Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-49

4091 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4092 tot. A jogban ez egy szokványos dolog, ha valami hibát követtek el, — és erre egyáltalán mód van, — az eredeti állapotot helyre kell állítani. A világos kép kedvéért elmondom, hogy mi vezetett ide és hogyan került be a törvénybe a földmegváltás intézménye. Néhány gondolat erejéig a történelmi fejlődést meg kell vizsgálnunk. Tudniuk kell, hogy a hajdani politikai gazdaságtani felfogás szerint a szocializmusban az igazi tulajdon csak az össznépi tulajdon. Állítólag ez az állami tulajdon lett volna. A csoporttulajdon, a szövetkezeti tulajdon egy kisebb csoportnak a tulajdona. Ennek az a dolga, hogy majd egyszer ,,belenő" az össz-társadalmi tulajdonba. Ezt hivatott megvalósítani az az eljárás, mely szerint a mezőgazdasági szövetkezetbe a földeket azzal a trükkel kell bevinni, hogyha majd nem tetszik, akkor onnan később ki lehet vinni. Nagyon jól emlékszünk a nagyüzemi kollektivizálás időszakára. Az agitátorok egyik legfőbb érve az volt hogy tessék csak nyugodtan bemenni. Majd ha kiderül, hogy a szövetkezet nem jó, akkor három év múlva ki lehet lépni. Amikor eljött a három év, akkor egy jogilag képtelen trükkel kezdtük magyarázni: kivihetitek a földet de a szövetkezet tartozásait ami az alapítás óta keletkezett, minden tagra rá kell terhelni. így már egyetlenegy embernek sem jutott eszébe, hogy a hátán sok millió forintos tartozással kivonuljon, pedig jogilag egy képtelenségről van szó. A szövetkezet tagja a szövetkezetnek, mint jogi személynek a tartozásaiért nem tehető felelőssé. El kell döntenünk: elfogadjuk-e a hibás struktúra fenntartását, vagy az a feladatunk, a struktúrát, mint elfogadhatatlant változtatjuk. Hangsúlyozom: a szövetkezet attól szövetkezet, hogy önkéntes. A tag és a szövetkezet a kapcsolatában az önkéntesség kizárólag az egyetlen rendezőelv. A földmegváltás nem egyéb, mint a szövetkezet egyoldalú lépése. Szó sincs tehát arról, hogy ebbe a tag bármilyen formában beleszólhatna. Ha a szövetkezet azt mondja, hogy megváltom a földet, a tagnak egyetlenegy lehetősége van: ezt tudomásul veszi. Legfeljebb nemapénzt fogadja el. A földmegváltási díjat — ezt a mezőgazdaságban dolgozó barátaimtól tudom — ott közönségesen bagónak nevezik. Joggal feltehető a kérdés, hogy amit Önöknek én most javaslok, ezúj földosztást jelent-e. Ha a javaslatomat valaki úgy fogja fel, hogy ez földosztás, messzemenően nem értette meg, hogy miről van szó. A földosztás azt jelenti, hogy új tulajdonosokjelentkeznek. Ha valaha volt új földosztás, akkor a kollektivizálás kezdetétől lassan de biztosan folyik egy ilyen. A tagok földje tudniillik szépen a szövetkezetnek a tulajdonába vándorol. Ez valóban földosztás. Semmi egyebet nem szeretnék, mint ezt az állapotot megállítani és visszamenni az eredeti pozícióba. Beszéltem a szövetkezeti önkéntesség elvéről. Beszéltem arról is, hogy a földet adjuk vissza a tulajdonosoknak, vagy örököseiknek. Nyomatékkal hozzáteszem, ha igényt tartanak rá. Senkinek nem kell a földet visszaadni, ha nem tart rá igényt. Viszont ha tart rá igényt, ettől a lehetőségtől nem szabad elzárkóznunk. Igen Tisztelt Képviselőtársak! A javaslataimmal szembenabizottságivitákés az egyéb magánbeszélgetések során mindenféle érvet hoztak fel. Az eredeti állapot helyreállítását ellenzők érvei két csokorba gyűjthetők: az egyik egy közgazdasági, a másik egy jogi érv. A közgazdasági érvek abban foglalhatók össze, hogy a tulajdon visszaállításával drágul az élelmiszerek ára. A mezőgazdasági üzemek ha arra késztetjük őket, hogy a visszaadás folytán haszonbért fizessenek, akkor az élelmiszerárakat fogják emelni. A vita során voltam bátor kijelenteni: súlyos kétségeimvannak aziránt , hogy az élelmiszereknekazért magas az ára, mert a mezőgazdaság drágán adja az alapanyagot . Erre egyik képviselőtársam — tisztelem őt ezért — lakonikus rövidséggel azt mondta: ide figyelj, én nem avatkozombe a jogba, te meg ne avatkozz be a gazdaságba. Valószínűleg igaza van. A suszter maradjon a kaptafánál. Egyet azonban nem szabad elfelednünk. A mezőgazdaságban dolgozó parasztok sorsát nem lehet ilyen közgazdasági szituációktól függővé tenni. Egyébiránt súlyosak a kétségeim, hogy az élelmiszerek ára azért magas, mert a mezőgazdasági termények felvásárlási ára magas. A jogi érvek. Az egyik ilyen érv nem állítható helyre az eredeti állapot, mert eltűntek azok az iratok, amelyek alapján meg lehetne állapítani, hogy ki, mikor, milyen mennyiségű földet vitt be. Ne mosolyogjanak ki. Elmentem a szülőfalumba, Tolna megyei Nagykónyba és megkérdeztem barátaimtól, hogy van-e még olyan papír, amivel apátok-anyátok bevitte a földet a tsz-be? Akivel beszéltem, kivétel nélkül mindenki közölte: ott van a ládafiában. Nem lehet érvként arra hivatkozni, hogy ilyen okmány nincsen. Egyébként tudok róla, hogy az ingatlannyilvántartási hatóságoknálteljesen kifogástalanul rendelkezésre állnak az iratok. Ez az érv tehát nem érv. A következő: ezúgy szól, hogy valószínűleg mindenkivel szemben nem lehet igazságot tenni. Nézzék el nekem, ez az érv számomra ugyancsak nem érv. Egy kicsit abba a körbe tartozik mint a Recsken internáltaknak ügye. Azért nem adunk kártérítést, mert nincsenek irataink. Ettől ezeknek az embereknek a tisztessége nem állítható helyre. Hozzá kell tennem, a mezőgazdaságban dolgozó parasztokat sem. Az igazságtevésnek ezt a módját az elmúlt 40 év alatt párszor már kipróbáltuk. Tessék visszaemlékezni az 50-es évekpadláslesöprő akcióira. Németh Miklós miniszterelnök szavaival élve azt az ördögi tervet próbálták véghezvinni, hogy mindenkit olyan nyomorba taszítanak, hogy ettől meneküljenek a tsz-be. Ehhez nem kell kommentárt fűzni. A dolog önmagáról beszél. Ha mindenkinek maradéktalanul nem tudunk igazságot tenni, úgy senkinek az igazságát nem adjuk meg, számomra nem rendező elv. A viták során felmerült, hogy a tag vagy örökösei tulajdonjogának helyreállítását utaljuk önkormányzati hatáskörbe. Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen világossá kell tegyem a dolgot : más így az önkormányzat, és más a tulajdonjog. Haénönkéntesen, saját elhatározásból — remélem, hogy mindenki így lépett be — bevittem a földet a tsz-be, ennek visszaadását később nem lehet ezt semmiféle testületi döntéstől függővé tenni.