Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-63

5191 Az Országgyűlés 63. ülése, 1989. október 30-án, hétfőn 5192 szerv az Országgyűlés, egy olyan magasan kvalifikált szakemberekből álló szigorú ellenőrző apparátusra támaszkodhasson, amelynek folyamatos munkája biztosíték a mindenkori kormányzat tevékenységének elfogulatlan, politikától mentes megítéléséhez, az Országgyűlés és a Kormány viszonyának kiegyensúlyozottabbá tételéhez, az államháztartás gazdálkodásának reális megítéléséhez. Szükségszerű és tovább nem halasztható, hogy létrejöjjön egy pártoktól, politikai törekvésektől független szervezet, amelynek tevékenysége révén ellenőrizhetővé válna a pártok, politikai mozgalmak funkcionálásának nem politikai, hanem gazdasági része. Szükségszerű és tovább nem halasztható, hogy az Állami Számvevőszék és rajta keresztül az Országgyűlés ellenőrző tevékenysége érvényesüljön az államháztartás és a jegybank hitel kapcsolatainak vizsgálatakor is. Az Állami Számvevőszék léte esetén a következő évek költségvetési javaslatainak és zárszámadási beszámolóinak tárgyalásakor megszűnik az a magára hagyottság, amelyet valamennyi képviselőtársammal éreztünk, hiszen a Számvevőszék hivatott majd ellenőrizni a költségvetési javaslat megalapozottságát, illetőleg a zárszámadás helyességét is. Megítélésem szerint a törvényjavaslat elfogadása után egy minőségileg más és a jelenlegi ellenőrzési mechanizmust meghaladó szervezet jön létre. Megfelelő segítséget tud nyújtani az Országgyűlés munkájához, ahhoz, hogy az Országgyűlés alkotmányos funkcióját betölthesse, másrészt a Számvevőszék létrehozása az ellenőrzési rendszer megújítását is lehetővé teszi. Tisztelt Országgyűlés! Ismeretes Önök előtt, hogy a jelenlegi ciklus kezdetétől fogva egyre súlyosbodó költségvetési helyzettel kell szembenéznie az országnak. A költségvetési javaslat benyújtásakor mind kevésbé volt hitele a Kormány optimizmusának, és ezt sajnálatos módon a zárszámadások rendre igazolták. A Parlament tagjainak a korlátozott információi és saját szakmai korlátait is felismerő őrlődése tette halaszthatatlanná a Számvevőszék megalapítására vonatkozó javaslatokat. Végülis Polgárdi József képviselőtársunkjavaslatára az Országgyűlés határozatot hozott, amelynek értelmében a törvényelőkészítést olyan ütemben kell folytatni, hogy a Számvevőszék 1990. január l-jén megkezdhesse működését. A törvény előkészítését élénk vita kísérte, amely nem volt mentes az ellentmondásoktól. így például azok álltak elő a törvényalkotás elhalasztásának szándékával, akik korábban a végrehajtói hatalom ellenőrzését hiányolták, s mielőbbi változtatást igényeltek. Szót kell ejtenem arról is, hogy a törvényelőkészítés időszakában a politikai kerekasztal-tárgyalások felgyorsultak. Ettől kezdve a törvényjavaslat előkészítését mind nagyobb figyelem kísérte. Sajnálatos módon néhány olyan észrevétel is elhangzott, amely a tárgyszerűséget nélkülözte. E nézetek között két érv ismétlődött. Az egyik szerint nem célszerű addig a Számvevőszéket létrehozni, amíg az államháztartási törvény nem kerül megalkotásra, a másik szerint az Állami Számvevőszék nem tud addig működni, amíg a tulajdonosi reform nem történik meg. Mindkét érvet az jellemzi, hogy figyelmen kívül hagyják azt a társadalmi igényt, amely éppen arra irányul, hogy végre a törvényhozó hatalom rendelkezzen megfelelő szakmai apparátussal, amely a mindenkori költségvetési gazdálkodáshoz képest megalapozott véleményt mondani. Államháztartás államháztartási törvény nélkül is létezik, azzal új törvény létrehozásáig is foglalkozni kell. Ez a realitás, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ugyanígy elfogadhatatlan a Parlament és a közvélemény számára az, hogy az állami vagyonkezelés működése ellenőrzés nélkül történik. A bírálók felvetik, hogyan ellenőrzi a Számvevőszék a nagy számú állami vállalat vagyonkezelését. Természetesen a Számvevőszék nem vállalkozhat arra, hogy minden állami vállalatnál a vagyonnal való gazdálkodást ellenőrizze, de igenis, az állami vagyonkezelés törvényi szabályozásáig ellenőrizni kell a társasággá átalakuló vállalatoknál a törvényes feltételek betartását. Feltételezhetően az e nézeteket hirdetők figyelmét elkerülte, hogy éppen a Parlament hozott olyan határozatot, amely szerint az állami vagyonkezelés rendjére vonatkozó törvényjavaslat benyújtását és az elidegenítésről szóló beszámolást kérte a Kormánytól, határidejét október végében jelölve meg. Tehát joggal számíthatunk arra, hogy a Számvevőszék rendszeresen nem az egyes vállalatok vagyonkezelését, hanem a vagyonkezelő szervezetek tevékenységét fogja vizsgálni. Ez utóbbiak ellenőrzését pedig a Parlament — úgy vélem — nem nélkülözheti. Végképp nem érthető a Számvevőszék megalapításának elhalasztása mellett érvelők politikai felfogása. A nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon megállapodást írtak alá a tárgyaló felek arra vonatkozóan, hogy a békés átmenet alkotmányos garanciáit létre kell hozni. A Számvevőszék pedig éppen ilyen garanciát teremtő intézmény, tehát létrehozása egybevág az egyeztetett politikai törekvésekkel. Vitát váltott ki az az eddig nem széles körű gyakorlat is, hogyha jelen törvényjavaslat beterjesztésére, mint arra már korábban kitértem, a Parlament egy bizottsága kényszerült. Hangsúlyozni kell, hogy nem ismeretlen eljárás ez, így például a jogi bizottság volt a bizalmatlanságról szóló törvényjavaslat előterjesztője. Az ellenvetések középpontjában az állt, hogy a terv- és költségvetési bizottság milyen változtatásokat eszközölt az Igazságügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság által együttesen kidolgozott törvényjavaslaton, amellyel a Kormány egyetértett. A változtatásokkal kapcsolatban több megalapozatlan, a sajtóban is publikált észrevétel hangzott el, amit azonban a képviselőtársaim kezében lévő Számvevőszékre vonatkozó törvényjavaslat egyértelműen megcáfol. A változtatásokat három csoportra lehet osztani. Az elsőbe tartoznak azok, amelyek az Alkotmány módosítása miatt váltak szükségessé, hiszen az összhang megteremtése feltétlenül indokolt. A második csoportba azok a módosítások, amelyek tisztelt képviselőtársaim indítványai nyomán kerültek a javaslatba. Végül a harmadik típusa a kiegészítéseknek , azok a javítások, amelyek a jogi, igazgatási és igazság-