Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5565 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5566 Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről a személyi jövedelemadó-tervezetet az általam elmondottakkal, valamint a törvénymódosításokkal kiegészítve elfoga­dom és elfogadásra ajánlom. Reménykedem abban is, hogy a jövő évben a személyi jövedelemadó-tervezetek kedvezőbbek lesznek, és akkor a munka visszakapja régi rangját, újra a becsület és dicsőség dolga lesz. Kö­szönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Varga Miklós Veszp­rém megye 10-es számú választókerületének képvise­lője következik hozzászólásra. VARGA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ez az adórendszer, amely most itt előttünk van, amely a tárgyalás témája, erős kritika tár­gya volt már a születése pillanatában. A társadalom he­vesen vitatta és nem fogadta el még most sem teljes mértékben. Mi, képviselők akik megszavaztuk akkor, hittünk a pénzügyi kormányzat szép szavának, annak, hogy ez a rendszer jó lesz, megold majd sok megoldás­ra váró kérdést. Ebben a hitünkben erősített Kupa Mi­hály pénzügyi szakértő, aki a Közgazdasági Szemle 1987. évi 6. számában tételesen felsorolta azokat a pozi­tívumokat, amelyek az új adórendszerből következ­nek, valamint — társadalompolitikai, gazdaságpoliti­kai elvárásokat. Hámori Balázs és Szabó Katalin Magyarország politikai évkönyve 1988 című kiadvá­nyában megjelent tanulmányukban tételesen bizonyí­tották, hogy az előrejelzett pozitív hatások enyhén szólva „nem jöttékbe". Nem teremtette meg a jövedel­mek megismerésének, nyilvántartásának, összevoná­sának feltételeit; nem tette lehetővé a társadalmi ellátá­sok, juttatások objektív alapokra helyezését. Azt sem, hogy az adóterhek, a jövedelmekkel arányosak legye­nek, azt sem, hogy ne fékezze a teljesítmények nö­velését. Érthetetlen, hogy még most is arról igyekeznek ben­nünket meggyőzni: ennek az adórendszernek nincs tel­jesítményvisszatartó hatása. Akik ezen a véleményen vannak, azoknak azt javaslom: menjenek el a túlmű­szakot vállaló bányászok közé, az ügyeletre kényszerí­tett egészségügyi dolgozókhoz, a túlmunkát kényszer­ből vállaló pedagógusokhoz, s akkor majd meggyő­ződhetnek róla, hogy téves álláspontjuk van. Annak a követelménynek sem felelt meg ez az adórendszer, hogy legyen világos, egyszerű és áttekinthető. Tallóssy kollégám erről már részletesen szólt a fel­szólalásában. 3,5 milliárd forintba került az adóellen­őrzési szerv létrehozása több mint 6 ezer fős személy­zettel. Arról még nem is szólva, hogy rajtuk kívül mennyi ember munkáját köti le ez a nem éppen egysze­rű, áttekinthető rendszer. Csak egyetlen példa: a Budapesti Műszaki Egyetem személyi jövedelemadó társadalmi költsége meghalad­ja az évi félmilliót. De ez még csak a társadalmi költ­ség, hol van még az egyének adózásra fordított mun­kaideje? Ebben az adórendszerben fizetnek azok, akiknek jól megfogható, ellenőrizhető jövedelmük van: a bérből és fizetésből élők. De nem fizetnek az igazán nagy jöve­delműek. Ezek a jövedelmek ugyanis nem bérből és fi­zetésből származnak. Az egyik bizottsági ülésen mon­dotta Surányi György tervhivatali államtitkár úr, hogy a jövedelmek fele kicsúszik az adózás alól. Akik tény­legesen adót fizetnek, azok jövedelmüknek átlagosan már 32 százalékát fizetik be az államkasszába, s ha eh­hez hozzávesszük még a 10 százalékos nyugdíjalapot, az már elviselhetetlenül sok. Nem méltányolja ez az adórendszer a gyerekes csa­ládok, a jövedelem nélküli öregekről gondoskodók helyzetét, de adót vet ki a 600 forintos ajándékra. A pénzügyi kormányzat a kiadásokhoz szabja a bevételt, pedig ezt fordítva kellene tenni. A túlzott adóztatás még egyetlen országot sem húzott ki a bajból, de a mérsékelt adóztatás pozitív hatására már van néhány történelmi példa. Kedvét szegi ez az adórendszer azoknak, akik átlag fölött akarnak vállalni, teljesíteni. A túlzott adóval megnyomorítjuk az állampolgárokat, elszegényítjük az országot. Egyszerűbb, érthetőbb adórendszer kellene. Az egykulcsos, lineáris adórendszer egyszerűbb lenne. Nem lenne szükség a jövedelmek összevonására, bo­nyolult számításokra, az ellenőrzést végzők nagy szá­mára. Kevesebb lenne az adóztatással kapcsolatos ki­adás, ezzel az adózó is, de még talán az államháztartás is jobban járna. Nem fogná vissza a teljesítményt sem. Hasznos lett volna, ha egy ilyen alternatívát is kidol­goznak és ide hozzák a Parlament elé a javaslattevők. A közgazdászok jelentős csoportja a lineáris vagy csak­nem lineáris, tehát egészen enyhén progresszív adózta­tás mellett törnek lándzsát. Mérsékelt adóztatásra len­ne szükség, mert a jövedelmek színvonala nagyon alacsony. A jelenlegi személyi jövedelemadó nem tartotta me­derben a vásárlóerőt sem, pedig ezt is reméltük tőle. Sőt, egyenesen gerjesztette az inflációt. Az adórend­szer pozitívumát hangoztatóknak Kellér Dezső egy mondásával válaszolhatunk — írják a szerzők, aki, mi­dőn azzal vigasztalták, hogy az öregségnek is megvan a maga szépsége: azt mondta mondjanak csak egyet is azok közül. A pénzügyi apparátus, a személyi jövede­lemadó megalkotói is nehezen tudnának akár egyetlen valós, mérhető, megfogható pozitív hatást is elősorol­ni, egyetlen olyan kedvező jelenséget említeni a gazda­ságunkban, amit a személyi jövedelemadó bevezetésé­nek és csakis annak köszönhetünk. Mivel a módosítás nem változtatta meg az adórend­szer alapelveit, az elmondottak alapján nem tudom el­fogadni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm türelmüket. (Taps!) ELNÖK: Megköszönöm a hozzászólást. Szabóné dr. Kakas Irén, Vas megyei képviselőtár­sunkat illeti a szó. SZABÓNÉ DR. KAKAS IRÉN: Tisztelt Képviselőtársaim! Egyik előttem szóló képviselőtársam már utalt arra, hogy alig két évvel ezelőtt, amikor ezt az adótörvényt először elfogadtuk, az „arányos közteherviselést" tűz­tük a zászlónkra még akkor is ha nem nagyon lobogtat­tuk ezt a zászlót. Azt mondom, ha mi azt akarjuk, hogy az állampolgárok, ha nem is örömmel fogadják, de el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom