Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-64

5262 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5263 újra visszaadjam az interpellációt a terv- és költségve­tési bizottságnak újravizsgálatra és új jelentéstételre. Most következik Tornai Endre képviselőtársunk. Nincs jelen? Jelen van-e Bozsó Jánosné és Debreczeni József kép­viselőtársunk? Igen, mindketten? Az Országgyűlés szeptemberi ülésszakán Bozsó Jánosné és Debreczeni József interpelláltak a honvédelmi miniszterhez a kiü­rített laktanyák hasznosítása ügyében. Az Országgyű­lés a honvédelmi miniszter egyik interpellációra adott válaszát sem fogadta el, akkor az ügyet a honvédelmi bizottság megvizsgálta és 324-es számú közbenső je­lentését nyújtotta be, amit képviselőtársaim között szétosztattam. A honvédelmi bizottság október 12-i ülésén foglal­kozott Bozsó Jánosné és dr. Debreceni József képvise­lőtársunk interpellációjával és közbenső jelentést ké­szített, és nyújtott be. Ebben általános érvénnyel állást foglalt egyes kérdésekben, de a képviselők által nevesí­tett laktanyák hasznosításában nem tartotta magát ille­tékesnek. A laktanyák hasznosítására a Kormány által felállított tárcaközi bizottság várhatóan október végére tesz majd konkrét javaslatot. Az interpellációkban szereplő, valamint az esetlegesen később felmerülő ugyanilyen tárgyú javaslatok megtárgyalását ezért a Kormány végleges álláspontjának kialakulása után cél­szerű a bizottság elé utalni. A honvédelmi bizottság megítélése szerint egyébként is e kérdéskör nem parla­menti, hanem kormányzati és helyi intézkedéseket követel. Javaslom a tisztelt Országgyűlésnek: értsen egyet a közbülső jelentéssel, s a kormányzat döntésétől függő­en határozzunk majd arról, hogy a kérdés további vizs­gálatával melyik bizottságot bízzuk majd meg. Kérdem Bozsó Jánosné képviselőtársamat egyetért-e ezzel a javaslattal és a jelentéssel? Kérem szépen, a technikusok figyelmébe ajánlom, hogy Bozsó Jénosnénak hívják és nem Lajosnénak képviselőtársunkat. BOZSÓ JÁNOSNÉ:Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Par­lament! Köszönöm szépen a válaszadást. Bízom abban, hogy a tárcaközi bizottság, valamint a Kormány tudomásul veszi és érzékeli az oktatás nehéz helyzetét és adandó alkalommal bizonyára mindenkor ifjúságunk javára fogja döntését meghozni. Ebben bízva megköszönöm a választ. ELNÖK: Megkérdezem dr. Debreczeni képviselő­társamat. . . nincs itt? (Igen.) Új helyzet. Bozsó János­né képviselőtársamat kérdem meg, hogy egyeztetett-e a véleményük elfogadásáról is? BOZSÓ JÁNOSNÉ: Tekintettel arra, hogy jellegé­ben eltér a két interpelláció, így nem volt módom és nem is volt okom arra, hogy egyeztessek Debreczeni Józseffel. Saját véleményemet mondtam, saját inter­pellációm ügyében. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Vissza fogunk térni az interpellációra. Kérdem, hogy jelen van-e Dobos Józsefné képvise­lőtársunk? (Igen.) DOBOS JÓZSEFNÉ: Tisztelt Alelnök Úr! Mivel a miniszterasszony nem tartózkodik a teremben, később kívánom interpellációmat megtenni. ELNÖK: Köszönöm. Igaz is, hol a miniszterasz­szony. (Derültség. Taps.) Végülis a minisztériumot va­lakinek képviselnie kell az Országgyűlésen. Kérem és kérdem, hogy jelen van-e Árvái Lászlóné képviselőtársunk? (Igen.) Árvái Lászlóné képviselő­társunk interpellál az igazságügyminiszterhez a család­jogi törvény módosítása tárgyában. Árvái Lászlóné képviselőtársamat illeti a szó. ÁRVÁI LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr? Mint ismeretes az Országgyűlés előtt még nagyon sok munka van. A munkatervünk szerint is több tör­vénytervezet vár ránk. Mégis a családjogi bizottság egyik tagjaként arra kérem a tisztelt Házat, hogy egyik törvényünk módosítására legyen lehetőségünk. A csa­ládjogi törvény módosításáról van szó, melyet 1986-ban a IV. törvénnyel módosítottunk. Ennek a ren­dezését kívánnám többszáz kisgyermek érdekében, aki otthonra vár. A legutóbbi módosításunk alapján egyik képviselő­társunkvéleménye szerint, amelyet valamennyien jóhi­szeműen elfogadtunk, — hiszen az érvelése meggyő­zött bennünket, — ezt a javaslatot az élet nem igazolta. Példaként említem, hogy 1986-ot követően, 1987 első félévében az örökbefogadottak száma 622 volt, míg 1987 második félévében már csak 32. Jelzi, hogy nem könnyítettünk, hanem nehezítettünk ezen a téren. Mégegyszer ismétlem, akkor az érvet elfogadtuk, hi­szen arra alapoztuk, hogy a korábbi családjogi törvény szerint — a 48. § (3) bekezdéséről van szó — korábban két hónapig volt lehetősége a szülő anyának gyermeké­ről lemondani, míg az 1987. évi módosításban ezt az időpontot egy fél évre szabtuk meg. Ezt kívánom visszamódosítani az elmondottak alapján. Tudomásom van arról, hogy 1988 őszén, október 7-én szintén a családjogi bizottság egyik tagja, Bánffy György képviselőtársam interpellált ez ügyben a szociális- és egészségügyi miniszterhez. A miniszter­asszony válaszában a jegyzőkönyv tanúsága szerint je­lezte, hogy rövid időn belül visszatérnek a módosításra és azt kidolgozzák. Ez meg is történt, és jelenleg a mi­niszter úrhoz azért interpellálok, hogy mielőbb a Ház elé kerüljön a módosítás. Miután 1986 óta a közvélemény által megméretett ez a törvény, így azt is tudjuk, hogy további módosítás szükséges a családjogi törvényen belül. Erre már úgy gondolom, hogy mi ne vállalkozzunk. Ezt a bizonyos javaslatomat viszont azért tárom tisztelt Ház elé és fo­gadjuk el, hiszen az indok ismeretes valamennyiünk előtt, s a sajtó is több helyütt nyilvánosságra hozta az általam jelzett számokat. Ha az Istenadta életet a vér szerinti anya nem értékeli, akkor hozzá kell segíteni a szív szerinti anyát ahhoz, hogy családon belül nevel­hesse a vállalt gyermeket. Az örökbefogadási procedú-

Next

/
Oldalképek
Tartalom