Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5623 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5624 A másik ilyen téma a beruházási célú tartalékolás, amelyről Sasvári József képviselő kollégám részletesen szólt a személyi jövedelemadó kapcsán, én magam is támogatom indítványát. A törvényjavaslat szerint — így már ezzel csak röviden foglalkozom — a 35 százalékra csökkenő adókulcs is magas teher a beruzázási célú tartalékolásra a kisiparosok, a kisszervezetek részéről. A meghirdetett vállalkozásélénkítés elképzelhetetlen a beruházások eszközlése, a szerkezetváltozás, a minőségcsere, bővítés, a munkahelyteremtés és korszerűsítés nélkül. Ehhez pedig forrásra van szükség. A magánvállalkozó, a kisiparos külső forráshoz nehezen jut, vagy csak irreálisan magas kamatra. Elsősorban tehát saját forrására támaszkodhat. A beruházás fedezete az adóban jelentkező forráselvonás miatt a lehetségesnél többéves késéssel halmozódhat fel, miközben az infláció is csökkenti a forrás reálértékét. Javaslom tehát szintén megvizsgálni a minisztériumnak a korábban bevált, úgynevezett tasz-konstrukció ismételt bevezetését legalább a radikális adómérték csökkenésének a bekövetkezéséig. Tisztelt Képviselőtársaim! Megítélésem szerint az adótörvény a törvényjavaslatok szerinti módosításokkal sem felel meg még a kívánalmaknak. Az elmozdulás azonban ez irányban érzékelhető, vannak pozitív tendenciák, de még nem elégséges. Bízom abban, hogy a vita, majd az azt követő szavazás után a törvénytervezet előnyére fog változni. Tisztelt Miniszter Úr! Ahogy Ön a vállalkozói nyereségadó kapcsán a 45 százalékról kompromisszumot kötött 40 százalékos mértékre, megismétlem javaslatomat, kérem, tegye meg ezt a gesztust, hogy az állami tulajdon utáni adó, illetve részesedés mértékét 20 százalékról 18 százalékra mérsékelje. Ezzel egyértelműen kimondható, hogy valamennyi, vállalkozást érintő adónemben csökkenést értünk el, és az érintettek részéről igen kedvező fogadtatásra találna. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Pásztohy András, Somogy megy 4. választókörzetének képviselője. PÁSZTOHY ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A vállalkozói nyereségadóról szóló törvénytervezetet a közelmúltban igen sok vállalat, szövetkezet és vállalkozó tanulmányozta, elsősorban arra keresve a választ, hogy a módosítás milyen mértékben teszi lehetővé ésszerűbb és jövedelmezőbb gazdálkodást, mert ez a fejlődés egyik fontos meghatározója. Tény, hogy az előttünk lévő több tervezetből is látszik, hogy a kormányzat a piaci modell kiteljesedése felé igyekszik a gazdasági szabályozást továbbfejleszteni. E törvény és a piaci logikájú újraelosztás szándékát jelzi azzal is, hogy a jövedelmek centralizációját, ha szerény mértékben is, de mérsékli. Én a tervezetet az úgynevezett hátrányos helyzetű térségekben élő emberek szempontjából vizsgáltam. Ismeretes, hogy szűkebb pátriám, Somogy egy fogyó népességű, aprófalvas, iparszegény, mezőgazdasági jellegű megye. Legfontosabb termelőeszközünk a termőföld, amellyel elég mostohán látott el bennünket a természet. A megye 76 termelőszövetkezete közül 60 százalék kedvezőtlen termőhelyi adottságú, amelyek 147 település területén gazdálkodnak. Az összes település kétharmadán. A településeink többsége 1000 fő alatti, elöregedett lakossággal, hátrányos infrastruktúrával rendelkezik. A megélhetés fő forrása a sok munkával is szerény és bizonytalan jövedelmet biztosító mezőgazdaság. A térség foglalkozási gondjai megoldásának terhét döntően az ott gazdálkodó termelőszövetkezetekviselik. Ez a teher nem csekély mértékű, ha figyelembe vesszük a megye kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövetkezeteinek néhány mutatóját. Négyet emelnék ki. Az 1988. évi eszköz- és bérarányos nyeresége e körnek 1,8 százalékos volt, a megye egészének 2,5 százalékos. Az 1988. évi 169 millió forint nyereséggel 296 millió forint árkiegészítés áll szemben. Ha ez nem lenne, akkor veszteséges lenne a tevékenység. E szövetkezetekben dolgozik a szövetkezeti foglalkoztatottak mintegy 60 százaléka, amelynek csak egyharmada az ipari termelésben. A hozzájuk tartozó települések egyötödében van valamilyen ipari tevékenység, de ennek említésreméltó nagyságrendű jövedelmezősége csekély. Somogyban a gazdaságilag elmaradott térségek nagyjából egybeesnek a kedvezőtlen adottságú agrártérségekkel, de azon belül egy szűkebb szövetkezeti kört érintenek. E körbe 53 települést soroltak be, melyek közül csak 17 településen van szövetkezetek által létrehozott valamilyen ipari tevékenység, amelyről már szóltam. A törvényjavaslatban szereplő nyereségadó-visszatartásra a kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelőszövetkezetek ipari tevékenységére vonatkozóan az a véleményem, hogy a kedvezmény csökkentett mértékű megtartása mindenképpen szükséges, de nemcsak az 1990. évre, hanem a későbbiekre is. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a megye kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetei az 1988. évben az ipari tevékenységből származó árbevétel mellett szerény mértékű, 3,4 százalékos nyereséget értekel. így a visszatartott nyereségadó nagyságrendje csekély, mintegy 6,1 millió forint volt az elmúlt évben. A mezőgazdasági tevékenység alacsony nyereségtartalma miatt az erre vonatkozó nyereségadó^visszatartás is inkább elvi jelentőségű, mintsem érzékelhető nagyságrendű realitás. A törvényjavaslatban szereplő adóvisszatartás mértékét több évre vonatkoztatva kompromisszumként tudom elfogadni. A piaci viszonyok kiteljesedése révén ugyanis az árcentrum a legrosszabb földeken gazdálkodók költségeit remélhetően egyre inkább el fogja ismerni. Egyértelműen tisztázni kell és rögzíteni azt, hogy az így megtakarított adóból a kedvezőtlen adottságú agrártérségek vajon milyen módon részesednek. Ugyanis a helyi erőforrásokat ez úton is mozgásba tudnánk hozni. Ezzel összefüggésben szükségesnek tartanám a gazdaságilag elmaradt térségek komplex felülvizsgálatát, és a kritériumoknak megfelelő térségekkel való bővítését. Az előző napirendek kapcsán erről Bugán Mihály képviselőtársam is szólt. Egyetértek azzal is, hogy