Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5057 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5058 Visszatérve az egyéni választókerületek mellett szóló érveim sorolásához, nagyon fontosnak látom a független képviselők parlamenti jelenlétét. Erre is az egyéni választókerületek kínálnak esélyt. A független jelöltek azon kívül, hogy a társadalom egy másfajta, párthoz tartozás által nem befolyásolt strukturáltságát is kifejeznék, puhítanák a Parlamentet. (Ezt Schmidt Péter is megírta mai cikkében.) A pártfegyelem által nem kötött, pusztán saját érdekeire támaszkodó, meggyőzhető emberekre nagy szükség lenne, egy pártvonalaktól megkeményedő, jövendő törvényhozásban. A választási rendszer kapcsán szót kell ejteni az iméntiekben már gyakran érintett kérdésről, a képviseleti tartalomról. Voltaképpen kit képvisel a képviselő? Első megközelítésben természetesen az egész nemzetet, hiszen az egész nemzet meghatalmazottjaként gyakorolja hivatását. Másodszor rögtön szembetűnik kettős elkötelezettsége, hiszen mind pártja, mind választókerülete magáénak vallja. Egy stabil többpártrendszer-struktúrában a pártérdek súlyosan domináns elem. A lakóterületi érdek képviseletét a működő önkormányzatok kell hogy ellássák. A képviselő a törvényhozói munkára, a nagypolitikára kell hogy koncentráljon. Nálunk, attól tartok legalábbis az elkövetkezendő néhány évben ez nem fog ilyen egyszerűen elhatárolódni. A képviselő számára egyáltalán nem lesz mindegy, hogy hol választották, és a választókerületnek sem lesz mindegy, hogy kit választott képviselővé. A törvénytervezet kellően ezt nem mérlegeli. Tisztelt Országgyűlés! Ezek volta a választójogi törvénytervezettel kapcsolatos legfontosabb fenntartásaim. Befejezésül engedtessék meg, hogy néhány összegező megállapítást tegyek. E javaslat a mi mai politikai viszonyainkhoz képest túlságosan pártelvű, nem számol azzal, hogy miként a demokrácia elképzelhetetlen többpártrendszer nélkül, a pártok kizárólagossága nem biztos hogy demokráciát eredményez. Mindezek ellenére úgy vélem, akkor felelünk meg a ránk osztott, felvilágosult felsőházi szerepnek, ha tudomásul vesszük, hogy kényes egyensúlyokról, törékeny kompromisszumokról döntünk, amelyeket az ország jelenlegi helyzetében politikai válság nélkül nem bolygathatunk meg. Bár amennyire ránk nehezedik a végső felelősség, itt apró javításoktól eltekintve kizárólag mi nem dönthetünk. A javaslat alapelemeit érintő változtatásokhoz a nemzeti kerekasztal hozzájárulása szükséges. Én azonban — fenntartásaim ellenére — a javaslatban ilyen kivetni valót nem látok, ezért egészében támogatom. Köszönöm türelmüket, (laps.) ELNÖK: Köszönöm. Következik dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet képviselőtársunk felszólalása, Nógrád megye 6. sz. választókerületéből. Átadom a szót. DR. BARTALNÉ DR. BORSZÉKI ERZSÉBET: Elnök Úr! Tisztelt Parlament! A képviselőház jelenlegi tagjai zömében az 1985-ös választások eredményeképpen jutottak e törvényhozó testületbe, az 1983-ban hozott választójogi törvény alapján, amelynek parlamenti vitájában — mivel nem voltam képviselő — nem vehettem részt, de népfrontosként társadalmi vitáiban igen. És tudom, hogy az akkor is rengeteg vihart, számos ellenérzést váltott ki a képviselők és a választók körében. Én a képviselők azon kétharmadához tartozom itt e körben, akik első ciklusosként, és azon egynegyedéhez — Nógrád megyében egyedüliként — akik pártonkívüliként jutottak mandátumukhoz. Az akkori 1985-ös politikai viszonyok között, a szocialista országok legdemokratikusabb választójogi törvénye alapján szavaztak ránk választóink. A kötelező többes jelölés mellett, sokhelyütt az előre kiszemelt úgynevezett „hivatalos" jelölteken túl, vagy helyett többek soronkívüli jelöltlistára kerülését érte el a helyi aktív választóközösség, akiket többségükben képviselővé is választottak. Az akkori ismert ellenzék Parlamentbe juttatását azonban a hatalom manipulatív eszközeivel meghiúsította. Ha mai szemmel a legutóbbi országos képviselőválasztás abszolút demokratikus volta megkérdőjelezhető is, mégis óriási változás elindítója volt, ami a Parlament munkájában nyomon követhető. Az első évben még az előre egyeztetett „megfésült" felszólalásokvoltak jellemzők. De közben néhány képviselőtársunk kezdetben sokakban komoly ellenérzést kiváltó felvetése, és a társadalmunkban zajló, valamennyiünkre hatással bíró politikai változások végül is e képviselőház belső életében is komoly változást hoztak, így lett ez a Parlament az egypártrendszer korszakában az első törvényhozó testület, amely valóságos politizálásba kezdett, s ez nem kis szerepet játszott az 1988-as társadalmi-politikai fordulat létrejöttében. Hazánkban az egyre élesebben elhatárolódó és megerősödő ellenzéki erők nyomására és az MSZMP-n belül megjelent, reformokat követelők hatására az állampárt és a pártállam eróziója feltartóztathatatlanná, a létező szocializmus értékrendje kérdésessé vált, és 1989-re az ország elérkezett a rendszerváltás küszöbére. S hogy e nagy lépés zökkenőmentesen történjen meg, annak elősegítésére szolgálnak a sarkalatos törvények, köztük a képviselőválasztásról szóló törvényjavaslat elfogadása is. Ezek törvényerőre emelésével korszakos feladatunkat teljesítjük. Ebben a bonyolult helyzetben, a jelenlegi Országgyűlés is sajátos, ellentmondásos helyzetben van. Miközben a képviselőtestület legitimitását egyesek kétségbe vonják, tudni kell, hogy e Parlament döntése nélkül a rendszerváltás sem legitim. Új választójogi törvény nélkül szabad választások sem tarthatók. Képviselőtársaim egy része viszont azért elégedetlen a jelenlegi helyzettel, mert a háromoldalú egyeztető tárgyalásokon született egezségekkel döntési szabadságát érzi korlátozottnak. Mindkét szempontból tetten érhető az az egyoldalú szemlélet, amely a problémafelvetésben nem az adott helyzet realitásából indul ki, hanem az eseményekből, a jelenlegi történelmi helyzetből kiragad egy részletet és azt abszolutizálva közelíti meg a kérdést. S ha legitimitásunk valós indokok alapján támadható is, jelenleg akkor is ez a legjobb Parlament, mert nincs más, nincs jobb, ezt választotta meg az ország lakossága. A Parlament jelenlegi önállóságának oldaláról pedig fontosnak tartom, hogy a háromoldalú egyeztető tárgyalások eredményeként formálódott felelős politikai