Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-62
5121 Az Országgyűlés 62. ülése, 1989. október 20-án, pénteken 5122 KÁLLAI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Amerrynyire tudom, úgy szeretném elmondani ezt a pár gondolatot, hogy senkinek ne úgy akusztikáljon a fülében, hogy hatáshelyzetet teremtenék, demagóg módon mondom el a gondolatomat. Maximálisan jó szándékkal, minden úgynevezett hatás nélkül. Szeretném meggyőzni az Országgyűlést arról, hogy azt a törekvést, amit jelenleg a Kormány nekünk elmondott, valóban a kor szükségszerűen igényli és ebben az ügyben ez a sokat kibírt Országgyűlés, azt hiszem, most is becsülettel, politikai előrelátással leteszi a voksát. De kezdjük talán ott, hogy gyerekhasonlatok születtek. Ez a gyerek már négy évvel ezelőtt megszületett. Itt az Országgyűlésben. Járni tanult és előbb-utóbb beszélni is. Elég régen elkezdett beszélni. És ezért ezt az Országgyűlést tisztelem és sehogyse essen bele abba a vádba, hogy minden törekvése, gondolata arról szól, hogy ragaszkodik a székéhez. Személy szerint, hangsúlyozom, arra érdemesebb ember kell kerüljön, ahol én ülök. Azonban, éppen azért, mert a történelmi lehetőség, az Országgyűlés tehetsége és az első időben valóban bátorsága, olyan szellemiséget teremtett, amelyben csak köszönettel tartozom, hogy részt vehettem. De a jövő érdekében szeretnék valamit elmondani, hogy lehetőség szerint, tudom, hogy egy bokszmeccsé változhat, nemes bokszmeccsé ez a terület és elfelejti azt a szemérmességet, amit mi még magunkkal hoztunk, mert apánk rászoktatott, vagy ránkkényszerített, hogy lehetőleg vegyük figyelembe minden mondatunknál, hogy mit szólna hozzá az édesapa. Most már szabadabban beszélünk, mert egy nevelőintézeten mentünk keresztül: a politika tisztulásán. De hogy a jövőben is vállalni lehessen ezt a Parlamentet, szeretnék Önöknek — miután sorvadt memóriájú a korunk — felolvasni egy tegnap elhangzott nyilatkozatot azért, hogy az öntudatomnak is eleget tegyek. A nyilatkozat, az interjú így szólt —, leírtam, hogy pontos legyen: ,,Én mérsékelten pesszimista vagyok. Úgy értem, hogy a Ház, amely eddig megszavazta Kormányának az összes javaslatát, miért pont most ne fogadná meg Kormányának a tanácsát? Tehát az a szemlélet, amelyet eddig annyit ostoroztunk a Parlamentben, hogy ,,szavazógépezet", remélem, hogy most is szavazógépezet lesz." Ez rosszul esik. Nem tudom lenyelni, ezt visszautasítom. Ez a Parlament nem volt szavazógépezet. És kérem Önöket, hogy az új légkörben lehetőleg szintén ne legyen szavazógépezet! Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Amint az a vita összefoglalójából kiderült, a tegnap esti bizottsági ülésen a törvénytervezet 4. szakaszát érintő módosító javaslatok kivételével a bizottság egyértelműen állást foglalt és erről készült a 312. számú jelentés. A törvényjavaslat 4. szakasza tekintetében a vita ma reggel tovább folytatódott. Erről az írásos bizottsági jelentés még nem készült el. Ezért azt javaslom, kezdjük meg a határozathozatalt a többi részkérdés tekintetében. (Zaj. Felkiáltások: Nem!) Jó. Megvan a jelentés? — Nincs. Tehát azt javasolják képviselőtársaim, hogy tartsunk szünetet? (Helyeslés.) Jó, akkor szünetet tartunk. Megvárjuk, amíg a jelentés elkészül, és kiosztásra kerül. Még egy pillanatra kérem figyelmüket. A megyei képviselőcsoportok vezetői fáradjanak a delegációs terembe. Szünetet rendelek el. (Szünet 10.42-tol 11.33-ig. Elnök: dr. Fodor István) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Úgy gondolom, hogy határozatképes az Országgyűlés. Nem csinálok létszámellenőrzést, ez az első szavazásnál úgyis ki fog derülni. A határozathozatal előtt dr. Horváth István belügyminiszter mégegyszer szót kér. DR. HORVÁTH ISTVÁN belügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! A sok vitát kiváltó ügy, amiben nehezen születik a megoldás, az a nemzetiségek és az egyházak képviseletével, illetve a magyarországi állami döntésekkel kapcsolatos fontos közjogi szerepük megvalósításával kapcsolatos probléma. Ezért azt az indítványt és javaslatot terjesztenénk elő — amely természetesen egy hevenyészett megfogalmazás —, hogy az Országgyűlés a mostani törvénnyel kapcsolatos határozatának a mellékleteként határozzon úgy, hogy a Kormány kapjon megbízatást és feladatot arra, hogy dolgozza ki ennek a megoldási lehetőségét. Amelyik nem az Országgyűlésbe illesztve, hanem a magyar közjogi intézmények közé, például a köztársasági elnök mellett elhelyezkedő valamilyen tanácsadó vagy ehhez hasonló testület, illetve, hogy milyen megoldást lehetne ezzel kapcsolatban találni. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt javaslom képviselőtársaim, hogy ezt tekintsük egy olyan bejelentésnek, amely orientálhat bennünket abban, hogyan szavazzunk a továbbiakban. Kedves képviselőtársaim! A szünetben egy képviselő jelezte, hogy csoportja állásfoglalását ismertetni kívánja az inkriminált 4. szakasz tekintetében; egy konkrét megoldáshoz akarja csoportja állásfoglalását elmondani. Képviselőtársaim tudják, hogy a Házszabály erre már tulajdonképpen nem ad lehetőséget, én nem javasolom. Mégis megkérdezem, egyetértenek-e azzal, hogy a képviselőnek megadjam a szót? (Zaj.) Kérem erről szavazzunk! Tehát, aki azzal ért egyet, hogy a képviselő szót kapjon, az igennel szavazzon, aki nem, az nemmel. Kérem szavazzunk! (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés úgy döntött, kezdjük meg a határozathozatalt. Kedves képviselőtársaim! Takács Imréné kért szót. TAKÁCS IMRÉNÉ: Én a Horváth miniszter úr által elmondottakhoz szeretnék szólni. Csongrád megyében is vannak nemzetiségek. Én csak akkor tudok innen tiszta szívvel, nyugodt lelkiismerettel hazamenni, ha garanciát kapunk arra, hogy ez a tervezet még a novemberi ülésszakig elkészül, és bekerül ide a Parlament elé. Kérem, hogy az Országgyűlés ezzel értsen egyet.
