Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5017 Az Országgyűlés 61. ülése, 1\ igen örültem, a tartalmával teljesen egyetértek, és különösképpen annak örültem, hogy benne a provokáció kifejezés is megfelelően erős nyomatékot kapott. Tudomásomra jutott ugyanis, a plakáton szereplő telefonszámok részint a MISZOT volt alelnökének a száma, részint az SZDSZ egyik neves szociológusáé, és a volt FIDESZ irodáé. És arról is tudomásom van, sajnos csak telefonértesülésem, hogy ezek közül az egyik már kapott is a Belügyminisztérium vezető tisztségviselőitől egy olyan tartalmú levelet, amely erősen és nyomatékkal valószínűsítette a provokáció tényét. Én igen örültem volna, ha a tegnapi felvetés után a belügyminiszter úr ezt talán megemlítette vagy megerősítette volna. Én örülök, hogy ilyen jellegű hozzászólások hangzottak el és annak is, hogy bár a provokáció ténye önmagában felháborító, de egyikünket sem veszélyeztet egy újonnan születhető nyilaskeresztes párt! Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Megkérdem tisztelt képviselőtársaimat, kér-e szót ebben a témában valaki? Dr. Horváth István belügyminiszteré a szó. DR. HORVÁTH ISTVÁN belügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi vita végén a hozzászólásokra adott válaszában Dr. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter kollegám volt szíves velem egyeztetve ezzel kapcsolatban az Országgyűlést tájékoztatni arról, hogy a magyar rendőrség hivatásának és törvény által rendelt kötelességének megfelelően teljes komolysággal foglalkozik ezzel az üggyel. Gyanú az elkövetők személyével kapcsolatban van. Szükség van még a vizsgálat tovább folytatására ahhoz, hogy a gyanú megalapozásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre álljanak és akkor az Országgyűlés, illetve az ország közvéleménye megfelelő és korrekt tájékoztatást fog kapni erről az ügyről. Kérem, egyelőre ezt szíveskedjenek tudomásul venni. (Taps.) ELNÖK: Kérdem, kér-e szót még valaki ebben a témakörben? (Nem.) Akkor visszatérünk napirendünk tárgyalására, és dr. Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter expozéja következik. DR. KULCSÁR KÁLMÁN igazságügy-miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Mindössze néhány rövid megjegyzést szeretnék elmondani az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslatról, hiszen erről a témáról beszéltem már részletesen januárban az alkotmánymódosítás során, és bizonyos fokig a szélesebb kontextusba ágyazva szó esett az alkotmánymódosítás bevezetőjében is. Az Alkotmánybíróság — mint intézmény — létének szükségességét a jogállami értékek vállalása, különösen az államhatalmi ágak elválasztásának elvére épülő alkotmánymódosítás elvi alapon indokolja. A magyar Alkotmány fejlődésére is visszatekintve, amelyben az alkotmányosság elve hosszú évszázadok óta él, az Alkotmány szervezett és intézményes védelmének gondolata azonban — hangsúlyozom — az Alkotmány szövegezésének szintjén 1972-ben merült fel először. Az akkori alkotmánymódosítás során az Elnöki Tanács al9. október 19-én, csütörtökön 5018 kotmányos felügyeleti jogkört kapott. Az 1983. évi alkotmánymódosítás pedig létrehozta az Alkotmányjogi Tanácsot, mint önálló szervezeti formát az Alkotmány védelmének feladatára. Köztudott, hogy a jogi megoldások nem vezettek eredményre. Ennek okai elsődlegesen a politikai hatalmi struktúra szerkezetében keresendők. A politikai hatalmi döntések alkotmányos ellenőrzés alá helyezésének ki nem mondottan nem kívánatos volta az alkotmányvédelem polgári megoldásával szembeni ideológiai fenntartással fűszerezve kifelé és nyilvánosan mint a parlamenti szuverenitás védelme jelent meg. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmánybíráskodástól nem először és nemcsak Magyarországon féltették a Parlament szuverenitását. 1920-ban, az osztrák Alkotmánybíróság felállítását megelőző politikai ésjogi vitában egyebek közt ez az érv is felmerült. Érdemes meghallgatni, mert ma is tanulságos az a válasz, amelyet erre az érvre Hans Kelsen világhírű jogtudós, az osztrák Alkotmánybíróság szellemi atyja válaszolt: ,,Ha az alkotmánybíráskodást összeférhetetlennek tartjuk a törvényhozó szuverenitásával, ez csak arra szolgálhat, hogy elrejtse a törvényhozó szervben kifejezésrejutó politikai hatalom azon igényét, hogy a pozitív joggal való nyilvánvalóan ellentmondásos tevékenységében ne korlátozzák az Alkotmány normái." Úgy vélem, mindannyiunk megelégedésére szolgálhat, hogy ma Magyarországon nincs olyan politikai hatalom, de számottevő politikai erő sem, amely politikai tevékenységét ne alkotmányos keretek között, az alkotmányos ellenőrzés intézményrendszerével számolva, azt elfogadva folytatná, vagy kívánná folytatni. így — legalábbis remélem — a jövőben sem kell számolnunk az említett érveléssel. A tisztelt Ház elé terjesztett törvényjavaslat azonban a jogállam kialakulását eredményező közjogi reformfolyamat nélkülözhetetlen része. A jogállam ugyanis nemcsak az államhatalom gyakorlásának meghatározott jogi elveken nyugvó alkotmányos rendjét jelenti, hanem azoknak az intézményeknek a létét és működését is, amelyek feladata az elfogadott normák megtartása és megtartatása. Ezért használja a német irodalom a jogállam egyik ismérveként a jogot védő állam kifejezést. A felállítani tervezett Alkotmánybíróság hatáskörének kimunkálásánál figyelembe vettük a nyugateurópai alkotmányfejlődés tapasztalatait. Ennek megfelelően a javaslat az Alkotmánybíróság hatáskörét az úgynevezett előzetes és utólagos normakontrollra, az állampolgári alapjogok védelmére és az Alkotmány értelmezésére terjeszti ki. Fontos garanciának tartjuk, hogy az állampolgár Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt — ha annak oka az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása — alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz. A panasz benyújtására a javaslat még egy feltételt előír, nevezetesen az egyéb jogorvoslati lehetőségek kimerítését, mert azt hiszem, világos és elfogadható, hogy az Alkotmánybíróság nem helyettesítheti a rendes bírósági szervezet működését. Az alkotmánybírósági eljárás jellemzően kérelemre induló eljárás. Hivatalból kezdeményezett eljárásra ak-