Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-49
4083 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4084 lan vagy hosszabb távon a reformot kizáró gyakorlat jogi alapját vetnénk meg. Úgy vélem, hogy a jelenlegi törvényalkotási szakaszban nem alkothatunk sem a válságba jutott tulajdoni rendet továbbkonzerváló szabályozást, sem a reformok elébe vágó megoldást. Ez ma a vitában már több képviselő részéről előjött és miniszterük is így foglalt állást. Ha elfogadjuk a vegyestulajdonú piacgazdaság kialakításának szükségességét az agrárgazdaságban, akkor azt a szerves fejlődés talaján törvényeink liberalizálásával is segíteni kell. Azt vallom, hogy a termőföld a vegyes tulajdoni viszonyok kialakítása esetén is elsősorban a földet helyben megművelni és abból ott vidéken megélni akarók jövőbeni boldogulását kell, hogy szolgálja. Ebből a nézőpontból közelítve a kérdést először is üdvözölni tudom a most módosítandó földtörvény-javaslat 14. §. visszavonását, amely az állami szervek kezelésében levő külterületi állami ingatlanoktulajdonjogát nem ruházza a kezelőre. így a korábbi szabályozást fenntartva nem zárjuk ki távlatosan egy újtípusú községi önkormányzati tulajdonlás lehetőségét ott — és hangsúlyozom, ott —, ahol a feltételek arra majd adottá válnak. Másodszor: egyetértve a föld szabad forgalmával, indokoltnak tartom a közgyűlési döntésen alapuló földeladásoknál-a piaci viszonyok érvényesülését természetesen nem korlátozva — a település lakosságának a földműveléshez fűződő egyéni és közösségi érdekei elsődlegességét elővásárlási fog beépítésével elismerni. Harmadszor, és ez talán a legnehezebb kérdés. Felvállalhatja-e a társadalom a szövetkezeti közös tulajdon létrejöttében méltatlan összegű földmegváltás árán résztvevő, kivülálló volt tulajdonosok ügyét? Erre a válasz a megélt élethelyzetekalapján sokféle lehet. Az én válaszom, ismerve az agrárgazdaságban dolgozók, de mindenekelőtt a szövetkezetben dolgozó parasztság széleskörű véleményét, az, hogy régi igazságtalanságokat a szövetkezeti földet megművelő, azon a vagyont verejtékes munkával gyarapítani tudó, a legzordabb időkben is értéket felmutató szövetkezeti tagság ellenében új igazságtalanságokkal nem lehet gyógyítani. A szövetkezeti közös tulajdon eróziója ma a gazdaság létét rendítheti meg. Ugyanakkor a továbblépés, a megoldás keresése a politika hosszú távú feladata kell hogy legyen. Az apák földszeretetét tiszteletben tartva, a szövetkezetben dolgozó vagyon nélküli fiak felelősségével állítom, hogy soha akkora szüksége nem volt az országnak a szövetkezeti tulajdoni forma belső működésének, demokratizmusának, tőketermelő képességének megújítására, mint ma. Működőképes, vállalkozó, valódi szövetkezetekre van szükség. És ennek talaján állva lehetséges és szükséges is már a mostani törvényben tobább korszerűsíteni a megszüntetés irányában—mert ez a társadalmi óhaj, — a kötelező földmegváltás intézményét, hogy például a részarány kivülálló örökösét is öröklés útján illethesse meg a tulajdonjog, hogy a családtagnak ne szűnjön meg a földhöz való viszonya, kötődése. Ha később tsz-tag kívánna lenni, akkor földdel rendelkező tagként léphessen be, vagy akár részarányának elcserélésével folytathasson élethivatásszerű mezőgazdasági termelést. Ezért üdvözlöm a termelőszövetkezeti törvény módosításra beiktatott 13. szakaszát. Tisztelt Országgyűlés! A ma is tanyán élő, állattartást és kertészkedést folytató tsz-tagság és kivülálló tanyatulajdonosok részéről merült fel sűrűtanyás megyénkben olyna igény, hogy méltányos áron történő vásárlással nyíljon lehetőségünk a tanyatelek területének, ahol az kevesebb jelenleg 6000 négyzetméternél, legalább erre a mértékre való kiegészítésére. Az én értelmezésem szerint a módosított törvény ennek az eladásnak a lehetőségét is megteremti a szövetkezet közgyűlése számára, a gazdálkodási élettér jogos igényét ismerve el azzal atanyavilág lakossága számára. Tisztelt Országgyűlés! A törvénymódosítási javaslat 9. §.-a kimondja, az idős, rokkant, tartósan munkaképtelen szövetkezeti tagokat a föld vagy terményjuttatás, a munkavégzéstől függetlenül, megilleti. Ezzel egyetértve e helyről is felhívom a tisztelt jogszabályelőkészítők figyelmét egy alsóbb szintű jogszabály, a 7/1988.VI. 10. MEM számú rendelettel módosított 12/1977. IH. 12. MÉM rendelet életszerűt len szabályozására, ami nem adj a meg a taggal együtt élő, özvegyen maradó házastárs számára, hogy a föld vagy termény juttatás helyett annak pénzbeli ellenértékét is kaphassa. Pedig az ő esetükben is többségükben idős, rokkant és munkaképtelen emberekről van szó. Tisztelt Országgyűlés! A tehermentes tiszta vagyon 50 százalékos mértékű nevesítését a vagyonérdekeltség irányába mutató helyes lépésként értékelem. Ugyanakkor a tulajdonosi tudatot és magatartást progresszíven befolyásolni csak valós és jelentős mértékű osztalékkal lehet. Nagyon fontos másrészt, hogy a szövetkezeten belüli erőforrások, a vagyon minél racionálisabb hasznosítására törekvő belső vállalkozási verseny bontakozhasson ki, amelyben a vállalkozás során elért vagyonnövekményből a személyes közreműködés arányában részesedjenek a vállalkozók. És ha ezek a vállalkozók ebben a vállalkozásban jövedelmet halmoznak fel, a jövedelemnek a vállalkozás bővítésére történő visszafordításával a kormány pénzügy i politikáj a adhatna össztönzést az adópolitikán keresztül is. Tehát a vagyonérdekeltség mellett a működő tőkeérdekeltség létrehozása elsőrendű a szövetkezeti vállalkozás jövője szempontjából. Ehhez ma jószerivel hiányzik a vállalkozást élénkítő gazdaságpolitika számos eszköztára. Meggyőződésem egyébként, hogy a szövetkezet nem társasággá átalakulás útján tudja megvalósítani a magasabb fokú tulajdonlás kérdését, nem ez lesz a fő irány, hanem épp az előbb említett belső megújulás. Bizalmatlanság van a parasztság körében. Bizalmatlanságunkat nem oldja, inkább erősíti a tőkehiány, az intézményekés működési tapasztalatokhiánya, az élelmiszeripari vertikális integrációba való belépés korlátozott tőkefeltételei és a mai 6 százalékos mezőgazdasági jövedelmezőség miatt a szabad tőkék agrárgazdaságától való eláramlásának nagy valószínűsége. Tisztelt Országgyűlés! A napirenden szereplő beterjesztett, előremutató törvénymódosításokat azzal a megjegyzéssel fogadom el, hogy a már megtett lépések egy átgondolt, elméletileg is tisztázott, működő intézményekkel garantált és az agrártermelők alapérdekeit kifejező tulajdoni reform irányába mutatnak. Köszönöm figyelmüket. (Taps)
