Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-58
4831 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4832 gokat és ezeknél a vállalatoknál a miniszter határozza meg a vezetők prémiumfeltételeit és kifizetés mértékét. A maradék 80 százalék az úgynevezett önigazgató típusú vállalatok körébe tartozik, ahol részben a kollektíva teljes egészében dönt erről a kérdésről közgyűléses forma esetében, részben a kollektíva által megválasztott küldöttek döntenek erről a kérdésről, az úgynevezett küldött-közgyűléses irányítási formánál, és talán a legszélesebb formában részben a vállalati vezetés, részben a dolgozók által választott képviselők, vállalati tanácsok döntenek a prémiummal kapcsolatos valamennyi kérdésről. A Kormány egyetlen egy dolgot fogalmazott meg, a forrást jelölte meg, amelyet az adódott eredményként írt elő. Nagyon örülök, hogy Vodila Barna a kérdésben nem felejtette el az említett példa kapcsán megemlíteni — sajnálom, hogy a példa nem volt elég konkrét és nem jelölte meg, hogy melyik Borsod megyei vállalatról van szó —, hogy felvetődik a vállalati tanácsok felelőssége. Először a Kormány felelősségét szeretném ebben a kérdéskörben elmondani, ami elsődlegesen az államigazgatási irányítású vállalatokat és a miniszterek munkáltatói felelősségét érinti. Legutóbb a kormányülésen a miniszterelnök feladataként fogalmazta meg minden tárca vezetője számára, hogy tekintsék át az ez évi prémiumfeltételeket, tekintsék át a prémiumkifizetések első félévi nagyságrendjét, szükség esetén tegyenek azonnali intézkedéseket, és az év végéig számoljanak be a Kormánynak az államigazgatási irányítású vállalatoknál a vezetők arányos és teljesítményéhez kötött premizálási követelményrendszeréről. Sokkal nehezebb és bonyolultabb kérdés az, amelyet a Kormány és Önök tisztelt képviselők mint a tulajdonosi munkáltatói jogosítványt a dolgozói kollektívákra, illetve azok képviselőire bízták az előbb elmlített fomában. Itt egyszerűen nem arról van szó, hogy a Kormány be akar-e avatkozni, hanem minisztertanácsi rendelet és a vállalati törvény determinálja azt, hogy ezeken a területeken a tulajdonosi és munkáltatói jogosítványok kiket illetnek meg. Elkerülhetetlen, de fel kell tennem a kérdést, nemcsak a prémiumok kapcsán, alkalmasak-e vajon ezek a testületek arra, hogy ezekkel a tulajdonosi jogosítványokkal jól éljenek, és ne visszaéljenek. A Kormány gyakorlatilag egy rutinos — korábbi évek alapján rutinos — eljárással adminisztratív korlátot akár holnap beiktathatna a rendszerbe. Nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás. Ezzel megszüntetné az okozatot, de nem szüntetné meg a kiváltó okot. Tehát a Kormánynak az az elképzelése és az a szándéka, hogy az okot kell felülvizsgálni, s miniszterelnök nevében tájékoztathatom önöket arról, hogy a Kormány még az idén napirendre tűzi a vállalati tanácsok és más önigazgató típusú önigazgatási formák működésének tapasztalatait, és még az idén, szükséges esetben, ha ez indokolt, kezdeményezni fogja az érvényes minisztertanácsi jogszabályok felülvizsgálatát és módosítását, valamint a vállalati törvény indokolt korrekcióját. A megoldás tehát átfogó kérdéseket érint. Itt nemcsak arról van szó, hogy ezek a testületek alkalmasak-e arra, hogy a prémium mértékét korrektül állapítsák meg. Kérdezem én, az adott Borsod megyei vállalatnál a vállalati tanácsban ülő dolgozói képviselők végiggondolták-e a prémium-mértékeket, a prémium-feltételeket. Kérdezem én, hogy ez a vállalati tanács, amely nemcsak prémiumról dönt, hanem stratégiai, vállalati tulajdonosi jogosítványokat gyakorol, mint munkáltató az igazgató kinevezésével, munkájának minősítésével, felmentésével kapcsolatos jogosítványokat is bírja, alkalmas-e feladata ellátására. A Kormánynak tehát szándékában áll-e, társadalmat irritáló jelenséget gyökereiben megfogni. Ennek megfelelően a válaszom tehát konkrétan a következő: az államigazgatási irányítású vállalatoknál a Kormány felelősséget érez, hogy ezen a területen ilyen visszásságok ne legyenek. Az önigazgató típusú vállalatoknál pedig még az idén megtárgyalja a kérdés alapvető elemeit, és a Parlament előtt meg fog jelenni a vonatkozó minisztertanácsi, illetve a vállalati törvényt érintő korrekciós javslatokkal. Én úgy gondolom, hogy ez a megoldás alapvető kérdéseit érinti, és csak ez adhat megnyugtató választ ennek a valóban irritáló jelenségnek a megszűntetésére. Köszönöm. (Tips.) ELNÖK: Köszönöm. Kérdem dr. Vodila Barna képviselőt, elfogadja-e a miniszteri választ. DR. VODILA BARNA: Mind a két választ köszönettel és megnyugvással fogadom el, úgy a magam nevében, mint a választópolgárok nevében. A társadalmat az érdekli a nyugdijaknál, hogy ne legyen 50 ezer forintos nyugdíj és 4 ezer forintos. A vállalati tanácsokkal kapcsolatos intézkedéssel egyetértek. Ezeket a válaszokat így elfogadom. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem az Országgyűlést, hogy ennek tudatában elfogadja-e a miniszteri választ. Kérem, szavazzon az Országgyűlés. Kimondom a határozatot: a miniszteri válasszal mind az interpelláló képviselő, mind az Országgyűlés egyetértett. Tisztelt Képviselőtársaim! Roszik Gábor képviselőtársunk interpellálni kíván a miniszterelnökhöz a gödöllői Grassalkovich kastély kezelői jogának rendezése, a hasznosítás feltételeinek megtermtése tárgyában. Roszik Gábor képviselőtársamat illeti a szó, Pest megye 4. választókerület. ROSZIK GÁBOR: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Művelődési Miniszter Úr! Varga Imre képviselőtársam a júniusi ülésszakon felvetette a gödöllői Grassalkovich-kastély áldatlan állapotának kérdését. Választópolgáraim nevében is köszönöm gondoskodását, hiszen akkor hívta fel a figyelmet erre a gödöllői, de mégis országos jelntőségű problémára, amikor választókerületem képviselet nélkül volt a Parlamentben. Úgy érzem, a kastély nemzeti érdekeinek méltatását nála pontosabban magam sem tudnám elvégezni. Erre most nem is lenne szükség, hiszen valamennyien jól ismerik. Őszinte örömükre szolgált Gödöllőn az az oda-