Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-49

4075 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4076 kezeti törvény kidolgozása során az ellenőrző bizott­ságok újraszabályozását is. A termelőszövetkezetekről szóló jogszabály-módo­sítással kapcsolatban másodikként kiemelem és támo­gatom a szövetkezeti tagság tulajdonosi érdekeltsége megteremtésében a vagyonrész bevezetését. Ennek be­vezetése a maga korlátozott mértékében ugyan, de utat nyithat a tag tényleges tulajdonossá tétele felé. Történelmi lépésként kell minősíteni a módosítás azon tételét, mely a szövetkezeti tulajdon oszthatatlan­ságánakmerevségét oldja fel. Sokan azonban—különö­sen az idősebb generáció — nehezen értik meg ennek célját, értelmét. Nekik még a föld- és állatszeretet volt a motiváló tényező a munkára. Most meg nem értésből aggodalommal érzékelika szövetkezet vagyonának, »in­gyenes megosztását". Másrészről rosszat sejtenek, mert ingyen még soha egyetlen parasztember sem kapott semmit ez idáig. És mivel nincsenek ideálisnak nevezhető viszonyok ma a szövetkezetek jelentős részében a vagyoni viszonyokat illetően, a mai tsz-tagság soraiban is felfokozott kíván­csiság, bizonytalan érzés, másoknál tartózkodás nyilvá­nul meg e változás kapcsán. Vigyázni kell arra, hogy ne cincáljuk szét atsz-t ideges hangulattal. Le kell számolnunk a szövetkezetpolitika azon elemeivel, melyek visszahúznak, de az átrendező­dést úgy csináljuk végig, hogy visszaesés ne következ­zék be a termelésben. Sajnos, a politikai intézmény­rendszerünk reformkorában, tehát most a népgazdaság egészéről ez nem mondható el. Sokan nem értik — sok termelőszövetkezeti vezető sem —, hogyan fog a saját vagyonrész funkcionálni. Képes lesz-e olyan tulajdono­si kötődést kialakítani, mely be fogja tölteni a termelő­szövetkezeti mozgalom kezdetén élőkés dolgozók föld­es jószágszeretetét, ahhoz való kötődést. Megfogalmazódik a kérdés bennünk, hogy mire meg­yünk a nagy önállósággal, az új és nagyobb földtulajdon­nal, az állattartás nagyobb szabadságával, ha a nagyüze­meidben sorozatosan veszteséget hoz a földművelés, az állattenyésztés. Nem kerül-e hasonló helyzetbe a mező­gazdasági kistermelés is? Számomra úgy tűnik, hogy a vagyonérdekeltség nö­velésében a termelőszövetkezeti törvény módosítása a mezőgazdasági termelés jelenlegi szerény jövedelmező­sége mellett — nemhoz érdemi előrelépést. Időszerűsé­ge azonban vitathatatlan, mivel alapul szolgálhat a ter­vezett új szövetkezeti törvény elveinek kidolgozásához. Én is a vagyon 50 százalékáig terjedő nevesítését támo­gatom általánosságban, hangsúlyozva azonban azt, hogy térségünkben a 20—25 százaléknak van realitása. A vagyonérdekeltség magasabb rangra emelésének lehetőségét látom a módosítás hatodik részének 7. be­kezdése szerint, mely arra vonatkozik, hogy azok a tsz ­tagok, akik földet nem vittek be a termelőszövetkezetbe, meghatározott összegű részjegy befizetésére kötelezhe­tők. Ez társadalmi igazságosságot is kifejez az elődeinkkel szemben, másrészt, ha a nevesített vagyon­részhez hozzákapcsolódik a részjegy, még inkább köze­ledne a tag tulajdonosi kötődése a termelőszövetke­zethez . A törvényjavaslat lehetővé teszi a termelőszövetkeze­tek gazdasági társaságokká való átalakulását is. Kiemel­ném azonban azt a tényt, miszerint nem az átalakulás je­lenti a megoldás a termelőszövetkezetekproblémáira. A termelőszövetkezeti jogszabályok korszerűsítésével, de mindenekelőtt a gazdálkodás feltételeinek alapos javítá­sával kell a termelőszövetkezeteket a gazdasági társasá­gokkal azonos helyzetbe hozni, hogy életképességüket, versenyképességüket bizonyítani tudják. Az Országos Agrár Reformkör állásfoglalására gon­dolok, amely szerint többek között árrendszerünk kiiga­zítására van szükség. Az egységes szövetkezeti törvény kidolgozásánál pedig olyan megoldásra van szükség, amely a szövetkezeti értékekre és elvekre alapoz, meg­engedi a szövetkezést minden olyan tevékenységre néz­ve, amelyet az állam nem tilt. Abban az esetben, amikor a szövetkezeti vagyonrész mint működő tőke hozadéka versenyképes lesz a betéti kamatokkal, atőkemozgások­kal együtt a tagok személyi és vagyoni mobilitása is vál­tozhat a különféle tevékenységek irányában. így a szö­vetkezés szabadsága elől is méginkább elhárulnak az eddigi jogi, anyagi, szervezési akadályok. Tisztelt Ház ! Az elmondottakértelmében és reményé­ben támogatom a mezőgazdasági termelőszövetkezetek­ről szóló törvénymódosítás elfogadását. Köszönöm fi­gyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Bács-Kiskun megye 18-as választókörzeté­nek képviselője következik felszólalásra. Kiss István képviselőtársunkat illeti a szó. KISS ISTVÁN: Tisztelt Elnökasszony! Kedves Kép­viselőtársaim! A mezőgazdasági termelőszövetkezetek­ről szóló törvénymódosításban jól érzékelhető a társa­dalmi vita, a véleményezés hatása. Lényeges, a mindennapi élethez, gyakorlathoz igazodó változások kerültek átvezetésre az eredeti tervezetben, így a közre­adott módosításban foglaltakkal túlnyomórészt egyetér­tek. Egyértelműen támogatom a tagok vagyoni érdekelt­ségét, kifejezetten remélem a vagyonrész juttat­hatóságának megteremtését. Mérlegelésre ajánlom, hogy egyáltalában szükséges­e korlátozni a szövetkezeti vagyonrész feloszthatóságá­nak mértékét, de mindenképpen legalább az 50 százalé­kos vagyonfelosztással kell elindulni azon az úton, amely nyilvánvalóan nem máról holnapra, de hosszabb távon is egyértelműen megteremtheti a termelőszövet­kezeti tagok vagyonérdekeltségét. Az a javaslatom, hogy a részletes szabályozást teljes mértékben bízzuk a termelőszövetkezetekre, vállalva ezzel azt a kilátást is, hogy lesznek olyan esetek, amikor az arra alkalmatlan gazdaságok végülis ilyen módon fel­osztódnak. Ez nyilvánvalóan a közös gazdálkodásra való alkalmatlanságukat is bizonyítja. Szólni kell még egy nagyon fontos szempontról. Ezt a nagyon jó kezdeményezést ismét tönkreteheti a pénzügyi szabályozás. Ezért azt javaslom, hogy a va­gyonrészutániosztalékmértékét semmiféleadó vagy já­rulék ne terhelje, tekintettel arra is, hogy feltehetőleg ez az egyszer már adózott eredményből történne. Lehet bármilyen nagy az ellenállás ilyen látszólagos újdonság­gal szemben. Egyet tisztán kell látni, hogy vissza kell ál­lítani a termelőszövetkezetben dolgozó tagok előtt vagy javukra a termelőszövetkezet, mint közösség, és a jövőt

Next

/
Oldalképek
Tartalom