Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4151 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4152 Az alapvetően pozitív változásoknak az elsorvasztott politikai kultúra miatt természetes, bár nem kívánatos hordaléka az egyes politikai szervezetek identitás válsága, a méltatlan belső viták, a suta és felelőtlen politikai megnyilatkozások, sokszor az elemi politikai tisztesség hiánya, a nyilvánossággal való visszaélés. Hinnünk kell és segítenünk is abban, hogy e hordalék a partra vetődjék. És emiatt, hogy most még a felszínen úszik, nem fékezhetjük le azt az ütemet, melyet a kormány a parlamenttel szoros együttműködésben diktál a politikai intézményrendszer, az államszervezet átépítésében. Vannak, akik ezt gyorsnak tartják, úgy vélik, hogy a párttörvény, az új alkotmány tervezetének kidolgozása az államhatalom szervezetei közötti munkamegosztás megújítás, a választási törvény előkészítése azért megy oly sietve, hogy jogtalan előnyhöz juttassa a még szervezettebb MSZMP erőket. Ezt a feltételezést visszautasítom, mert a kormányról sanda szándékot feltételez. Vezetésem alatt a kormány követett és követhet el hibákat, de tisztességtelenséget soha. Célunk mielőbb kiépíteni államéletünkben azt a működőképes demokratikus struktúrát, amely képes konszenzust teremteni társadalmi és gazdasági kibontakozásunk alapvető kérdéseiben. Azt látom célszerűnek, ha ezt a folyamatot a legmagasabb fordulatszámmal hajtjuk végre. Bízom abban, hogy erről az ellenzéki kerekasztal résztvevőivel meg tudunk állapodni. A kritikákat majd megvitatjuk, a tapasztalatokat értékeljük, a szükséges korrekciókat pedig majd elvégezzük. A kormány vállalja: minden olyan változtatást, amelyben az említett és más törvénytervezetet illetően a tárgyalásokon a pártok megállapodnak, változtatás nélkül kész a parlament elé terjeszteni. Tisztelt Országgyűlés! A mostani parlamenti ülésszak napirendi pontjaira pillantva két szó jutott eszembe. Az oldás és a kötés. A legfőbb kérdés ugyanis minden témánál az, hogyan tudjuk oldani a múlt, jelenünket is gúzsba kötő kötéseit, és hogyan tudunk olyan új kötéseket létrehozni, amelyek már egy elképzelt jövő erős alapszövetét jelentik. E szövetben idegen anyagból szőtt szálak nem lehetnek, még átfestve sem. A sztálini modellt tehát nem megreformálni akarjuk, hanem elvetni. Ugyanakkor egyértelműen tovább akarjuk szőni reformtörténetünk fonalát, építkezni kívánunk abból a reformörökségből, amely ha felemás is, de eredményeket ért el a sztálinista modell meghaladásában. Folytatunk és elvetünk. Intézményes garanciákat építünk ki, amelyek véglegesen megakadályozzák a visszatérést a sztálini modellhez azért, hogy ebbe a szűk zsákba már ne lehessen visszadugni a magyarokat. Ezt a zsákot nem foltozgatjuk, hanem szétszabdaljuk. Ezeréves államiság, történelmi fejlődés után most újabb felzárkózási szakasz kezdetén állunk. Ez most a kor parancsa. Olyan civilizációs feladatot mért ki ránk a sors, amelyet csakis a reformokútján lehet megvalósítani. Mernünk kell ennek nekifogni, és ha merünk, akkor hihetünk is, nem másokban, hanem önmagunkban. És ha magunkban hiszünk, akkor megtaláljuk azokat az embertársainkat is, akikben bízhatunk. Mindnyájan vizsgázni fogunka következő hónapokban, években. Ez kemény vizsga lesz, amely megméri majd, mit tanultunk az ezeréves magyar történelemből. Csak akkor fogunkátmenniezenavizsgán,haképesekleszünkatörténelmünk mindenértékének egységes képviseletére és ha nem egymás ellen próbáljuk kijátszani a küzdelmesen létrehozott történelmi értékeinket. Ezt a szellemet mindnyájunknak erősítenünk és építenünk kell magunk körül. Szorítsuk ki a megosztottság, a gyűlölködés erőit. Tisztelt Országgyűlés! A kormánynak a vázolt politikai átalakulási folyamatban súlyos társadalompolitikai és gazdasági feladatokkal is szembe kell néznie. A magyar gazdaság nehéz, válságos helyzetben van. Az elmúlt évtizedek során a szerkezetváltás nem járt sikerrel, az ország súlyosan eladósodott, a KGST kapcsolatok motorból fékké váltak, a társadalomban súlyos szociális feszültségek halmozódtak fel, az erkölcsi értékben megingott. Ezek részleteiről most nem kívánok szólni, csupán a gazdaság mozgásterét rendkívüli módon behatároló külső és belső adóssághelyzetről szeretnénk tájékoztatni Önöket, mai ismereteink szerint, kendőzetlenül. Gazdaságunk pénzügyi stabilizálása, a piaci mechanizmusok kiépítése, a gazdasági folyamatok társadalmi ellenőrizhetősége egyaránt megkövetelte, hogy átfogóan elemezzük és feltárjuk államháztartásunk pénzügyi állapotát, külső és belső adóssághelyeztünket. Ez a munka az elmúlt év őszén indult meg. Erről a Magyar Nemzeti Bank elnöke az elmúlt év végén a parlamentet tájékoztatta, s azt is jelezte, hogy a feltárás folytatódik. Ezzel a munkával összhangban először külföldi adóssághelyzetünket szeretném bemutatni. 1989. március végén a tényleges népgazdasági terhet jelentő nettó kamatozó konvertibilis tartozásunk 14,5 milliárd dollárt tett ki. Az 1989. évi nettó kamatkiadás 1.340 millió dollár, ami mintegy 100 millió dollárral meghaladja a kalkuláltat, részben a piaci kamatok emelkedése, részben a tervezettnél rosszabb folyó fizetési, konvertibilis folyó fizetési mérleg miatt. Az év első 4 hónapjában közel 200 millió dollárt mutatott a folyó fizetési mérleg egyenlege. Ez egyértelműen az említett kamatkiadási többlettel és a turizmussal hozható összefüggésbe, a konvertibilis elszámolású áruforgalom ugyanis lényegében a tervezett pályán halad. Önök már tudják, hogy a turizmus terén tapasztalt negatív jelenségek oka a kormánynak elsősorban egy jószándékú, de elsietett és össze nem hangolt intézkedés-sorozata volt. A világútlevél bevezetése pozitív lépés volt, de életbe lépetetésekor elmulasztották az útlevél-liberalizálást, az adó és vámrendszer megváltozott rendszerének harmonizálását. S a gondot súlyosbította, hogy a kormányzat nem gondoskodott megfelelően 1988-ban és az idei év első hónapjaiban sem arról, hogy itthon forintért is lehessen megfelelő árukat vásárolni. A vámintézkedések ezt a hibát hivatottak helyrehozni, de a bevezetés módját joggal érte kritika. Az intézkedés eredményei azonban máris megmutatkoznak, április 10. óta érzékelhetően csökkent a nyomás az idegenforgalmi mérlegre, és szemmel láthatóan javult a tartós fogyasztási cikkek belföldi kínálata is. A kormány továbbra is eltökélten védi a nemzeti valutát, és arra törekszik, hogy a magyar állampolgárok itthoni keresetükből és a lehető legnagyobb mértékben hazai boltokból vásároljanak.