Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5575 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-én, csütörtökön 5576 kérdését is. A vállalatok, szövetkezetek vagyonának kialakításában több biztos, de pontosan fel nem mérhető tényező játszott közre. Ami biztos, hogy a vagyon egy részét kisajátították, más részét — a nagyobbat — a dolgozók hozták létre. Tegyük érdekeltté a vagyon további gyarapításában, a teljesítmények növekedésében azokat, akik eddig is a legtöbbet tették létrehozásuk érdekében: a dolgozókat. Biztosítsuk, hogy hozzájárulásuk arányában legyenek részesei a közvagyonnak, kapjanak dolgozói részvényeket és osztozzanak az állammal közösen az általuk létrehozott eredményekből. A dolgozók közvetlen érdekeltsége lehetne a legnagyobb serkentő erő a tulajdonosi tudat érvényesülésében, végső soron a társadalmi tartalékok közérdekű kibontakozásában. A közvagyon szétherdálása helyett a munkából eredő vagyon lehetne az aranytartalék, az életet adó csíra, a gödörből való kilábolásra. A sokéves egyhelyben topogás helyett az igazi lendület indításához. A pozitívra váltó közhangulat érdekében ez a tőke még a múlt örökségének néhány milliárdban való megvalósítására is módot nyitna: üldözöttek, kisajátítottak, kitelepítettek. Tudom, hogy az elmondottak nagyobb lélegzetűek, mint egy adótörvény módosító keretei, mégis szükségesnek tartom, hogy itt és most elmondjam: e házban vállalni kell e radikális lépéseket a mielőbbi érezhető hatást kiváló operatív döntéseket. Az előterjesztett törvényjavaslatokkal nem értek egyet. Azt javasolom, hogy két olvasottságban tárgyalja a Parlament és a végső döntést a decemberi ülésen kell meghozni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Szatmári Lajos képviselőtársunkat, Veszprém megye 6. választókerületéből illeti a szó. SZATMÁRI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az adóreform bevezetésekor megfogalmazott, sokoldalú célrendszer, így például a gazdasági tisztánlátás, gazdaságtalanul termelő egységek felzárkózása vagy megszűnése, teljesítményérdekeltség, és sorolhatnám tovább, megvalósulása az eddigi tapasztalatok alapján látható, hogy nem az elképzeléseknek megfelelően történt. Egyértelműen látszik az, hogy az adóreform önmagában nem képes a gazdasági reformtörekvések céljait megvalósítani. Az adóreform bevezetése óta a legtöbbet vitatott elem a személyi jövedelemadó. A kritikai észrevételekkel és az ebből adódó gondokkal, problémákkal, nap mint nap találkozom. Tisztelt Országgyűlés! Választókörzetemben olyan fontos ipari tevékenységek vannak jelen, mint az alumíniumipar, szénbányászat, vegyipar, villamosenergia-ipar, továbbá jelentős nagyságrendű még a mezőgazdaság, ruhaipar, közlekedés, magánvállalkozás, oktatás és egészségügy. Úgy gondolom, nem kell-e területek sajátos gondjait, valamint az ott dolgozók hangulatát bemutatni. E széles skálájú területen szerzett tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy mindenki számára elfogadható adórendszer nem létezik, és talán nem is fog létezni. Sokak véleménye, hogy a bérből és fizetésből élők nem tudnak meggazdagodni, ugyanakkor az ügyeskedők pedig igen. Az adókiszámítás menete az egyszerű ember számára bonyolult, nem érti meg, ezért nem is tud azonosulni vele. Teljesítmény-visszatartó hatású. Ezzel kapcsolatos példáimat a múlt év decemberi ülésszakán már elmondtam, akkori véleményemet ma is fenntartom. Az adófizetők nyilvántartásához igen költséges és nagy bürokráciával dolgozó adóapparátusra van szükség. Felvetődik, hogy miért? Hiszen a jövedelmeket igazoló fizetési szalagok a munkáltatónál megvannak, az adóelszámolásokat és levonásokat ők elvégzik, mindezt változatlan létszám mellett, kevesebb fizetésért. Az elmúlt idő tapasztalatai igazolják, hogy sürgős változtatás szükséges. Tény azonban, hogy a sok kritika ellenére is működik a személyi jövedelemadó-rendszer, ami eredménynek számít. Ezt elsősorban azok ismerik el, akiknek a főmunkaidőben, túlműszakban, túlórában, vagy ügyeletben, sőt még a véradásért kapott 50 forint is kemény adózás alá esik. Nagyon sokan kérdezik, hogyan fizetnek adót azok, akik az adóhatóság által is elismert láthatatlanjövedelemhez jutnak? Úgy gondolom, hogy e területen van tennivalója az adóhatóságnak és a pénzügyi kormányzatnak. Fontos lenne egy ilyen ösztönző rendszer kidolgozása, amely e jelentős összeget kitevő jövedelmet felszínre hozná. Gondolok itt például egységesen kedvező lineáris adózásra, vagy a nyugdíjalapba való beleszámításra, vagy — és ehhez törvény sem kellene — állampolgári fegyelem: ne adjak és ne fogadjam el! A teljesítmény^isszatartó hatás egyik leghevesebben vitatott része a kötelező túlműszakokért, túlórákért, ügyeletekért kapott fizetés adóztatása. Az általam említett ipari és más területek létszámgondjai ismertek, viszont a feladatokat a meglévő létszámmal kell megoldani, gyakran kötelező túlműszakban, túlórákban. Ezért jogos igényként vetődik fel, hogy az így szerzett pótlékokból származó jövedelem után lineáris adó legyen csak. Természetesen ezeket a felvetéseket, javaslatokat nem volt időm és lehetőségem szakemberekkel elemeztetni. De azok mondták el ezeket, akiknek a megélhetése a kialakult gazdasági helyzet miatt gondokat okoz. Akik szeretnének tisztességes és becsületes munkából szerzett jövedelemhez jutni, és abból megélni. A fáradságos többletmunkát az adótörvény anyagilag ismerje el, ne pedig sújtsa. És azok mondták el, akik már belefáradtak ezekbe a vitákba, akiket nem a végnélküli politikai viták érdekelnek, hanem az, hogy legyen munkahelye, a tisztességesen elvégzett munkája után kapott jövedelemből meg tudjon élni. A felelősséggel gondolkodóknak az a véleménye, hogy egy olyan adórendszert kell fenntartani, amely nem veszélyezteti az ország gazdasági és politikai stabilitását. Ezért nem tudom azt elfogadni, hogy az egy év alatt bevezetett adórendszert, majd három évig lépésenként fogjuk korszerűsíteni. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a különböző észrevételekkel, javaslatokkal érdemben azonnal foglalkozni kell. Az állami támogatások leépítésével, valamint az adórendszer bevezetésével kialakult gazdasági helyzet, a lakosság terheit nagymértékben növeli, mely az amúgy is feszült közhangulatot és a bizalmat tovább rontja.