Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4127 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4128 (9.21 — Elnök: Dr.Szűrös Mátyás) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mindenkinek jó napot kívánok. Örülök, hogy az Országgyűlés jó hangulatban van, mert elég nehéz napnak nézünk elébe. Folytatjuk a tanácskozásunkat a 4., 5., 6. napirendek törvényjavaslatairól. Megkérem dr. Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert, válaszoljon a felszólalásokra. DR. HÜTTER CSABA mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Megköszönöm mindenekelőtt a vitában részt vett képviselőtársaimnak észrevételeiket, javaslataikat. Valamennyi gondolatot építő, jobbító szándékúnak tekintek. Mire is törekedtünk a törvénymódosítás előkészítése során? Miután minden döntés egyszerre szolgál és sért érdekeket, arra törekedtünk, hogy ez a törvénymódosítás minél többek érdekeit minél jobban szolgálja és minél kevesebb ember érdekét sértse, de azt is csak a lehető legcsekélyebb mértékben. Szó esett a vita során, hogy a plenáris ülést megelőzően kielégítő voh-e az avitakör, amely a törvény előkészítésében részt vehetett vagy nem volt elégséges. A törvénymódosítások föbb pontjai a tulajdonlás körüli kérdések, így például a szövetkezeti törvény, amely a szövetkezeti nettó vagyon 50 százalékának vagyonjegyesítését teszi lehetővé, egy jó esztendeje folyó vita eredménye. A TOT-ban, a területi szövetségeken, jogászkörökben, mezőgazdasági jogász körökben, különböző szakember-fórumokon folyó viták mentek. Itt a parlamentben minden bizottság és megyei képviselőcsoport megtárgyalta, az agrárszektor is véleményt mondott. A MEM kikérte az alternatív szervezetek véleményét, megküldte az anyagot, írásos véleményt kért, majd az írásos vélemény be nem érkezése miatt felkérte őket egy szóbeli vitára, véleményük elmondására. Három szervezet ebben részt is vett. Mindezzel együtt úgy gondolom, hogy ilyen nagy súlyú és nagy horderejű törvények esetében hosszabb, még ennél is hosszabb kiérlelési időre van szükség, tehát aki úgy érzi, hogy a vita lehetett volna tágabb körű is, közel áll az igazsághoz. Itt a vita során a szövetkezeti törvényhez kapcsolódóan ugyan, a szövetkezetekheryzetét bemutatandó, nagyon sokan elmondták véleményüket arról a gazdasági állapotról, amelyet ugyancsak sok fórumon a mezőgazdaság iránt nagy rokonszenvvel érző emberek megfogalmaznak, és amelyek voltaképpen a mezőgazdasági termelés jövedelemtermelő-képességének utóbbi években bekövetkezett csökkenésével vannak összefüggésben. Ez kétségtelenül így van. Biztosíthatom képviselőtársaimat, hogy a kormány a legnagyobb jószándékkal igyekszik javítani az általa pontosan ismert helyzeten. A javítás lehetősége gazdasági teljesítményeink függvénye, hiszen a támogatások lehetősége az korlátozott, az árak emelésének lehetősége úgyszintén, és mivel kemény kritika érte az adórendszert, amely ilyen helyzetbe hozta a mezőgazdaságot, szeretnék pontosítani egy nagyon lényeges dolgot. Nevezetesen azt, hogy a mezőgazdasági termelésnek ilyen kedvezményes adórendszere, mint most van, sok-sok esztendő óta nemvolt. Tehát nem az adóprés az oka annak, hogy az üzemi valóság olyan, amilyennek elmondták, hanem az, hogy a mezőgazdasági árak az utóbbi esztendőkben is csak milliméterekkel haladnak előre — az élelmiszeripari árak is. A mezőgazdaság által viselt árak pedig centiméterekkel haladnak előre és a kettő különbsége folytán fogy az eredmény, nominálértékben is éppenhogy megtartja tíz évvel ezelőtt önmagát. Ezt azért is ajánlom figyelmébe mindenkinek, aki e kérdéssel foglalkozik, mert a jobbítás lehetősége is ebből az abszolút valóságból kiindulva lehetséges, és ha az árak emelésében látnánk az agrárjövedelmek növelésének módját, akkor az itt ülő képviselőtársaimnak, választópolgáraikelőtt ki is kell tudni állniukaz agrárjövedelmet gyarapító, de az állampolgár zsebébe nyúló intézkedések mellett. A versenyképesség kérdése is szóba került, Tallóssy képviselőtársam egyszer azt mondta, hogy a nagyüzemek, szövetkezetek verseny képtelensége van benne vastagon mai valóságunkban. Másodszor pedig azt, hogy a parasztság nem könyöradományokat kapott, hanem keményen megdolgozott azért, amit kapott. Az utóbbival messzemenően egyetértek, annyira, hogy azt hiszem, hogy az eredeti tőkefelhalmozásnak még ma is territóriuma a mezőgazdaság, de ha az utóbbi igaz, akkor az előbbi nem lehet igaz, tehát nem versenyképtelen, sőt nagyon is versenyképes és nagyon is komolyan, materiálisán, anyagiakkal járul hozzá ahhoz az életszínvonalhoz, amelyet egyre többen kevesellünk, de amely egy kiegyenlített és jó élelmiszerellátás közepette alakult ki, illetve maradt meg. Csak néhány számot szeretnék említeni a nagyüzemi mezőgazdaság teljesítményeinek korrekt megítélésére, 1960-tól, tehát a mozgalom kezdetétől napjainkig néhány fő termék a következő termésátlag növekedéseket mutatja. A búza 3,2-szeresére, a kukorica 2,5-szeresére, a napraforgó kétszeresére, az egy tehénre jutó tejtermelés több mint 2,2-szeresére növekedett. Ez európai mércével is igen szép teljesítmény és itt nemarról van szó, hogy az elmúlt években valakik rosszul irányítottak, a végrehajtástól a minisztériumig értemezt, hanem arról, hogy a gazdasági helyzet, amibe kerültünk és amelyben egy adósság-szolgálati teher igen jelentős részt vesz ki a belül felhasználható nemzeti jövedelmünkből, ez a mezőgazdaságot is érintette és sújtotta. Egy másik kérdést szeretnék még megemlíteni, nevezetesen, hogyan alakult a parasztság jövedelme, amely ugyan itt elhangzott, leszakad a társadalmi átlagtól. Győr megyei példa szerint az ipari átlagot a legjobb mezőgazdasági üzem egy főre jutó jövedelemátlaga sem éri el. — Biztos így van, azonban ezen változtatni is kell a jövőben, és azt is látni kell, hogy amíg 1975-ben búzaegyenértékben kifejezve egy dolgozó, egy esztendő alatt 116 mázsa búza értékének megfelelő munkabért, jövedelmet kapott, 1988-ban 218 mázsát. Ehhez annyit fűznék, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom indulása előtt igen jómódú gazdának számított már az, akinek 100 mázsa körüli volt a betakarított termése és ilyen termésmennyiségről nagyon kevesen adhattak számot. És ezt a termést nyilván költségek is terhelték, és munka. Én azt gondolom, hogy a kecske megvan, és a káposzta is újraterem, nincs vesztve semmi, szorgalmas, tenniakaró nép áll az agrártársadalomban tettre készen. Kis-