az egészségügyi fejlesztés, amely elsősorban a nagylétszámú turista egészségi biztonságát szolgálja, mintegy kétmilliárd forintnyi, valóban költségvetési kiadás. Az idegenforgalom kezdettől fogva vállakozási alapon szerveződik; ez a csomag, amely az egész országra kiterjed, nemcsak Budapest-centrikus, mintegy 40 milliárdot tesz ki, szükséges azonban, hogy bizonyos állami, visszatérítendő alapjuttatások, idegenforgalmi alapok képződjenek, hiszen az idegenforgalmi vállalkozásban nemcsak vállalatokra, szövetkezetekre, hanem magánkezdeményezésekre is számítunk, és az ilyen értelmű támogatás ezt a vállalkozást nyilván segíteni fogja. A világkiállításhoz kapcsolódó, de nem a világkiállítás miatt szükséges legnagyobb tétel az infrastruktúra. Ezen az ülésszakon a hazai infrastruktúra-probléma kiemelt figyelmet kapott a tisztelt képviselő hölgyektől és uraktól, én ezeket megismételni nem szándékozom. Úgy érzem, abban egyértelműen nincs vita, hogy az infrastrukturális fejlesztéseink akkor is szükségesek, ha soha nem lenne Magyarországon világkiállítás. Igaz viszont, hogy a világkiállítás megvalósításának ténye kényszerítő erő lesz, hogy ezeket a fejlesztéseket 1994 végére, 95 elejére befejezzük. A finanszírozási bizonytalanság egyik legnagyobb tényezője itt van, hiszen az országok döntő részében az infrastruktúra állami költségvetési feladatot jelent. A Kormány világosan látja, hogy nem terhelheti az amúgy is rendkívül szűkreszabott költségvetést, s ezért szeretném önöket tájékoztatni arról —, a miniszterelnök úr felhatalmazása alapján —, hogy az elmúlt napokban az Európai Gazdasági Közösség itt járt vezetői számára átadtuk egyik eredetiben bemutatott infrastruktúra csomagkoncepciót, amelynek az a lényege, hogyha ezt a koncepciót az európai közösség — amely határozatot hozott arra, hogy Magyarországot segíteni kell — ezt a kezdeményezést fogadja valamilyen kedvező hitelcsomaggal, vagy egyéb feltételekkel, akkor ez a legnagyobb „méregfog", nevezetesen, hogy nem jut pénz az infrastruktúrára —, áthidaló megoldást, biztos támogatást tud kapni. Mindannyian reméljük, hogy az Európai Közösség ezt a kezdeményezést fogadni tudja. Természetesen aláírt szerződés nincs, hiszen sok képviselő mindig azt kérdezi —, s igazuk van —, hogy ezek akkor tények, amikor a szerződést aláírják. Reméljük, hogy előbbutóbb erre is sor kerül. Ezzel párhuzamosan természetesen egyéb külföldi működő tőke bevonásáról is tárgyalások vannak az infrastruktúra vonatkozásában is. Itt szeretném Önöket tájékoztatni arról, hogy óriási port vert fel néhány héttel ezelőtt az a bizonyos 13 milliárd dolláros arabosztrák hitelajánlat. A hírek kézhezvétele után azonnal kapcsolatba léptem a GULF International Development nevű bankcsoporttal, amelynek El-Agazi úr a vezetője. A képviselője jelenleg is Magyarországon tartózkodik. Megkíséreljük, hogy mennyi a realitás ebből a 13 milliárd dollárból, amely Magyarországra hozható. Egy norvég építész professzor éppen jelenleg is tárgyal. Hisszük, hogy ha igaz a 13 milliárd Ausztriában, akkor néhány száz millió erejéig Magyarországon is tudunk hasonló befektetési feltételeket teremteni. Maga a világkiállítás 20 milliárdos csomagot jelent. Egyértelműen döntöttünk, hogy a világkiállítást — mint rendezvényt — vállalkozási alapra helyezzük, betartva azt, hogy azért ez nemzeti ügy, tehát teljes egészében nem lehet olyan vállalkozást szervezni, ahol a hazai érdekek, a hazai szempontok nem érvényesülnek. Tájékoztatom Önöket arról — név említése nélkül —, hogy van rá svájci vállalkozó, aki ennek a vállalkozásnak külföldi részről szervezője, bonyolítója, pénzügyi finanszírozója lesz; abban a pillanatban, amikor a tárgyalások odajutnak, hogy van mit bemutatni, mindenkit informálni fogunk. Ez természetesen azt jelenti, hogy a költségvetési terhelések itt csökkenthetők. Egyben azt is jelenti, hogy a világkiállítás létesítményének utóhasznosítása, amely az egész világkiállítás egyik kulcskérdése, gazdaságosan megoldható legyen. Az előkészítő bizottság különböző tudományos intézetek bevonásával részletesen megvizsgálta a megvalósíthatóság időtartam-lehetőségét is. Ez év december 10-ig a zsűri dönteni fog a budapesti végleges helyszínben, 1990. év elején kiírjuk a nyilvános tervpályázatot, közben folytatódik a kisajátítási eljárás és egyértelmű