Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-58

4807 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4808 ELNÖK: Az interpellációra Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter válaszol. KÁRPÁTI FERENC honvédelmi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Bozsó Jánosné képviselőtársunk: interpellációja olyan kérdést érint, amely az utóbbi időben rendkívül nagy érdeklődést váltott ki széles közvéleményünkben. Miután a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok részleges kivonása megkezdődött, számos helyen szabadultak fel laktanyaépületek, lakások és más építmények. Másrészt, mint ismeretes a magyar hadsereg csökkentésével összefüggésben is több épületünk szabadult fel. Természetesen ismert dolog, bizakodunk benne, hogy a folyamat az elkövetkező években tovább folytatódik, és igen jelentős számú épület, lakás fog fölszabadulni. Szükségesnek tartom tájékoztatni az Országgyűlést, hogy a szovjet csapatok által használt lakóépületeknek a nagyobb hányada a magyar állam tulajdona, használatra került átadásra részükre azzal, hogy ők kötelesek annak állagmegóvásáról és fenntartásáról gondoskodni. Ahol elhagyják, a magyar állam tulajdonába száll vissza. Epületeiknek viszont egy igen jelentős hányada, főként a lakások, de például iskola, óvoda, bölcsőde, a szovjet kormány pénzügyi finanszírozása alapján létesült. Ezeknek az elrendezése az elkövetkezendő időszakban történik. Természetesen a magyar hadsereg által használt épületek a magyar állam tulajdonát képezik. Fölmerül azonban jónéhány épület tulajdonjogának a kérdése, illetve annak eredete. így például a szovjet csapatok által kiürített esztergomi volt egyházi iskola, természetesen a római katolikus egyház kezelésébe kerül vissza, amiről már döntés született. Van olyan jelentős létesítmény — ez is műemlék egyébként — a Grassalkovich-kastély, amely a tanácsok kezelésébe kerül visszaadásra. Ugyancsak döntés született, ami egészen egyértelmű, Szombathelyen a szovjetek által épített iskolának a használatára, hogy maradjon iskola. És a városi tanács kezelésébe kerül. Az épületeknek viszont, főként a laktanyáknak a további hasznosítása rendkívül bonyolult, összetett, amit nekünk tovább kell majd még vizsgálnunk. A Kormány olyan döntést hozott, hogy ezeknek az épületeknek az értékesítése történjen meg általában. És az értékesítésből befolyó összegek az állam kasszájába folyjanak be. Ez a jelenlegi helyzetben a nemzeti vagyonnak egy igen jelentős hányadánál úgy gondolom, hogy szükséges lépés. Ezt aláhúzza, indokolja például, most a nyár elején a Kormánynak a költségvetéssel összefüggő csomagtervében 5,1 milliárdot szavazott itt meg az Országgyűlés a védelmi kiadások csökkentése vonatkozásában. Ebből egymilliárd éppen ezen objektumok értékesítése útján fog realizálódni. Valószínű a jövőben is hasonló lépések történnek; elkerülhetetlen. A Honvédelmi Minisztériumnak, a hadseregnek ezekkel az épületekkel kapcsolatosan a feladatuk az, hogy őrizzék, óvják, a KÖJÁL által előírt követelményeknek megfelelő intézkedések megtörténjenek, és még bizonyos tűzszerészi munkát is el kell látni, nehogy baleset forduljon elő, esetleg ottmaradt valamilyen robbanóanyag vagy lőszer miatt. Az értékesítéssel az Állami Fejlesztési Intézetet bízta meg a kormányzat, nekik kell megtalálni, hogy mely épület mire a leghasznosabb, milyen célra és hogyan értékesüljön. Tekintettel arra, hogy több ilyen épületnél fölmerült a tulajdonjog eredetének a kérdése, így a következő interpellációban dr. Debreczeni József már nagyon konkrét Kecskeméten két laktanya kérdésében, hogy valamikor ki létesítette, kinek a tulajdona volt és így tovább, másrészt pedig hogy milyen célra lehet a legjobban fölhasználni. En eddigi ismeretem alapján is elmondhatom, nem minden laktanya alkalmas arra, amit a helyi szervek elgondoltak, így a jelentős a felújításra, másrészt az új funkció kialakítására ráfordítandó összeg. Ez igen jelentős és nem tudni, hogy ugyan milyen forrásból kerülne erre sor. Éppen ezért a Kormány úgy döntött, most szeptemberben, hogy egy javaslattevő munkacsoportot hozott létre valamennyi érintett minisztérium képviselőiből, akiknek az a feladatuk, hogy a helyi tanácsok bevonásával, mindezt, tehát a tulajdon eredetét, ki, mikor, mennyit fordított erre, mire a legcélszerűbb ezt felhasználni, vizsgálja, javaslatot tegyen a Kormánynak és ezután történjen döntés. A lakások vonatkozásában az eddigi állásfoglalás az, hogy a tanácsok kijelölési jogot kapnak, és ilyen úton történjen ezeknek az értékesítése. Mindez ennek a bizottságnak — a javaslattevő bizottságnak — a munkája során ugyancsak a tanácsokkal egyeztetésre került. Úgy gondolom, hogy igen felelősségteljes döntésre van szükség, hiszen általános az a tapasztalat, hogy teljesen minden épületet, minden lakást térítésmentesen bocsásson a kormányzat a helyi tanácsok rendelkezésére. Én kérem ebben a megértést, hogy tüzetesen, alaposan kell mérlegelni ennek a bizottságnak, majd a Kormánynak olymódon kell döntést hozni és minden bizonnyal nem kerülhet sor, hogy teljesen térítésmentesen minden épület így kerüljön átadásra. Kérem a tisztelt képviselőtársnőt, hogy fogadja el válaszomat. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem Bozsó Jánosné képviselőtársunkat, elfogadja-e a miniszteri választ. BOZSÓ JÁNOSNÉ: Tisztelt miniszter úr! Megvallom őszintén, hogy konkrétumot is szerettem volna hallani. Tisztelettel tekintek a bizottság munkája elé, és kérem őket, hogy úgy gyorsítsák munkájukat, hogy vegyék figyelembe, hogy a következő ősz ismételten egy korosztály egy részének kimaradását fogja jelenteni az oktatás befogadóképessége miatt az oktatásból. Tisztelettel szeretném kérni, hogy oly feltételekkel tudom csak elfogadni a válaszadást, ha időbeli megjelölés történik arra, hogy a döntéshozatalra mikor kerül sor. Amennyiben csak megfoghatatlan és távolinak tűnő időpontról van szó, nem tudom a választ elfogadni. Az ifjúság sorsa sürget bennünket. (Taps.) ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszter válaszát elfogadja-e? Kérem szavazzunk. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, a miniszteri válasszal az interpelláló képviselő nem értett egyet, az Országgyűlés azt nem fogadta el, ezért az interpellációt kiadom a honvédelmi bizottságnak.