Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-59

4941 Az Orszaggyûlés 59. ülése, 1989. október 17-én, kedden 4942 ami a 28. szakasz (3) bekezdés b) pontjában fogalmazódott meg, miszerint a köztársasági elnök a Parlamentet akkor is feloszlathatja, hogy ha az Országgyűlés megvonta a bizalmat a Minisztertanácstól és 40 napon belül nem választ új Kormányt. Kérem szépen, miután az Alkotmány 39/B szakaszának (2) bekezdése azt tartalmazza, hogy a bizalom megvonása után az új Kormány 60 napon belül köteles bemutatkozni a Parlamentnek, az a helyzet áll elő, hogy ha a köztársasági elnök azt mondja a Kormánynak, hogy nem 40, hanem 50 napon belül mutatkozzon be, akkor ez a köztársasági elnök kezébe egy korlátlan feloszlatási jogot adhat. Megítélésem szerint ez a szabályozás a politikai konszenzussal sem lehet kvadráló, annak megfelelő, ezért ezt el kell hagyni. Más kérdés, hogy az Alkotmány 39/B szakasz (2) bekezdésében foglalt 60 napot indokolt 40 napra szűkíteni. Tisztelt Parlament! A köztársasági elnök tisztségtől való megfosztása tekintetében az alkotmánymódosítás azt az elvet vallja magáénak, hogy ilyenkor a Parlament tagjainak soraiból ítélkező Tanács alakul, az ítélkező Tanács felülvizsgálja a köztársasági elnöknek az úgymond, viselt dolgait és utána érdekes módon jogosult lenne arra, hogy a tisztségéből elmozdítsa, illetve akár büntetőjogi felelősségrevonást is eszközöljön, kiszabja a büntetést. A magam részéről ezzel a konstrukcióval nem értek egyet. Azzal egyetértek, hogy magát a ténymegállapítást és a jogi minősítést az ítélkező Tanács végezze el, azonban, miután az Alkotmány szerint a köztársasági elnököt a Parlament választja meg — megítélésem szerint — ez a megválasztási jogkör magával hordja annak az elvi rögzítését is, hogy az elmozdítás is annak a szervnek a hatáskörébe tartozzon, amely megválasztotta. A logika legalábbis ezt kívánja. A mi javaslatunk arra irányul, hogy az ítélkező Tanács egy ténymegállapító, egy tényfeltáró és javaslattevő szerv, javasolja a Parlamentnek a köztársasági elnöknek az elmozdítását és a büntetőjogi relavenciákat alkalmazza az ítélkező Tanács maga. De az elmozdítás ténye az a Parlament hatáskörébe tartozzon. E vonatkozásban a jogi bizottság jelentése pontatlanságot tartalmaz, úgy tűnik ki, mintha mi a Parlamentre ruháznánk át, hogy milyen büntetőjogi szankciókat alkalmaz a bűncselekményt megvalósító köztársasági elnökkel. Tisztelt Parlament! Utoljára és az utolsó kérdésem az, hogy ismét találkoztunk Horváth Jenő képviselőtársam javaslatával, amely az ügyvédségnek a jogi helyzetét ismét könnyítené. Én már viccesen azt szoktam mondani, hogy talán nincs is olyan törvényalkotás, hogy az ügyvédségről ne kelljen szót váltani. A viccet félretéve, Horváth Jenő képviselőtársam azt javasolja, hogy a 70. szakasz, (3) bekezdése egészüljön ki azzal a mondattal, hogy , ,a védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt". Az indokai között az szerepel, és azt is megfogalmazták, hogy a koncepciós perek idején nem egy védő hátrányba került, vagy törvénysértés áldozata is lett talán és az ügyvédségnek megfelelő védelmet adna esetleg hasonló törvénysértés megelőzése érdekében. Én Horváth Jenő képviselőtársammal mindenben egyetértek. A védő valóban védelemre szorul, azonban én nem hiszem, hogy az Alkotmánynak az emberi és az állampolgári jogokra vonatkozó fejezet részében kellene az ügyvédi jogokat külön nevesíteni. Sem értelemszerűen, sem renszerbelileg ez ide nem tartozik. Megítélésem szerint ez a Büntető Törvénykönyvben megfogalmazott tétel kell hogy legyen. Jelenleg azért sem javaslom, hogy az itt az Alkotmányban szerepeljen, mert bár az alkotmány koncepció tartalmazza a jogok rendeltetésszerű gyakorlásának elvét, ebből a módosításból azonban ez kimaradt. Na most, ha ez kimarad, akkor el lehet képzelni, hogy szolgálja-e a büntetőeljárást és a felelős bírósági tárgyalást az, hogyha a védő a bírósági tárgyaláson elhangzott, akár felelőtlen kijelentéseiért is, nem lenne felelősségre vonható? A tárgyalóteremben egyébként mindenki felelősségre vonható, ha például mondjuk hamis vádat követne el, vagy a bíró hamis bizonyítékot kohol, vagy ha mondjuk lefasisztázza a tanút vagy a gyanúsítottat, egyedül a védő élvezné ezt a büntetlenséget. Én úgy hiszem, hogy ez túlmutat Horváth Jenő eredeti szándékán is. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Most Tallóssy Frigyes Budapest 24. választókerületében megválasztott képviselőtársunk felszólalása következik. DR. TALLÓSSY FRIGYES. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Ha jól nézem a felszólalók sorát, az utolsó vagyok itt. Tisztelettel az utolsó szó jogán kérem néhány percig a türelmüket. Az Alkotmány módosításáról szóló törvénytervezetnek egy szűk, de kétségtelen nem lényegtelen részéhez kívánok szólni a köztársasági elnök választásához. A hosszadalmas bizottsági viták során egy mellettem ülő kolléga annak a bölcsességének adott hangot, hogy a szavak arra jók, hogy elfödjék a lényeget. Nagyon szeretném, ha mondandómat ez a bölcsesség nem jellemezné és nem szeretnék kétséget hagyni a véleményem egyértelműsége iránt. A köztársasági elnök választása, — nézetem szerint —, függetlenül attól, hogy erős, közepes, gyenge, vagy bármilyen jelzővel ellátott tisztség, már most politikai csatározások tárgya. A kerekasztaltárgyalásokon, — mint itt több oldalról hallottuk —, alapvető megállapodás tárgya volt. Ennélfogva csak egyféle megoldás képzelhető el, nevezetesen, ha az országgyűlési választások előtt kerül rá sor, akkor a választók által közvetlen szavazással, ha a választások után, akkor az Országgyűlés általi választással. A megoldás kétségkívül a ma parlamenti képviselettel nem rendelkező ellenzék számára kedvező. Úgy vélem, különösebb tehetség nélkül kiszámítható, ha egy kommunista múlttal rendelkező jelölt ma indul a köztársasági elnöki választáson, nem sok sikere lehet arra, hogy ezt a tisztséget elnyerje. Ma Magyarországon kommunistaellenes szavazatokat nem nehéz gyűjteni. Az új országgyűlési választások után úgyszintén prognosztizálható, hogy a ma ellenzékben lévő politikai erők jelentős többséget szereznek a Parlamentben. Abban az esetben sem lehet egy ilyen jelöltnek sok sikere, lévén, hogy a törvénytervezet szerint a megválasztásához kétharmados többség szükségeltetik. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy