Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-59

4913 Az Országgyűlés 59. ülése, 1989. október 17-én, kedden 4914 jes, komoly feladatok várnak. Teljesítésükre csak egy jogainak tudatában élő és létező Országgyűlés képes. Ugyanakkor azt is tudjuk, a háromoldalú tárgyalások törékeny megállapodásai a közmegegyezés, a békés fejlődés politikai dokumentumai. Ennek a kompromisszumnak most az Országgyűlésben is meg kell jelennie. Hallottuk, jó 150 évvel ezelőtt az első reformkorban az utolsó rendi Országgyűlés megtette hazánk életében azt a döntő lépést, hogy meghozta azokat a törvényeket, amelyek nemzetünk felemelkedésének és önállóságának századunkig nyúlóan rakták le alapjait. Átformálva és megszüntetve évszázadok megszokott rendjét. A történelem ismétli önmagát. Most mi rajtunk a sor, hogy felülemelkedve saját szokásaink, gondolataink korlátain, lerakjuk alapjait a jövő szabadabb Magyarországának. Ezzel illeszthetjük be négy esztendős munkánkat töretlenül a nemzeti megegyezés folyamatába. Ebben a szellemben fogadjuk el a Kormány beterjesztett törvényjavaslatait, és járuljunk hozzá egy nyugodtabb magyar életforma kialakításához. Köszönöm a figyelmet, (laps.) ELNÖK: Pásztohy András képviselőtársunk felszólalása következik, Somogy megye 4. számú választókörzetéből. PÁSZTOHY ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az Alkotmánymódosítás fontosságát — úgy gondolom — nem szükséges indokolni, hiszen az okok valamennyiünk előtt ismertek, erről szólt részletesen Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter úr is, de az előttünk tornyosuló bizottsági vélemények is ezt igazolják. Az elmúlt időszakban tapasztalhattuk, hogy a felgyorsult társadalmi folyamatok nemcsak szétfeszítették, némi túlzással úgy is mondhatnám: lerombolták érvényben lévő Alkotmányunk kereteit. Az új Alkotmány elfogadásáig tehát kellő törvényi garanciák szükségesek a békés átmenet érdekében. A jogállamiság alappilléreit mielőbb ki kell építeni, azoknak a politikai kompromisszumoknak jegyében, melyeket a nemzeti kerekasztal elfogadásra ajánl számunkra. Felötlik bennem a kérdés: miben reménykednek, vajon mit várnak manapság az emberek? A válasz nem is olyan nehéz. Könnyebb megélhetést, a gondolkodás, a cselekvés szabadságát, a munka örömét és hasznát, társadalmi nyugalmat. Van, aki azt mondja: mi a csodának már ez a sok beszéd. Folyton vitatkozunk, miközben a gazdaság csődbe jutott. Inkább dolgozni kellene, mert így nem megyünk semmire. Az emberek véleménye sok igazságot és bölcsességet takar. Ám a jobb életminőség eléréséhez elengedhetetlen a társadalom alapvető játékszabályainak hosszú távra szóló megteremtése. Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányjog nemcsak a legnemzetibb jogterület, de egyben a legpolitikusabb is. Ezt tapasztalhattuk a nemzeti kerekasztal politikai tárgyalásai nyomán megfogalmazódó alkotmánymódosító tervezet előkészítésének folyamán is. Bár a következő választásig nem tudni, hogy az egyes elképzelések mögött milyen nagyságú politikai erők állnak, az azonban biztosra vehető, hogy a társadalom és a különböző politikai szándékok a tervezettel egyező irányba mutatnak. A tisztelt Ház asztalán levő szabályokból kiolvashatjuk, hogy széles körű jogokat biztosít és garantál honfitársainknak és valamennyi politikai erőnek egyaránt. Nem egy utópikus társadalom képét vázolja fel, hanem az öntörvényű, szabad fejlődés lehetőségét biztosítja, mely az általunk is elfogadott szabályozási elvek szellemének is megfelel. Annak idején az alkotmánykoncepció vitájában magam is hangsúlyoztam, hogy hajszálnyi pontossággal kell kiosztani a hatalmat, tartópilléreire annyit osztva, amennyit megrázkódtatás nélkül elbír, és amely kevés ahhoz, hogy a hatalom vissza tudjon vele élni. Számomra most úgy tűnik, hogy az alkotmányos intézmények kiegyensúlyozottan osztoznak a hatalmon, miközben rendelkeznek az eredményes működéshez szükséges jogosítványokkal. Ezek alapján — bár magam is szimpatizálok a köztársasági elnök közvetlen választásával, legalábbis az első alkalommal —, a későbbiekben mégis elfogadom az Országgyűlés által történő választását. Ide kívánkozik az a véleményem is, hogy az új Alkotmány és a kapcsolódó önkormányzati, államháztartási, tulajdoni törvények megalkotása során tisztességes jogosítványokkal kell felruházni az önkormányzatokat is. Enélkül településeink, falvaink leromlását, leépülését nem tudjuk megállítani. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a társadalom alkotmányos működésének életképes gazdaságra van szüksége. A piacgazdaság alkotmányos kinyilvánítása újabb lökést adhat gazdasági rendszerünk gyökeres átalakításához, erősítheti az irántunk megnyilvánuló nemzetközi bizalmat, segítheti a világ rejlett régióihoz való kapcsolódásunkat. Jól tudjuk azonban, hogy a deklarálás elengedhetetlen, de nem elégséges feltétele a piaci viszonyok kialakításának. Meg kell végre találni a jogos tulajdonosokat, birtokosokat, mert ezzel teremthető meg az érdekeltség, s ez az emberi cselekvés legdöntőbb hajtóereje. Enélkül semmi érdemi kibontakozásra nincs esélyünk. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy válságunkból való kitörés egyik legbiztosabb útjának ma az látszik, ha a politikai kompromisszumokon nyugvó sarkalatos törvényjavaslatokat felelősséggel megtárgyaljuk, majd elfogadjuk. Ezt a véleményemet néhány nappal ezelőtt megerősítették Somogy megye több politikai szervezetének vezetői és tagjai is, akikkel, megtárgyaltuk ezeket a fontos tervezeteket. Személy szerint abban bízva javaslom elfogadásra, hogy érvényesítésükben mindazok a politikai, társadalmi erők részt vállalnak, melyek azok kimunkálásában részt vettek, vagy támogatták azt. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Pest megye 26-os választókörzetének képviselője, Varga Lajos képviselőtársunk következik felszólalásra.