Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-58

4827 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4828 kező kérdésben személyes tárgyaláson egy pontos, az iskola átadásának ütemezésére reális ütemtervet alakítunk ki, amelynek célja az, hogy az eredeti elképzeléshez híven 1990 szeptemberétől a beiskolázás fokozatosan felmenő formában megtörténhessék. Harmadrészt pedig az Országos Tervhivatal elnökével tárgyaltunk arról, hogy a gazdasági nehézségeket, pontosabban azoknak a realitáshoz igazítását is a következő két héten belül elvégezzük. Kérem tehát Püspök Úrnak ilyen értelemben a válasz elfogadását és egyetértését. A másik problémakör a református egyház volt négy nagy gimnáziumának a visszaadása. Azt hiszem, le kell szögezni, nem lenne helyes, mivel a Kormány minden magyar állampolgár oktatásáért, művelődéséért felel, hogyha most ugyanúgy, mint ahogy annak idején az 1950-es években egyik pillanatról a másikra kilakoltatnák az iskola eddigi lakóit anélkül, hogy valamiféle biztosítékokat tudnánk nyújtani az abban folyó eddigi állami oktatás tradicionális folytatására. Ugyanakkor azonban szeretném azt is elmondani, hogy magam hoztam többször szóba, részben Tóth Károly Püspök Úrnak, részben más egyházi képviselőknek, hogy perspektivikusan, amennyiben az egyház erre képes, és az egyház ezt kívánja, a régi hagyományos egyházi gimnáziumoknak a feltöltését a következő években mindenképpen támogatjuk. Tudomásom szerint a sárospataki gimnáziumnál ilyen típusú nehézségek nincsenek, személyesen kértem az egyházkerület püspökét még a nyár folyamán, hogy amennyiben problémája lenne, akkor ezt számomra jelezze. Nem tudom, jelen van-e esetleg megerősíthet vagy cáfolhat engem. A másik pedig, ami Pápát illeti, szintén most kezdünk tárgyalásokat a visszaadás, és egyáltalán visszaadás, vagy legalábbis egy új komplexus létesítéséről. Ugyanakkor azt is szeretném megjegyezni, hogy az Országgyűlés egyházi képviselőit magam június végén a minisztériumban egy értekezletre hívtam össze, ahol ezeket az alapelveket velük ismertettem, és kértem, hogy minden ilyen típusú gondjukkal forduljanak hozzám. Az, amit most Tóth Püspök Úr jelez, ugyanúgy érinti egyébként más egyházaink iskolázási kérelmeit is, és meg kell mondanom, hogy azt hiszem, ez az egyetlen, ahol eddig fennakadást tapasztaltunk a helyi törvényhatóság és az egyházak között. A Kormány tehát ebben a kérdésben is el fog járni. Kérem a válasz szíves tudomásul vételét. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem dr. Tóth Károly Püspök Urat, képviselőtársunkat, elfogadja-e a miniszteri választ? DR. TÓTH KÁROLY: Tekintettel arra, hogy a miniszter úr a Baár—Madas középiskola visszaadására vonatkozóan konkrét ütemtervet helyezett kilátásba, a többi iskolára nézve pedig elvi állásfoglalást juttatott kifejezésre, a választ elfogadom. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszter válaszát elfogadja-e? Kérem, szavazzon az Országgyűlés. Kimondom a határozatot: a miniszteri válasszal mind az interpelláló képviselő, mind az Országgyűlés egyetértett. Dr. Vodila Barna képviselőtársunk interpellálni kíván a miniszterelnökhöz a nyugdíjak mértékének aránytalansága, valamint a kiemelkedően magas vezetői prémiumok tárgyában. Dr. Vodila Barna képviselőtársamat illeti a szó Borsod-Abaúj-Zemplén megye 15. választókerületéből. DR. VODILA BARNA: Tisztelt Országgyűlés! Ez év március 23-án az alacsony és magas nyugdíjak kérdésében, június 1-én pedig a több milliós vezetői prémiumok ügyében szólaltam fel a Házban és kértem a Kormány intézkedését. Az eltelt hónapokban a feszültség a társadalomban tovább nőtt. A nyugdíjmegállapítások során egyre több 30—40 ezer forintos nyugdíjat számfejtettek az utóbbi időben, és legutóbb pedig egy 47 ezer forintos nyugdíj megállapítására is sor került. Ugyanakkor a 3—4 ezer forintos kisnyugdíjasok helyzete egyre reménytelenebb. Növekszik a szegénység, nő egy kis réteg, a gazdagok, a jólétben élők száma. A több milliós vezetői prémiumok kifizetése egyre jobban foglalkoztatja a dolgozókat, és kemény bírálat éri a kormányzatot a korlátozó intézkedések elmaradása miatt. Szólnom kell arról is, felvetődik a vállalati tanácsok felelőssége is, hiszen a milliós prémiumok engedélyezése e tanácsoknak a jogköre. Vajon megfelelő-e a munkások szakszervezeti képviselete egy-egy ilyen döntésnél? Úgy vélem, hogy sürgősen felül kell vizsgálni és módosítani kell a vezetői prémiumokról szóló jogszabályokat. A dolgozók nem értenek egyet az 5 ezer forintos munkásprémiummal, és a vezetők részére százszor, kétszázszor vagy ötszázszor magasabb jutalmak kifizetésével. Ez tovább növeli a vezetőellenességet, fokozza a társadalmi feszültséget. A közelmúltban találkoztunk Borsodban már egy olyan esettel is, amikor az egyik kiemelkedő eredményt elérő vendéglátóipari vállalat vezetője a magas prémiumból 1,8 millió forintot egy oktatási alapítványra ajánlott fel és adott át. A szándék dicséretre méltó, a jogszabálymódosításig a példát követésre ajánlom. A kiemelt vezetői munka elismerésével természetesen egyet kell értenünk, vannak, akik erre rászolgálnak, de nem az említett arányban. Szeptember 20-án reggel figyelmesen hallgattam a rádióban egy rövid híranyagot, amely szerint Salgótarjánban a megyei Hazafias Népfront egyik dolgozójának javaslatára 50 ezer aláírás gyűjtését kezdték el és indították el. Felhívásukban követelik a Kormánytól, hogy tegyen intézkedést az érdemtelenül kifizetésre kerülő milliós prémiumok befagyasztására, az érdemtelenül magas nyugdíjak korlátozására. Az utóbbira a nyugdíjasok szövetségének értékes tanulmányát ajánlom a Kormány figyelmébe, mely alkalmas az igazságosabb nyugdíjrendszer kidolgozására. A salgótarjáni aláírásgyűjtés elindult, ezt üdvözöljük. Úgy gondolom, nem kell hosszú időt várni az ötvenezer aláírásra. Az utóbbi időben több képviselőtársam foglalkozott a Házban a fokozatosan növekvő társadalmi feszültségekkel és az egyre romló gazdasági helyzettel, a lakos-