Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-58

4807 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4808 ELNÖK: Az interpellációra Kárpáti Ferenc honvé­delmi miniszter válaszol. KÁRPÁTI FERENC honvédelmi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Bozsó Jánosné képviselőtársunk: inter­pellációja olyan kérdést érint, amely az utóbbi időben rendkívül nagy érdeklődést váltott ki széles közvéle­ményünkben. Miután a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok részleges kivonása megkezdődött, számos helyen szabadultak fel laktanyaépületek, laká­sok és más építmények. Másrészt, mint ismeretes a magyar hadsereg csökkentésével összefüggésben is több épületünk szabadult fel. Természetesen ismert do­log, bizakodunk benne, hogy a folyamat az elkövetkező években tovább folytatódik, és igen jelentős számú épület, lakás fog fölszabadulni. Szükségesnek tartom tájékoztatni az Országgyűlést, hogy a szovjet csapatok által használt lakóépületeknek a nagyobb hányada a magyar állam tulajdona, használatra került átadásra ré­szükre azzal, hogy ők kötelesek annak állagmegóvásá­ról és fenntartásáról gondoskodni. Ahol elhagyják, a magyar állam tulajdonába száll vissza. Epületeiknek viszont egy igen jelentős hánya­da, főként a lakások, de például iskola, óvoda, bölcső­de, a szovjet kormány pénzügyi finanszírozása alapján létesült. Ezeknek az elrendezése az elkövetkezendő időszakban történik. Természetesen a magyar hadsereg által használt épü­letek a magyar állam tulajdonát képezik. Fölmerül azonban jónéhány épület tulajdonjogának a kérdése, il­letve annak eredete. így például a szovjet csapatok által kiürített esztergomi volt egyházi iskola, természetesen a római katolikus egyház kezelésébe kerül vissza, ami­ről már döntés született. Van olyan jelentős létesítmény — ez is műemlék egyébként — a Grassalkovich-kastély, amely a taná­csok kezelésébe kerül visszaadásra. Ugyancsak döntés született, ami egészen egyértelmű, Szombathelyen a szovjetek által épített iskolának a használatára, hogy maradjon iskola. És a városi tanács kezelésébe kerül. Az épületeknek viszont, főként a laktanyáknak a továb­bi hasznosítása rendkívül bonyolult, összetett, amit ne­künk tovább kell majd még vizsgálnunk. A Kormány olyan döntést hozott, hogy ezeknek az épü­leteknek az értékesítése történjen meg általában. És az ér­tékesítésből befolyó összegek az állam kasszájába folyja­nak be. Ez a jelenlegi helyzetben a nemzeti vagyonnak egy igen jelentős hányadánál úgy gondolom, hogy szük­séges lépés. Ezt aláhúzza, indokolja például, most a nyár elején a Kormánynak a költségvetéssel összefüggő cso­magtervében 5,1 milliárdot szavazott itt meg az Ország­gyűlés a védelmi kiadások csökkentése vonatkozásában. Ebből egymilliárd éppen ezen objektumok értékesítése útján fog realizálódni. Valószínű a jövőben is hasonló lé­pések történnek; elkerülhetetlen. A Honvédelmi Minisztériumnak, a hadseregnek ezekkel az épületekkel kapcsolatosan a feladatuk az, hogy őrizzék, óvják, a KÖJÁL által előírt követelmé­nyeknek megfelelő intézkedések megtörténjenek, és még bizonyos tűzszerészi munkát is el kell látni, ne­hogy baleset forduljon elő, esetleg ottmaradt valami­lyen robbanóanyag vagy lőszer miatt. Az értékesítéssel az Állami Fejlesztési Intézetet bízta meg a kormányzat, nekik kell megtalálni, hogy mely épület mire a leghasznosabb, milyen célra és hogyan értékesüljön. Tekintettel arra, hogy több ilyen épület­nél fölmerült a tulajdonjog eredetének a kérdése, így a következő interpellációban dr. Debreczeni József már nagyon konkrét Kecskeméten két laktanya kérdésében, hogy valamikor ki létesítette, kinek a tulajdona volt és így tovább, másrészt pedig hogy milyen célra lehet a legjobban fölhasználni. En eddigi ismeretem alapján is elmondhatom, nem minden laktanya alkalmas arra, amit a helyi szervek el­gondoltak, így a jelentős a felújításra, másrészt az új funkció kialakítására ráfordítandó összeg. Ez igen je­lentős és nem tudni, hogy ugyan milyen forrásból ke­rülne erre sor. Éppen ezért a Kormány úgy döntött, most szeptemberben, hogy egy javaslattevő munkacso­portot hozott létre valamennyi érintett minisztérium képviselőiből, akiknek az a feladatuk, hogy a helyi ta­nácsok bevonásával, mindezt, tehát a tulajdon erede­tét, ki, mikor, mennyit fordított erre, mire a legcélsze­rűbb ezt felhasználni, vizsgálja, javaslatot tegyen a Kormánynak és ezután történjen döntés. A lakások vonatkozásában az eddigi állásfoglalás az, hogy a tanácsok kijelölési jogot kapnak, és ilyen úton történjen ezeknek az értékesítése. Mindez ennek a bi­zottságnak — a javaslattevő bizottságnak — a munkája során ugyancsak a tanácsokkal egyeztetésre került. Úgy gondolom, hogy igen felelősségteljes döntésre van szükség, hiszen általános az a tapasztalat, hogy tel­jesen minden épületet, minden lakást térítésmentesen bocsásson a kormányzat a helyi tanácsok rendelkezé­sére. Én kérem ebben a megértést, hogy tüzetesen, alaposan kell mérlegelni ennek a bizottságnak, majd a Kormánynak olymódon kell döntést hozni és minden bizonnyal nem kerülhet sor, hogy teljesen térítésmen­tesen minden épület így kerüljön átadásra. Kérem a tisztelt képviselőtársnőt, hogy fogadja el válaszomat. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem Bozsó Jánosné képvi­selőtársunkat, elfogadja-e a miniszteri választ. BOZSÓ JÁNOSNÉ: Tisztelt miniszter úr! Megval­lom őszintén, hogy konkrétumot is szerettem volna hallani. Tisztelettel tekintek a bizottság munkája elé, és kérem őket, hogy úgy gyorsítsák munkájukat, hogy vegyék figyelembe, hogy a következő ősz ismételten egy korosztály egy részének kimaradását fogja jelente­ni az oktatás befogadóképessége miatt az oktatásból. Tisztelettel szeretném kérni, hogy oly feltételekkel tu­dom csak elfogadni a válaszadást, ha időbeli megjelö­lés történik arra, hogy a döntéshozatalra mikor kerül sor. Amennyiben csak megfoghatatlan és távolinak tűnő időpontról van szó, nem tudom a választ elfogad­ni. Az ifjúság sorsa sürget bennünket. (Taps.) ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a minisz­ter válaszát elfogadja-e? Kérem szavazzunk. (Megtör­ténik.) Kimondom a határozatot, a miniszteri válasszal az interpelláló képviselő nem értett egyet, az Ország­gyűlés azt nem fogadta el, ezért az interpellációt kia­dom a honvédelmi bizottságnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom