Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-62

5153 Az Országgyűlés 62. ülése, 1989. október 20-án, pénteken 5154 A lényeg tehát az, hogy maga a tervezet, ami előttünkvan, nem tartalmaz rendelkezéseket arra, hogy az elítéltek a szabadságvesztésben töltött időre valamiféle kártalanítást kapjanak. Az, amit a jelenlegi tervezet a 4. §-ban megfogalmaz, a munkaviszonyról és a társadalombiztosítási helyzetről szól, ez azonban — meggyőződésem szerint — szűkebb annál, mint amiről itt szónak kell lennie. Úgy gondolom, feltétlenül szükséges, hogy a meghozandó törvény mondja ki, hogy a törvény alapján történő ítéletmegsemmisítés azonos hatályú a bírósági felülvizsgálat során meghozott bírósági végzéssel. Sem jogilag, sem erkölcsileg, sem pedig politikailag nem fogadható ugyanis el, hogy a kártalanítási igény a bírói eljárásban a már korábban felülvizsgáltaknál történjék csak meg, ahogy azt 1989. júniusában a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása is tartalmazta, és másoknál ez ne történjen meg. A jelenlegi törvényjavaslat alapján a semmis ítéletek után ugyanis nem kaphatnának kártárítést az érintettek. Úgy gondolom, az a per, amely 1989. júniusában lezajlott Nagy Imre és társai ügyében, precedens értékű. Ez a per maga is kimondja, hogy tömegével születtek törvénysértő ítéletek. Elfogadhatatlan tehát, hogy itt felemás megoldás szülessék, hogy felemás módon adjunk elégtételt ártatlanul elítélteknek, hogy ne történjék meg a kártételezésük is. Vitathatatlan, hogy a kártételezés mértéke igen nagy, azért is szóltam az előbb erről. Meggyőződésem, hogy ezeket a terheket, amelyeket az elmúlt 40 év rótt ránk, vállalnia kell a mai társadalomnak. Én tehát azt javaslom, hogy ezt a módosító javaslatot fogadja el a Parlament, és a Minisztertanács gondoskodjék arról a későbbiekben, hogy ennek az ellentételezése, a kártérítés megtörténjék. (Taps.) ELNÖK: Megkérdezem, hogy kér-e szót még valaki a részletes vitában. (Nem.) Mielőtt visszaadnám a szót a beterjesztő államtitkár úrnak, szeretném bejelenteni, hogy egy határozattervezetet fogok előterjeszteni döntésre a későbbiekben, amelynek az a lényege, hogy a törvénysértő elítélések, internálások és kitelepítések áldozatainak a kártalanításáról a Kormány még ez évben terjesszen az Országgyűlés elé egy törvényjavaslatot. Bocsánat, az ,,ez évben" nincs benne. Tehát inkább elolvasom pontosan a javaslatot: ,,Az Országgyűlés felhívja a Minisztertanácsot, hogy az 1945 és 1962 közötti törvénysértő elítélések következményének az orvoslásáról szóló törvényjavaslattal együtt terjessze az Országgyűlés elé az ebben az időszakban törvénysértően elítéltek, internáltak és kitelepítettek kártalanításáról szóló törvényjavaslatot." Megkérdezem Király Zoltán képviselőtársaimat, hogy az általa javasoltak beleférnek-e ebbe a határozattervezetbe. KIRÁLY ZOLTÁN: Időt nem hallottam erre vonatkozóan. ELNÖK: A Kormánynak kell megmondania, hogy mikorra tudja felvállalni. KIRÁLY ZOLTÁN: Akkor azt javaslom, hogy nyilatkozzék erről a Kormány. ELNÖK: Borics Gyula államtitkár urat kérdezem, hogy tud-e erről most nyilatkozni, vagy a válaszadásban fog erről szólni. BORICS GYULA: A válaszadásban. ELNÖK: Akkor át is adom a szót, hogy adjon választ. (Derültség.) BORICS GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Megígérem, hogy nagyon rövid leszek, és ha csak egy-két szót mondok is, kérem, azt is szíveskedjenek úgy venni, mintha hosszabban fejtettem volna ki. Zsidei Istvánné képviselőnő javaslatát, hogy emlékhellyé nyílváníttassék Recsk, és emlékmű építessék meg fogja a Kormány vizsgálni és támogatólag fogja kezelni ezt a javaslatot. Solymosi József képviselő javasolja, hogy a németekre is legyünk tekintettel. Megígérhetem, természetesen nemcsak a németekre vonatkozóan, hanem vannak itt kitelepített szlovákok, Szlovákiából idetelepített magyarok, természetes, hogy ezekre is figyelemmel kell lenni. Hámori Lászlóné kiegészítő javaslatát köszönettel tudomásul veszem. Dauda Sándor javaslatát megfontolásra ajánlom. Én személy szerint nem értek vele egyet, hogy a rablást hagyjuk ki abból a körből, amely a most elfogadásra javasolt törvény hatálya alá esik. Szíveskedjenek megengedni nekem, mint aki a Kormány megbízásából elég régóta foglalkozom az 1956-is eseményekkel, hogy nagyon röviden elmondjak egy példát. Az egyik felkelő egységtől egy fiitárt küldtek egy másik felkelő egységhez, gyalog. Nagyon sürgős volt az eset. Jött egy motorkerékpáros. Az a fiatalember, aki futárként ment, elvette a motorkerékpárt, hogy azzal tudja útját folytatni. Ezt a fiatalembert — 19 éves volt — fegyveres felkelésben való részvétel és fegyveres rablás miatt halálra ítélték és kivégezték. Tessék nekem megmondani, hogy vegyük ki ezt a rablást ebből az ítélkezési körből. Milyen rablás volt ez? Nyilvánvaló, hogy idetartozik. Előadói beszédemben elmondtam, és most is fenntartom, hogy a politikai bűncselekménnyel összefüggő rablást természetesen meg kell vizsgálni, de kirekeszteni nem volna célszerű, mert akkor olyan anomáliák keletkezhetnének, mint amilyent az előbb is említettem. Természetesen akit csak rablásért ítéltek el, az nem esik a jogszabály hatálya alá. A tartalékos tisztek lefokozásával kapcsolatos erkölcsi rehabilitálás kérdésében elhangzott javaslattal a magam részéről egyetértek, ebben azonban a Honvédelmi Minisztériumé a meghatározó szerep. Ha megkérnek, mi segítségükre leszünk. A rablással foglalkozott dr. Márton János képviselő úr is, kérem, hogy a Dauda képviselő úr felszólalása kapcsán adott válaszomat szíveskedjenek elfogadni. Király Zoltán képviselő úr két megjegyzésére szeretnék reflektálni, illetve háromra, mert csatlakozott