Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-63

5221 Az Országgyűlés 63. ülése, 1989. október 30-án, hétfőn 5222 BANFFY GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki a magyar Országgyűlés múlt századbeli jegyzőkönyveit lapozgatja, a Legfőbb Számvevőszék létrehozásáról 1870-ben folytatott vitáról meghökkentően mai problémákról olvashat. Egyesek sürgetik az intézmény létrehozását, mások idő előttinek tartják, azt mondván: a magyar államszervezetben nem alakult még ki az az intézményi környezet, amelyben a Számvevőszék eredményesen működhetne. A jegyzőkönyvi sorok között sok esetben az ellenőrzéstől való aggodalom, a hatalom elvesztésének félelme, a közpénzekről való elszámolás kínos következményeitől való rettegés olvasható ki. Nyilván voltak, akik nem alaptalanul féltek. Rövid időn belül olyan javaslatokkal álltak elő, melyek erősen gyöngítették a Számvevőszék ellenőrzési jogkörét. Az Állami Számvevőszék jelenlegi újjáteremtésekor folyó viták jórészt azonos kérdések körül forognak, mint a múlt században. Bár sokan vitatják annak közeli időpontját, kifogásolják a már megkezdett szervezési munka egyes pontjait, e zavaró tényezők ellenére kirajzolódik itt a vitában: létrehozzuk a jogállamiság egyik kezdeti biztosítékát, a Parlament ellenőrző szervét? Ugyanakkor minél előbb szeretnénk megismerni legalább első olvasatban az államháztartás reformjáról szóló törvényjavaslatot; sürgető, hogy a Kormány mielőbb beterjessze a Parlament elé a különböző pártokkal egyeztetett tulajdonreform-koncepcióját, hiszen mindezeknek sikeres rendezése előfeltétele a létrehozandó Számvevőszék eredményes működésének. De ezeken túlmenően egy ilyen nagyhatalmú szervezet létrehozásakor az egyik legfontosabb szempont: hogy ebben az oly kevés bizalomtartalékkal rendelkező országban minden körülmények között megteremtsük azokat a feltételeket, amelyek ennek az új intézménynekhitelét, a belehelyezhető legnagyobb bizalmat hozhatják létre. Ennek az intézménynek támadhatatlannak kell lennie. Egyetlen összeférhetetlenségi lehetőséget sem hagyhatunk meg. Minél magasabbra emeljük rangját, annál bizonyosabb, hogy közmegelégedésre végezheti majd nehéz munkáját. A fentiek indokolják — igen tisztelt képviselőtársaim —, hogy beterjesztettem Önök elé a 10. § (3) pontjához törvénymódosító javaslataimat. Előterjesztésem egyik pontját az előkészítő terv- és költségvetési bizottság elfogadta felismerve előbb elmondott szempontjaim igazságát. Mindez olvasható az Önök előtt fekvő 270. számú jelentésben. Fenntartom s fenntartottam viszont az el nem fogadott másik javaslatomat, amely mindössze két szó visszahelyezését célozza a törvényjavaslat szövegében. Az Igazságügyi Minisztérium első tervezetében ez a mondat még így szerepelt: ,,Aki a megelőző 4 évben az Országgyűlés vagy a Minisztertanács tagja volt, nem jelölhető a Számvevőszék elnökének." A későbbi szerkesztési munkák során ez a két szó: „országgyűlési képviselő" — kikerült a tervezetből. Mindenütt a világon, ahol a Számvevőszék működik, a törvényhozás kizárja annak lehetőségét, hogy a Kormány vagy a Parlament tagja tisztséget kapjon a Számvevőszéknél. Az elmúlt évtizedek gyakorlatát jól ismerve, erkölcsileg az is indokolt, hogy ezt javaslatom értelmében 4 évre visszamenőleg kiterjesszük. Tudjuk: az ország figyelő szeme kíséri törvényalkotó munkánkat! Ezért is kell elgondolkodnunk azon, hogyan képzelhető el a legjobb szándékot is feltételezve, hogy bárki elfogultság nélkül képes legyen ellenőrizni olyan tényeket, amelyeknek létrehozásában az elmúlt évek alatt, mint képviselő, vagy mint bizottsági tag részt vett?^ Nehéz ekkora tárgyilagosságot megkívánni bárkitől. És ez — tisztelt képviselőtársaim — nem diszkrimináció, mint ahogyan azt a bizottsági ülésen és itt az előadói beszédben is szememre vetették. Ez az intézmény rangját és tisztaságát segíti! Valamint: ha ez diszkrimináció, akkor ez diszkrimináció a Kormány tagjainak is, ugyanakkor hozzájárul a Számvevőszék etikai tisztaságához! Jelenthetem Önöknek, hogy a jogi és igazságügy i bizottság ülésén az igazságügyminiszter megbízottja javaslatomat támogatta. Ezt követően pedig az Országgyűlésjogi és igazságügyi bizottsága is ellenszavazat és tartózkodás nélkül, egyhangú szavazással javaslatom támogatását határozta el. Mindezek alapján arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, fogadják el Önök is e két szó visszahelyezését a törvény szövegébe. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitában további hozzászóló nem jelentkezett, ezért a részletes vitát lezárom. A vitában dr. Ballá Éva képviselőtársunk a törvényjavaslat egészét és egyes részleteit is módosító, illetve kiegészítő javaslatot tett. Megkérdezem dr. Ballá Éva képviselőtársunkat, jelenti-e ez azt, hogy a törvényjavaslat szövegszerű módosítását is igényli? DR. BALLÁ ÉVA: Jelenti! ELNÖK: Igen, avagy nem? Ugye, igent mondott? DR. BALLÁ ÉVA: Igen. ELNÖK: Köszönöm. Ezért mivel módosító indítványt nyújtottak be, a javaslatot, a módosító indítványt kiadom a terv- és költségvetési bizottságnak véleményezésre. A bizottság a kongresszusi teremben tartsa meg a szünetben ülését, tegyen írásos jelentést. Dr. Ballá Éva képviselőtársunkat arra kérem, hogy szövegszerű módosító javaslatot nyújtson be a bizottság elé, és arra kérem őt, a javaslatot tevőt, a bizottsági tagokat és mindazon érintetteket az apparátusból, akik ebben segítséget nyújtanak, vegyenek részt a bizottság kongresszusi teremben tartandó ülésén. Pillanatnyi türelmet kérek még, két bejelentésem van. Az egyik: a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság az ebédszünetben a 37—38-as teremben ülést tart, és kéri, hogy azon jelenjen meg a bizottsági tagokon túl a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint a módosító javaslatot tevő képviselők, mármint a földtörvény módosítására javaslatot tevő képviselők. Tehát még egyszer: főemelet 37—38-as terem. Még egy bejelentés: a honvédelmi bizottság az ebédszünet alatt a főemelet 11-es számú termében ülést tart. Kérem, vegyék ezt is figyelembe és tudomásul.