Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5561 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5562 különböző munkahelyeken dolgozik. Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy lássuk, ezeket az embereket az adóterhek mennyire sújtják. Mit kérhetünk? Gondolom a pénzügyminiszter úr most azt fogalmazza magában: ezt miből finanszírozzam. Az előttünk lévő anyagok alapján én is tudnék olyan javaslatot tenni, hogy ha a láthatatlant egy-két százalékkal láthatóvá tennénk, úgy gondolom, akkor sok mindenben előbbre jutnánk. Sokszor elhangzott már, még is meg kell említenem nekem is a magas prémiumok kifizetését. Akik ismernek, tudják, hogy én is olyan gyárban dolgozom, ahol szintén vannak prémiumok. Mint munkásember őszintén mondhatom, nem vitatkozunk e prémiumok jogosságában, amennyiben a vezetők olyan munkát produkálnak, hogy az ország gazdasága előbbre megy. Hozzáteszem gyorsan: amelyik vállalatnál van teljesítmény, ott úgy érzem nemcsak a vezető érdemli meg, hanem a mellett dolgozó kétkezi munkás is. A továbbiakban szeretnék kitérni arra is, hogy ebben az országban olyanok is felveszik a magas prémiumot, — igazgatók, vezérigazgatók —, akik a termeléstől olyan messze vannak, mint Makó Jeruzsálemtől. Ezeket kellene megoldanunk és így ebben a problémában előreléphetnénk. (Taps.) Engedjék meg, hogy felolvassam azt a levelet, amelyet később szeretnék átadni a miniszterelnök úrnak. „Tisztelt elnök úr! Mi egy vállalkozó család vagyunk, voltunk. Vállalkoztunk a jövőre, öt gyermekre, nevelésükre. Vállalkoztunk kényelmes otthonra, OTP-kölcsönre, megélhetésünkre, boldogságunkra. Akkor még havi 20 ezer forintból, ami most már csak havi 13 000 forint, amiből csak az OTP-törlesztés havonta hatezer forint. A jövőben bízva, öt gyermek mellett építve a bizalomra szeretnék boldogulni. A jövő most megingott előttünk és marad a kétségbeesés. Nem látjuk még — még reménykedve sem —, hogy mi lesz holnap. Egyre jobban lefelé és nem felfelé haladunk. Vállalkozásainkat csak akadály éri, munkánkat — mindketten önállóak vagyunk — sújtja az adó, a borzalmas gazdasági helyzet, a kereslet hiánya. Gyermekeinktanítása is veszélyben van. A szükséges felszereléseket nem tudjuk megvásárolni. Veszélyben van az otthonunk, amit két kézzel építgettünk, mert nem tudjuk biztosítani a törlesztést. Lemondunk az újságról, nem vásárolunk könyveket. Már semmire sem jut. További sújtásokat már nem tudunk elviselni. Nem tudjuk már vállalni a tervezett hitel-adót, mert már részletet sem tudjuk fizetni. Nem tudjuk vállalni az élelmiszer áremeléseket, mert már nem lehet kevesebbet enni. Nekünk volt reményünk, hitünk, dolgoztunk a jobb jövőért. Gyermekeinket továbbtanulásra bíztattam, most dolgozni küldenem őket 14—16 évesen, ha találnék nekik munkát. Mindig küzdeni tanítottam őket, azonban ez a küzdés most céltalan, nem találom a kiutat. Nincs időm anyai tevékenységemre, mert a gond mindent elvesz. Idegesség, feszültség az egész életünk. Elveszett a boldog, meghitt családi élet, a bizalom. Nem tudom tovább építeni téglánként a két kezünkkel vakolt jövőt, mert a tégla sajnos nem több, hanem mindig kevesebb lesz. A megélhetésért el kell venni belőle, de hozzátenni már nem tudok, mert nincs miből. Hiába dolgozom, keresni többet nem tudok, mert sajnos valamilyen rendelkezésekkel még többet elvesznek. Remény sincs már bennem elnök úr. Nem látom a kiutat, nem látom az élet értelmét, az életnek, a boldog, meleg otthonnak. Életem értelme a család, széthullik, nincs már erő kilátástalanság miatt bennem az összetartásra. Kérem, nyújtson felénk egy szalmaszálat, amiben megkapaszkodhatunk, mielőtt megfulladunk. Ön legyen a kezesem az OTP-ben, az iskolában, a jövőben. Legyen a kezesem az életre, hiszen belőlünk, gyermerkeinkből épül a jövő, belőlünk lesz a nép. Ne sújtsanak további terhekkel bennünket, mert nem bírjuk tovább. Adósságot adósságai fizetni már nem tudunk. Tisztelt Elnök Űr! Kérem segítsen nekünk. Segítségét kérem a többi vállalkozó család nevében is, hiszen nagy a mi táborunk. Ha látnánk, hogy érdemes, mi is Önnel leszünk. Kérem, biztosítson nekünk reményt és ez a remény ne lefelé, hanem felfelé mutasson. Ne hagyja kétségek között kilátástalanságban a többgyermekes családokat élni. Szeretném boldogságban, békességben, meleg otthonban, hazát, szüleit, életet szerető, tisztelő gyermekeinket szertenénk felnevelni gond nélkül. Egy ötgyermekes család." Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy ezt a családot ismerem. Valamikor mind a ketten nagyüzemi munkások voltak, de öt gyerek mellett szégyellték a szociálpolitikából felnevelni a családot, próbálkoztak. Nincs háttér. Egyéni képességeikből sajnos ez jutott, amit a levélben leírtak. Termesztésen a levél alapján van nekem is véleményem. Úgy érzem, hogy a levél tartalma nemcsak egy kisvállalkozó, hanem megmerem kockáztatni, a magyar dolgozók véleményét is tükrözi. Sajnos ilyen kisvállalkozó is létezik az országban, azok mellett, akik nagyon is jól élnek. Ennek a kisvállalkozó családnak a története a levél és látogatásom alapján merem állítani, hogy a jelen magyar munkásosztály története is lehet. Ez a hang valós magyar igazságokat takar és megerősíti azon véleményemet is, hogy csak közös teherviseléssel, igazságos teherviseléssel lehet az ország gazdasági helyzetén segíteni. Nem fogadhatók el azok az intézkedések, melyek a nagy néptömegeket sújtják csak. Tisztelt Országgyűlés! Nézzék el nekem, hogy egy ilyen szenvedélyes hangulatú levelet olvastam fel Önöknek, de higgyék el ma ez a hangulat és kétségbeesés van az ipari üzemekben is. Továbbra is úgy érezzük, hogy a kormányzatnak nincs gazdaságot érintő programja és évek óta csak az ,,olajos" munkáskezekből veszi ki a kenyeret. Tessék végre tudomásul venni, hogy a népet, az ország dolgozóit nem lehet leváltani és az sem mehet tovább, hogy ezeket a felvetéseket vállrándítással intézzük csak el. Többször elmondtam a Parlamentben: a munkások nem kegyet kérnek, azt követelik, hogy tisztességes, alkotó munkájuk nyújtson fedezetet a megélhetésre. Megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Balogh László Békés megye 14-es választókerület képviselőjének felszólalása következik.