Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-62

5161 Az Országgyűlés 62. ülése, 1989. október 20-án, pénteken 5162 milag is elismert ünnepünk legyen, arról most határoz az Országgyűlés. Azt a kérdést pedig hogy ez a nap lesz-e egyúttal nemzeti ünnepünk is, arról a kormány javaslata szerint majd népszavazás fog dönteni. Sajátosnak nevezhető az a körülmény, hogy ennek a napnak a közelében fogadta el az Országgyűlés a Magyar Köztársaság új alkotmánytörvényét, amely hazánkat köztársasággá nyilvánítja, s amely törvény kihirdetése napján lép hatályba. Bejelentem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a Kormány kész megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a törvény kihirdetésének, és ezzel hatályba lépésének napja október 23-a legyen. Mindez lehetővé teszi, hogy október 23-a ne csupán nemzeti emléknapként, hanem egyben mint a köztársaság kikiáltásának dátuma vonuljon be nemzeti történelmünkbe és ünnepeink sorába. (Taps.) Ily módon ez az ünnepünk keretbe foglalhatná a totális elnyomó rendszer elleni népfelkelés emlékét, és e harc szellemi örökségeként megszülető új, demokratikus jogállamiságot, amelyet leginkább elnevezése, a Magyar Köztársaság szimbolizál. Tisztelt Országgyűlés! A Kormány nevében előterjesztem azt a javaslatot, hogy október 23-án a Parlament erkélyéről vagy főlépcsőjéről az Országgyűlés elnöke, aki attól a naptól kezdve a Magyar Köztársaság elnöki tisztéből adódó feladatokat is ellátja, megfelelő külsőségek között kiáltsa ki a Magyar Köztársaságot. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Németh Miklós miniszterelnök szavait és javaslatát. A tapsból úgy értem, hogy az Országgyűlés egyöntetűen támogatja a javaslatot. Köszönöm szépen. (Közbeszólás: így van.) Tisztelt Országgyűlés! Az 1956. október 23-áról szóló nyilatkozat-tervezetet képviselőtársaim megkapták. Közben átdolgozásra került a mostani helyzetnek megfelelően, illetve túl vagyunk az úgynevezett sarkalatos törvények elfogadásán. Kérem, hogy az Országgyűlés ezt az anyagot tekintse tárgyalási alapnak. Úgy vélem, hogy a nyilatkozat-tervezet megismeréséből az ország nyilvánosságát nem hagyhatjuk ki, tehát elképzelhető az, hogy jegyzőtársam esetleg olvassa fel a szöveget. De miután mindenkinek rendelkezésére áll és publikálnánk, talán ettől most eltekinthetünk. (Közbeszólások: Igen.) Amennyiben szükséges bizonyos stilisztikai módosítás, nyelvi helyesbítés, azt kérem szépen, engedjék meg, hogy a sajtóirodánkkal együtt elvégezzük. Megkérdezem, hogy az Országgyűlés képviselői közül van-e valakinek észrevétele a nyilatkozattal kapcsolatban. Igen. Dr. Hellner Károly kér szót. DR. HELLNER KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Messzemenően egyetértek a nyilatkozat-tervezettel, de ezzel együtt egy mondatra szeretném felhívni az Országgyűlés szíves figyelmét. A másodikbekezdésharmadikmondata. A második mondat így hangzik: Az Országgyűlés teljesítette hivatását, hozzájárult a békés átmenet garanciáinak megteremtéséhez. Amire szeretném felhívni a figyelmet, az a következő. Tette mindezt akkor, amikor népünk az utóbbi 40 év történetének legnagyobb válságát éli át. Azt, hogy most jelenleg válság van, elfogadom. De azt, hogy az utóbbi 40 év legnagyobb válsága, nem tudom elfogadni. Ha csak 20 évet tekintünk, akkor elfogadom, de hogyha már 40 évet, akkor nem. Tehát én javasolom, hogy ez a mondat maradjon ki, és a második mondat a következőkkel folytatódjék: Az alkotmányos garanciák megteremtése késztető erő lehet a jelenlegi válság leküzdésére, és esélyt ad arra, hogy éljünk lehetőségeinkkel. Tehát itt a válság szó elé egy jelenlegit javasolok beszúrni. Ezen túlmenően, ha ezt a tisztelt Országgyűlés elfogadja, én tisztelettel azt javaslom, hogy esetleg ezzel, vagy más módosítással mégis felolvasásra kerüljön, tekintettel arra, hogy a televízió, illetve a rádió vélhetőleg közvetíti ezt az eseményt, és tekintettel arra, hogy a szó szerinti jegyzőkönyvbe javasolom ezt bevenni. Oda csak az kerül be, ami itt elhangzik. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK: Jogos észrevételek hangzottak el, és van olyan javaslat is, hogy olvassuk fel a már módosított szöveget. Ezért a következő áthidaló javaslatot tenném: bízzunk meg egy háromtagú szerkesztő bizottságot, hogy most közben végezze el ezeket a pontosításokat. Javaslom dr. Fodor István alelnököt, Bánffy György és Fodor László képviselőket, hogy szerkesszék meg és visszatérünk a szövegre. Közben jelentkezett dr. Eke Károly Csongrád megyei képviselő is. Gondolom, a témával függ össze jelentkezése. Átadom a szót. DR. EKE KÁROLY: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A képviselők független csoportja nevében nem hagyhatom szó nélkül azt a bejelentést, amit miniszterelnökünk itt tett. Messzemenően egyetértünk ezzel a bejelentéssel és örömmel köszöntjük. Én ezt úgy is mondom itt Önöknek, mint aki annak idején, mint suttyó gyerek fültanúja voltam a felszabadulás utáni első köztársaság kihirdetésének, amikor egy rádión a szikrázó téli napban hallhattam egy papi embernek a szavait, aki áldást kért e hazára és a népre. Bennem ez az akkori szó, ez az őszinte,^ közvetített érzés ezt keltette, hogy összetartozunk. Úgy érzem, hogy most október 23-án szintén ez az összetartozás valósul majd meg, hogyha itt a Kossuth téren kikiáltják ezt a legújabb Magyar Köztársaságot. Bárha 1956 október 23-án kiáltották volna ki, azokkal a jogokkal, amelyeket éppen most szavaztunk meg kibővítve, átformálva alkotmányunkat. Úgy érzem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a gondolat, ez az együvétartozást sugalló eszme oda vezet, hogy ez a nép most talán egymásra talál, és mi mindnyájan, akik itt élünk ebben a hazában, magyarok és nem magyarok, egyek leszünk a mi új, szabad, gyönyörű reményt adó köztársaságunkban és talán valaki majd elmondja azt is, hogy a jó Isten áldja meg ezt a népet és ezt a hazát. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Berecz János kért szót. Átadom a szót. BERECZ JÁNOS: Tisztelt Ház! Elnök Úr! Szándékomban állt e témánál fölszólalni, felszólítás nélkül is. Éppen azért, mert közismerten van valami közöm ok-