Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5631 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5632 szavazati arányban: négyen támogatták, hárman ellenezték, négyen pedig tartózkodtak. Tudom, aki tartózkodott, az nem támogatta javaslatomat, de nem is ellenezte! Ezt kérem döntésüknél vegyék figyelembe. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy a vállalkozási nyereségadóval kapcsolatos törvényjavaslathoz van-e valakinek véleménnyilvánítási szándéka a részletes vitába? Nincsen. így a részletes vitát lezárom, annak a megerősítésével, ami már egyszer elhangzott, hogy mind a módosító javaslatokra, mind a válaszadásra együttesen térünk majd vissza. Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk az adónemek negyedik és utolsó részére, az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat tárgyalására. A törvényjavaslathoz dr. Tallóssy Frigyes, dr. Eleki János, Kócza Imre, a mezőgazdasági bizottság, a reform bizottság nyújtott be módosító javaslatot. így ezt is általános és részletes vitában kell lefolytatnunk. Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz előzetesen egy képviselőtársunk jelezte hozzászólási szándékát. Megadom a szót Eleki János képviselőtársunknak, — aki Békés megye 7-es számú választókörzetének képviselője. DR. ELEKI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Az állami vagyonrészesedésről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban a szövetkezetek érdekében módosítási indítványt nyújtottam be írásban Az Országgyűlés elnökéhez. Megtalálható a reformügyi bizottság 404-es számú jelentésének 3. pontjában. A mezőgazdasági szövetkezetek jogszabályokban meghatározott tevékenységhez kötődő állami támogatást kaptak az elmúlt időszakban. A támogatások elvi alapja a termelői és a fogyasztói árak nyomott állapota volt, amelynek előnyét az egész magyar nemzet élvezte, a mezőgazdaság számára azonban ez állandó beavatkozást és fenyegetettséget jelentett. Ki kell azonban mondani, hogy ezek a támogatások nem eredményeztek megkülönböztetett előnyöket a mezőgazdálkodók számára, pusztán igyekeztek kiegyenlíteni azokat a vesztségeket, amelyek őket sújtották az értéktől eltérített árviszonyok miatt. Kiemelést érdemel, hogy sem az intézkedések időpontjában, sem később soha nem közölték a szövetkezetekkel, hogy ezek az államigazgatási döntések azzal a követelménnyel járnak, hogy ilyen arányban az állam a szövetkezeti vagyonrész tulajdonosává válik. Ezen az alapon két évtized alatt jelentős összeg, mintegy 25 milliárd forint nyilvántartási érték halmozódott fel a szövetkezetben. Ez azonban nem létező vagyon, mert ezt az értéket folyamatosan visszadták a nemzetgazdaságnak. Mit tartalmaztak ezek az összegek? Évtizedekkel ezelőtt pusztított a Körös-menti árvíz, s a károk enyhítésére valamint a szerencsétlenül járt üzemek megsegítésére az állam egyszeri támogatásként adott összeget. Amikor az országban tejhiány fenyegetett, mert a tehéntartás ráfizetéses volt, az állam 20 ezer forintot ajánlott annak a termelőnek, aki eggyel több tehenet tartott. Később, hasonló helyzet és hasonló támogatás mellett a húsmarha-tartáshoz is. A kedvezőtlen adottságú szövetkezetek esetében a folyamatos termelés biztosítása érdekében a megyei tanácsok pénzügyi segítséget nyújtanak ahhoz, hogy meghatározott gépeket vagy berendezéseket vásároljanak. A jelenlegi adószabályok az elmaradott térségek vállalkozói számára adókedvezményt biztosítanak a beruházások meghatározott értékében. Ezen az alapon holnap ez is állami vagyonként szerepelhet akár egy szövetkezetnél, akár egy magánvállalkozásnál.. Ez viszont beláthatatlan következményekkel járó gazdasági bizonytalanságot eredményezne. Megítélésem szerint tehát a számviteli trükk alapján becsempészett nem létező állami vagyont a szövetkezetbe nem lehet törvényerőre emelni. A benyújtott tervezet alapján a költségvetés részesedést kért a mezőgazdasági üzemektől, a tanácsoktól kezelésre átvett, két Mut összekötő úton épített utat, vízügyi szervek által nyilvántartott vízfolyások, hidak és átereszek után, holott ezek az eszközök a világon sehol nem termelnek nyereséget vagy osztalékot. Elképzelhetetlen a tulajdonosi reform megvalósulása a szövetkezeti tulajdon tényleges tagi tulajdonná válása vonulatában oly módon, hogy ezzel párhuzamosan a szövetkezeti vagyon mintegy 10 százalékát kitevő vagyonrészt utólagosan az állam valamiféle társasági betétté nyilvánítja. A mezőgazdaság szinte minden európai államban támogatott, de ez az állami támogatás egyetlen esetben sem szül társasági tulajdonhányadot az állam számára. Megjegyezni kívánom, hogy a szövetkezeti vagyon legfeljebb 50 százalékban nevesíthető, így a tag tulajdonának felére kaphat vagyonosztalékot. Ugyanakkor a tervezet általam bírált rendelkezése az állami vagyon 100 százaléka után állapítja meg a vagyonrészesedés mértékét, tehát az állam az elképzelések szerint kétszer annyit kapna mint a szövetkezeti tulajdonos. Tisztelt Képviselőtársaim! Törvény módosító javaslatom segély kiáltásainak egyike az ellen a pénzügyi bürokrácia ellen, amely sokszor cselekedett törvényen kívüli magasabb hatalomként velünk szemben. Most újra egy példa és nincs más alternatívánk ez ellen, csak a tisztelt képviselőtársaim által felmutatott, a labdarúgó mérkőzésekről ismert piros lap. A törvényjavaslat ezer rendelkezése nemcsak a szövetkezetek számára sérelmes, de egyben Alkotmányba ütköző is. Ezen indokok alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, módosító indítványom elfogadására azzal, hogy a szövetkezetekben a számvitel által nyilvántartott állami vagyon mint kategória véglegesen eltörlésre kerüljön. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Képviselőtársaim! Az általános vitában még szót kér soron kívül dr. Tallóssy Frigyes Budapest 24. számú választókörzetének képviselője. DR. TALLÓSSY FRIGYES: Tisztelt Képviselőtársak! Ennek a napirendi pontnak a tárgyalásaihoz előre nem jelentkeztem. Az Eleki János által elmondottak késztettek arra, hogy mégis kérjem a segítségüket. Nevezetesen: arról van szó, hogy egy szövetkezet amely a törvény szerint önkormányzattal működik —