Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-63

5249 Az Országgyűlés 63. ülése, 1989. október 30-án, hétfőn 5250 három: a munkásőrség feloszlatása, a pártvagyon kérdése és a pártok munkahelyen való szerveződése szabályos, alkotmányos eszközökkel lényegében megoldódott. A különböző politikai erők a négy kérdés összekapcsolását joggal támadták és támadják. De megítélésem szerint az alapprobléma mégsem ebben van. Bizonytalan vizekre evez az a politikai berendezkedés, ahol a politika nyilvános eszközeivel vereséget szenvedő fél mindig a néphez fordul, ahhoz fellebbez. Ilyen alapon az Országgyűlés elé kerülő minden törvényjavaslatot meg lehetne támadni népszavazáskezdeményezéssel. A kisebbségben maradó erők ezt még akkor is megtehetik ha nincs esélyük elképzeléseik többségi támogatására. Az obstrukció a kérdésben való döntés elodázását jelenti. Nagy tehát azoknak a politikai felelőssége, akik ezekhez a megoldásokhoz nyúlnak. Egy ilyen gyakorlat teljesen kormányozhatatlanná tehet egy társadalmat, ahol nem a megegyezés, hanem az állandó és egyeztethetetlen vélemények összecsapására kerül sor." f És még egyet, amit viszont szintén támogatnék Ballá Éva javaslatából, a módosító indítványból. Én magam is úgy gondolom, hiszen kezdeményezője voltam a pártvagyon elszámoltatásáról szóló napirendnek: ez nem teljes, valóban, ahogy miniszter úr mondta, ez nem a teljes feltárása, pontatlanságok vannak benne. Én úgy vélem, ez az elszámoltatás megkezdődött, s ezt folytatnunk és befejeznünk kell. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Horváth Jenő képviselőtársunk felszólalása következik. Dr. HORVÁTH JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Vajon lehet-e negyedik felszólalóként erről a témáról még valami újat mondani? Ezek a gondolatok jártak a fejemben, miközben hallgattam képviselőtársamat. Mégis úgy döntöttem, hogy a téma jelentősége szükségessé teszi, még akkor is, ha ismétléssel kívánok megerősíteni néhány gondolatot ahhoz, hogy a saját véleményemet is elmondjam. Híve vagyok annak, hogy megalkotott törvényeinket betartsuk. Tartsuk be úgy, ahogy annak a szövege, értelme szól, és tartsuk be akkor is, ha esetleg az értelmezés során politikai megfontolás józan kompromiszszumra késztet bennünket. Mindezt azért mondom el, mert a jogi bizottság kétszer megtartott ülésén sokat vitatkoztunk arról, hogy vajon a jogszabály szigorú értelmezése alapján egyáltalán abba a körbe tartozik-e a népszavazás elrendelésére vonatkozó négy kérdés egyike, nevezetesen a köztársasági elnök mikénti választásának időpontja, amely egyáltalán a népszavazás tárgykörébe tartozik. Gondolkoztunk azon is, amit az előterjesztő Kereszti Csaba képviselőtársam elmondott, hogy jogunk van-e a sorrendet megváltoztatni, vagy a feltett kérdést átfogalmazva népszavazásra bocsátani. Mind a kettő mellett nagyon sok érv szól. Álláspontom szerint a kérdés megválaszolására az Országgyűlés jogosult. A következő példával szeretném alátámasztani. Ha történetesen egy nem tiltott, tehát a jogszabály által nem tiltott kérdésre százezernél több állampolgár népszavazás elrendelését kéri, de ez a kérdés gramatikailag és társadalmilag kellően nem értelmezhető, akkor vajon mikor jár el helyesen az Országgyűlés, amikor a kérdés értelmét kutatva azt — helyesen — átfogalmazva teszi népszavazás tárgyává, vagy pedig egy értelmetlenül feltett kérdést bocsát ugyancsak népszavazásra. Ebből kiindulva tehát ez volt az álláspontunk, hogy módunk lenne arra, hogy a feltett kérdést kiegészítve, tartalmát meg nem változtatva módosítsuk. Mégis a józanság és a bölcs vita után arra az elhatározásra késztetett bennünket, hogy a kérdésen ne változtassunk, viszont fűzzük hozzá azt a magyarázó szöveget, amit Ballá Éva képviselőtársam kifogás tárgyává tett. E vonatkozásban szeretnék utalni a népszavazásról szóló törvény 25. szakaszára. Csak azért, mert nincs itt képviselőtársaim előtt, engedjék meg, hogy felolvassam. ,,A népszavazásra feltett kérdést, (kérdéseket) úgy kell megfogalmazni, hogy annak alapján valamennyi állampolgár egyértelműen tudjon választ adni". Az idézett rendelkezés szerint tehát: vagy átfogalmazom a kérdést és olyanná teszem, hogy a szavazó állampolgár tudja, hogy amikor igenjét, vagy nemjét helyezi el a szavazólapra, ennek számára és az egész nép számára a döntése után mi a jogi következménye. Vagy ha úgy döntök, hogy a kérdést nem változtatom meg, akkor kötelességem hozzá olyan magyarázó szöveget fűzni, hogy a nép, amelyre bízom e döntést, pontosan tudja, hogy szavazatának mi a következménye. Bár többen elmondották, szeretném magam is kiemelni a következőket: Először lesz ebben az országban népszavazás. Bízunk abban, hogy a magyar nép bölcsessége el fogja dönteni és helyes irányban fogja eldönteni és kifejezésre juttatni az akaratát. Ehhez azonban nekünk becsületes tájékoztatást kell nyújtani. Ez a tájékoztatás pedig nem lehet más, mint az, hogy ha úgy döntenek, hogy az új Parlament megválasztása előtt kerüljön sor a köztársasági elnök választására, akkor ezt a köztársasági elnököt, a Magyar Köztársaság első elnökét, a nép közvetlenül titkos választás útján választhatja meg. Ha igennel szavaznak, tehát nem akarnak most köztársasági elnököt választani, akkor ezt már nem a nép fogja gyakorolni, ezt a jogot átengedik a népszuverenitás korlátozása folytán a Parlamentnek. Tehát egy ilyen döntés esetén ez a választás már nem általános és egyenlő választójog gyakorlása alapján, hanem parlamenti választás útján történik meg. Ha így tájékoztatjuk az állampolgárokat, akkor bízhatunk bölcsességükben és döntésüknek a Parlament alá fogja rendelni magát. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth Istvánné képviselőtársunk hozzászólása következik. TÓTH ISTVÁNNÉ: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nem állhatom meg, hogy ötödiknek ne szóljak ehhez a témához. Élményben volt részem, amikor elmentem a Moszkva-térre az aláírásgyűjtéseket megnézni. Elsősorban kijelentem tiszteletem mindazon állampolgártársaimé, akik tudják, hogy mit írnak