Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5607 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5608 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk az adónemek feletti vitát. Jó reggelt kívánok mindenkinek. Rátérünk az általános forgalmiadóról szóló törvényjavaslat tárgyalására. A törvényjavalathoz módosító javaslatot terjesztett be Hellner Károly, Sasvári József, Horváth Jenó, és maga a Kormány. Tekintettel az előzetesen beterjesztett módosító javaslatokra, a házszabályok szerint általános és részletes vitát kell tartanunk. Az általános vita során — amint tudják — a törvényjavaslat egészéhez kell hogy hangozzanak el észrevételek, míg a részeletes vitában ez egyes módosításokkal érintett szakaszokról fejtsék ki a hozzászóló képviselők elképzeléseiket. Előzetesen három képviselőtársunk jelezte hozzászólási szándékát. A kiosztott Napirendben szereplő sorrend szerint adom meg a szót. Kérem, hogy aki csak a részletes vitában kíván hozzászólni, jelezze azt. Megkérem azokat a képviselőtársaimat, akik a vita során netán módosító javaslatot kívánnak még elmondani, javaslatukat írásban adják le az Országgyűlés bizottsági osztályára. Következnek a felszólalások. Bölcsey György képviselőtársam, ügyrendi kérdés? BÖLCSEY GYÖRGY: Tisztelt Elnökasszony! Egy napig tart már csak az ülésünk. Én szeretném az Országgyűlés tisztikarának védelmét kérni. Nem először fordul elő, de most már úgy látszik, nálam is betelt a pohár. Az, hogy valótlanságot írnak az újságok, ehhez én már hozzászoktam. Ahhoz nehezen tudok hozzászokni, amikor rólam írják a valótlanságok. A ma reggeli Magyar Nemzet, nem véletlenül, néhányunkat megemlít gunyoros módon, hogy valószínű azért nem hallgattuk a koreai elnök úr szavait szinkrontolmáccsal, mert valószínűleg tudunk koreaiul. Szeretném bejelenteni, hogy abban az időszakban, amikor ez az esemény lezajlott, Kereszty Csaba képviselőtársam is és én is a jogi bizottság ülésén vettünk részt, nem is voltunk a teremben. Kérem azt, hogy ez a tendenciózus lejáratást a Ház tisztségviselői nyilvánosan ítéljék el és védelmüket kérem. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Képviselőtársaim! Bölcsey György képviselőtársunk visszautasító észrevételeit gondolom, mindannyian, együttérzéssel és jóváhagyólag vették tudomásul. Nyilvánosságot kért. Az az érzésem, az, hogy ez így és most hangzott el, önmagában is nyilvánosság, a tisztikar pedig vissza fog térni a kérdésre. Ezek után következzenek a hozzászólások. Tóth István képviselőtársunk, Bács-Kiskun megye 10. választókörzetének képviselője kér szót. TÓTH ISTVÁN: Tisztelt Elnökasszony! Én bejelentettem, hogy elállók a hozzászólástól. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Nekem nem jelezték. Elnézését kérem. Dr. Búzás Józsefné szót kér? DR. BÚZÁS JÓZSEFNÉ: Igen, de a részletes vitában kérek szót. ELNÖK: Dr. Hellner Károly képviselőtársunk? Bizottsági ülésen van. Képviselőtársaim! Többen nem jelezték hozzászólási szándékukat. A monitoron dr. Eleki János, Szántó Sándor, Técsi László, Hellner Károly neve szerepel. Szót kérnek? Ha igen, emeljék fel a kezüket. Nem. Képviselőtársaim! Hellner Károly képviselőtársunk tudja, hogy az általános forgalmiadóról folyik a vita. Nyilván megjelent volna, hogyha az általános vitában szót kért volna. Mivel nincs több hozzászóló, ezért az általános vitát lezárom. Kérdezem a tisztelt Országgyűlés, rátérhetünk-e a részletes vitára. Kérem, erről szavazzunk. (Megtörténik.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés úgy döntött, hogy a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátja. Most adom meg a szót dr. Búzás Józsefné, Szolnok megye 14. választókerületének képviselője számára. DR. BÚZÁS JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Már az általános forgalmiadó törvényjavaslat 1987. szeptemeberi előterjesztése során indítványoztam a népi iparművészeti alkotásokra vonatkozó 25 százalékos áfával szemben a nulla százalékos kulcs megállapítását. Döntésük akkor elutasító volt. A most beterjesztett módosító indítványom ugyancsak ezt tartalmazza. Az eltelt két év alatt sajnos bebizonyosodott, hogy nem alaptalanul húztam meg akkor a vészharangot. A népművészeti tevékenység elsorvadási folyamata az adóreform következtében felerősödött. A zsűrizett népi iparművészeti termékek termelési értéke, kiszűrve az áremelkedések hatását, a két év alatt 31 százalékkal csökkent, az 50 népművészeti és háziipari tevékenységet folytató szövetkezetek egynegyede veszteségbe futott. A többi szövetkezet árbevétel-arányos nyeresége nem érte el a 6 százalékot. Egyértelművé vált tehát, hogy segítség nélkül a merev, egységes szabályozás a múzeumok világába húzódni kényszeríti anyáink, nagyanyáink művészetét. Módosító indítványomat a reformügyi bizottság javasolja a tisztelt Országgyűlésnek elfogadni. A Kormány a módosítással nem ért egyet. Örömömre szolgál és tisztelettel köszönöm azt, hogy a bizottság tagjai a téma kapcsán két dolgot felismertek. Az egyik az, hogy a népművészeti tevékenység nem azonos az ipari tevékenységgel, az nem piaci kategória, hanem kulturális kérdés. Népi hagyományaink őrzője, nemzeti jellegünk már szinte kizárólagos megjelentítője, mindannyiunk közös kincse, melynek megőrzése, fenntartása nemzeti ügyünk. A másik lényeges dolog, hogy a népművészeti tevékenység művelői vidéki, falusi asszonyok, kiknek a szakma fennmaradása létkérdés. Sokan közülük 60, 70 éves korukban is értéket tesznek le a társadalom asztalára. E munkalehetőség hiányában növelni kényszerülnének a segélykérők táborát. Megítélésem szerint, ha helyt kapott a nulla adókulcs termékek között a kulturális értékű hanglemez és kazettás magnetofonszalag, akkor szerényen meghúzódhat ott a zsűrizet népi iparművészeti termék is. Ma még megmenthető népünk ízlés- és érzelemvilágának hordozója, de félő, hogy az 1995-re tervezett vi-