Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-64

5326 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5327 mi csoportjai, a Vásárhelyi Pál Társaság és esetenként a Magyar Környezetvédő Egyesület szakértői. Hűen a valósághoz meg kell állapítani, hogy a Kormány szándéka nem mindenütt érvényesült egyformán. Ennek ellenére nincs egyetlen olyan szakértői bizottsági anyag sem, amelyhez ne lennének csatolva észrevételei, javaslatai a környezetvédő szervezeteknek. Ugyanakkor nem állítható, hogy a szakértői anyagokban maradéktalanul integrálódtak véleményeik, inkább a megállapítások egymásmellettisége a jellemző. Társadalompolitikáikig azonban fontosabbnak tartom, hogy ebben a korábbi években még tabunak tekintett problémakörben sikerült létrehozni a társadalmi nyitottságot. E helyről is megköszönöm a Kormány nevében a környezetvédő mozgalmak, a felkért és az önkéntes szakértők közreműködését, és jövőbeni közös dolgunknak tartom a tapasztalatok összegezését. Számos, — de koncepcionális jellegű döntési javaslat kialakítása szempontjából elhanyagolható — kérdés megválaszolatlanul maradt a helyzetfeltáró munkában, és vannak a jövőben feltétlenül pótlandó, kutatást igénylő problémakörök. Ez utóbbiak között említem meg meghatározott földtani kutatások szükségességét. A megoldásra váró feladatok között szerepel a hidrológiai, geodéziai változások nyomonkövetésére, a talajállapot-változások rögzítésére szolgáló monitoring rendszer kiegészítése. Utalok még a vízlépcsőrendszer, különösen a dunakiliti—hrusovói tározók műszaki biztonságára vonatkozó vizsgálatok szükségességére. Tisztelt Országgyűlés! A vízlépcsőrendszer építésének kezdete óta zajló vita éppen a világban végbemenő szemléletváltással esett egybe. Az utóbbi évtizedben világszerte kibontakozott a környezeti javak felértékelődése. Ezzel párhuzamosan csökkent az alacsony energiahatékonyságú, nyersanyagpazarló termelési eljárások presztízse. A szemléletváltás vonta maga után az energiatermelési koncepciók átértékelését is. A Kormány írásos beszámolója nyíltan bemutatja a vízlépcsőrendszer eredeti koncepciója szerinti működésének várható környezeti, ökológiai hatásairól alkotott véleménykülönbségeket. A vízlépcsőrendszerhez való viszonyunkban a döntő fordulatot az eredményezte, hogy a Kormány a Magyar Tudományos Akadémia ad hoc bizottsága és a korábbi évek akadémiai állásfoglalásait képviselő hazai természettudományos körök, valamint a környezetvédő mozgalmak szekértői, felkért hazai és külföldi független szakértők álláspontját tette magáévá. Erre serkentette a Kormányt a Minisztertanács Tanácsadó Testülete, a Minisztertanács bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer beruházását ellenőrző társadalmi bizottság is. Tisztelt Országgyűlés! A következőkben az ökológiai kockázatokról szólok. A vízlépcsőrendszer környezeti hatásainak többsége egyértelműen káros. A várható kár nagyságának egy része csak becsülhető, mert a prognosztizáláshoz szükséges vizsgálatok hiányosak. Különösen nagy az ivóvízkészlet veszélyeztetettsége, mind a parti szűrésű víznyerés, mind pedig a Kisalföld alatti vízkészlet esetében. Ez a vízkészlet, Európa legnagyobb még rendelkezésre álló édesvíz-készlete, amelynek minőségét Magyarország és Csehszlovákia érdekében egyaránt meg kell őrizni. A nagymarosi vízlépcső eredeti koncepció szerinti megépítése esetén Budapest lenne a világon az egyetlen olyan város, ahol az ivóvíz 85 százalékát parti szűrésű kutakból nyerik, és amely felett csúcsrajáratott vízi erőmű működne. A tarozás hatására a Duna-víz trofitásának mértéke számottevően emelkedik, ami egyértelműen a vízminőség romlását eredményezi. Ugyancsak egyértelmű a víz bakteorológiai, virológiái állapotának várható romlása, az üledék felhalmozódásokban káros, részben toxikus, anaerob folyamatok fellépése. E jelenségek nagyobb mértékben a dunakiliti— hrusovói tározóban várhatók, amelyeket a nagymarosi vízlépcső 100 km-es tározótere — ha megépítenénk — tovább növelne. Amennyiben a vízlépcsőrendszer a nagymarosi vízlépcső nélkül, a csúcsrajáratás mellőzésével a káros környezeti mellékhatások nemcsak Nagymaros tározóterében maradnak el, hanem a rendszer felső szakaszán is mérséklődnek. Ekkor sem válik azonban feleslegessé a talajviszonyok szabályozását célzó rendszer, valamint a talajvíz minőségének romlását megelőző létesítmények megvalósítása. Ezek megépítése nem gazdasági alternatíva, hanem a rendszer üzembe helyezésének ökológiai előfeltétele. A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer hatásai természetvédelmi szempontból is ugyancsak negatívok. A természeti értékek, genetikai erőforrások feltártsága nem kielégítő, a védelmi stratégia kidolgozatlan. A vízépítési munkálatok eredményeképpen a Duna-part jellege alapvetően megváltozna. Az Öreg-Duna leendő vízjárását oly módon kell szabályozni, hogy a vízminőség és a kapcsolódó területek felszín alatti vízháztartása a jelenlegi középvízi állapotokat a leginkább megközelítse. Az államközi szerződésben előírt szennyvíztisztítás, mint a duzzasztás előfeltétele eddig nem valósult meg. Ezek együttvéve alkotják az ún. ökológiai szükséghelyzet kialakulását. A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer műszaki biztonságának egyes kérdései még további vizsgálatokat igényelnek. Mindezek alapján — kizárólag az ökológiai szempontok alapulvételével — a legkedvezőbb megoldást az jelentené, ha a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer egyáltalán nem kerülne üzembehelyezésre. A dunakiliti—hrusovói tározó, a Dunakiliti duzzasztómű, abősi erőmű viszont csaknem teljesen kész. így a műszaki és gazdasági determinációkra — mint cselekvési mozgásterünket korlátozó tényezőkre tekintettel — az ökológiai kockázatok minimalizálását tűzhetjük ki. Mivel az ökológiai kockázatok döntően a vízlépcsőrendszer csúcsrajáratásos üzemmódjából következnek, ennek a lehetőségét kell kizárnunk. A Kormány ezt a nagymarosi vízlépcső megépítésének elhagyásával tartja lehetségesnek. Ezzel összefüggésben nem szabad ehelyütt elhallgatni, hogy a nagymarosi vízlépcső elhagyása a Szigetköztől Nagymarosig terjedő térségben a helyreállítási munkákon túlmenően az ivóvíztermeléssel összefüggésben és a hajózás feltételeinek fenn-