Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-59

4921 Az Országgyűlés 59. ülése, 1989. október 17-én, kedden 4922 A második terület, amellyel szeretnék foglalkozni: a köztársasági elnök megválasztásának a kérdése. Bevallom Önöknek, hogy én alapvetően azon a nézeten vagyok, hogy a magyar nép válassza a köztársasági elnököt! Mindemellett, ha alárendeljük magunkat a kerekasztal-tárgyaláson elfogadott egyezségnek, akkor viszont mindenképpen úgy ítélem meg, hogy az elénk beterjesztett szöveg módosításra szorul, hiszen ott úgy van meghatározva, hogy abban az esetben, amikor az Országgyűlés választja a köztársasági elnököt, és ha a szükséges ajánlást csak egy jelölt nyeri el, ez a személy az Országgyűlés tagjai, legalább kétharmadának jelenlétében közfelkiálltással köztársasági elnökké választható. Én ezzel alapvetően nem értek egyet, és nagyon örülök, hogy a jogi bizottság a módosító javaslatomban támogatott, hiszen függetlenül attól, hogy esetleg csak egy jelölt marad, a köztársasági elnök választásánál nem tartom célszerűnek a közfelkiálltás intézményénekbevezetését. Úgy ítélem meg, hogy ez a mód megkérdőjelezi a választás komolyságát még akkor is, ha csupán egyetlen jelöltről van szó. ^ Még egy kérdéskörre szeretnék befejezésül rátérni. Úgy ítélem meg, hogy az Alkotmány jelenlegi változtatása tulajdonképpen — és erre az Alkotmány tervezetében nagyon sok utalás történik — a közeljövőben az alkotmány-erejű törvények sorának a megalkotását feltételezi. Én ezek közül szeretném kiemelni — valószínű, hogy ez már nem a mi Országgyűlésünk, hanem a következő Országgyűlés tiszte lesz, az önkormányzati törvény megalkotásának fontosságát. Választóink akkor fogják igazán az országban végbemenő változásokat a saját bőrükön is érzékelni, amikor a helyi tanácsok végre valóban olyan helyzetbe kerülnek, hogy az igazi önkormányzat letéteményesei lesznek. Nagyon bízom abban, hogy ez az út, amelyet a mai napon elkezdünk, valóban az ország valamennyi polgárának felemelkedését és jövőbe vetett hitének megerősödését indítja el. — Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Kovács László képviselőtársunk felszólalása következik, — Pest megye 20. választókörzetének képviselője. KOVÁCS LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezetet áttanulmányozva egyetlen témáról szólnék az általános vitában részletesebben: a gazdasági és szociális jogok kérdéseiről, és a köztársasági elnök intézményét érintőlegesen egy pár mondatot mondanék. Teszem ezt annak ellenére, hogy az eredeti alkotmánytervezet és a viták során kialakított módosítások között lényeges, pozitív eltérés van. Joggal kérdezhetnénk: akkor miért kell a parlamenti vitában ismét kitérni ezekre a jogokra? Indoklásomat három pontban tudnám meghatározni. Az első: az elmúlt időszakban társadalmunkban lezajló demokratikus változások hatására kedvezően változtak a politikai szabadságjogok, de minimális elmozdulás tapasztalható a gazdasági és szociális jogok területén, ezáltal a munkavállalók és a rászorultak kiszolgáltatottsága tovább fokozódott. A második: tulajdonreform elhúzódása miatt továbbra sincs valódi tulajdonos, nem tisztázott a menedzserek feladata és nem sikerült jogilag kellően pontosítani a munkavállalók érdekeinek védelmét. A harmadik: e Ház falai között az utóbbi időben gyakran hangzik el történelmi személyiségektől idézet. Engedjék meg nekem, hogy egy mai, szociológiával foglalkozó tudós kérdését idézzem: „Meghatározhatjuk-e az embert a politikában, mint szabad állampolgárt, ha a gazdaságban egyenlőre csak mint alattvaló határozhatja meg magát?" A válasz természetesen csak sokoldalú tudományos vizsgálat alapján oldható meg. Ennek ellenére a gyakorlat oldaláról megközelítve állítom, hogy a válasz csak ,,Nem!" lehet. Természetesen a gazdasági és szociális jogok nem lehetnek tértől és időtől függetlenek. Ezért olyan megoldást kell keresni, amelynek realitása biztosított. Ezen szempontok alapján lényeges a 2., valamint a 66. számú módosítás, melynek lényege, hogy az Alkotmány a szakszervezetek mellett széles körben biztosít szervezeti lehetőséget a gazdasági és társadalmi érdekek képviseletére. A változások nem sértik a szakszervezetek érdekeit, de egyben nagyobb lehetőséget teremtenek a munkavállalóknak az egyenlő részvétel elve alapján munkájuk sorsának alakításában. Az ipari demokrácia kibontakozásának döntő eleme a tulajdonosok, munkáltatók és vállalkozók szerepének tisztázása. A cél a kölcsönös egyensúlyt bizosító rendszer kiépítése, a harmonikus együttműködés előmozdítása, a munkahelyi konfliktusok megelőzése és elhárítása, valamint a munkavállalók képviselőinek bevonása a vállalati döntéshozó szervekbe. Az egyenlő részvétel elvének alkalmazásával, a formák sokszínűségével biztosítani lehetne az eltérő érdekek következetesebb érvényesítését. Például a pontosságra törekvő német jogalkotás az NSZK-ban nyolcféle jogot különböztet meg a munkavállalók, illetve képviselőik számára. A munkahelyeken a szakszervezetek mellett megjelenne a munkavállalói, üzemi vagy munkástanács, vagy más elnevezésű érdekvédelmi szervezet. Tudom, sokan attól tartanak, hogy a nehéz gazdasági helyzetben ez a konstrukció tovább fokozná a feszültséget. A 70-es évek gazdasági folyamatainak vizsgálata és tapasztalatai alapján megállapítható, hogy az egyenlő képviseleti alapon álló, részvételi elvet betartó nyugatnémet, illetve ettől eltérő svéd modell alkalmazásával, kisebb zökkenőkkel sikerült a strukturális átalakulás feszültségekkel teli időszakát átvészelni. Természetesen tudom, hogy nemcsak érdekvédelemre, hanem sok más egyéb intézkedésre van ehhez szükség — ahogy már képviselőtársaim is szóltak erről—, hogy valóban végre lehessen azokat hajtani. Van az Alkotmány ezen fejezetének három olyan pontja, amely tág értelemben új alapokra helyezi a környezetvédelmet, a szociális kérdéseket, valamint a jövedelmi viszonyok kérdéseit. A lakossági fórumokon szerzett tapasztalataim alapján szükségesnek tartom, hogy ezen általános jogok érvényesítése érdekében rövid időn belül egy új, korszerű, az európai követelményeknek megfelelő környezetvédelmi törvény, valamint humánusabb, a társadalom döntő többsége által is elfogadható nyugdíjtörvény szülessen, továbbá olyan