Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4705 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-án, kedden 4706 Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a beterjesztett két törvényjavaslatot vitassa meg, és vita után fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Az én monitoromon megjelent dr. Képes János, dr. Bokor László, Morvay László és dr. Debreczeni József neve. Kérdem: véletlenül nyomták-e meg a mikrofon gombját, avagy jelezni kívánnak valamit? (Közbeszólás: véletlenül) (Debreczeni József jelzi, hogy onem véletlenül nyomta meg a gombot. Akkor a nevet kérem pontosan: Dr. Debreczeni József Bács-Kiskun megye, 3-as vk. Még a vita előtt dr. Kereszty Csaba képviselőtársunkat a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadóját illeti a szó. DR. KERESZTY CSABA: Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága megvizsgálta a Büntető Törvénykönyv és a büntető eljárási törvény módosítására irányuló törvényjavaslatot, és döntésünket az ülés előtt a képviselőtársaim írásban is megkapták. A jogi bizottság az előbb említett törvények módosítását szükségesnek, időszerűnek tartja, és olyannak ítéli, mint ami kellő jogi garanciát biztosít a békés átmenethez, s egyben teljesíti a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányából vállalt kötelezettségeinket. Bizottságunk alapvetően egyetért a módosítás koncepciójával, s a politikai érdekegyeztető tárgyalásokon született megállapodásokkal. Ellenvéleményünk szűk körre, és nem politikai, hanem szakmai kérdésekre korlátozódik. A Büntető Törvénykönyv módosítására irányuló törvényjavaslattal kapcsolatos véleményünk a következő. Az állam elleni bűncselekmények újraszabályozása megfelel a jogállamiság követelményének és feloldja azt az ellentmondást, ami a hatályos jog etatista és ideológiai töltetű büntetőjogi államvédelme, és a manapság már ténylegesen többpárti demokratikus, politikai viszonyok által feltétlenül szükséges államvédelme között feszül. A módosítás biztosítja, hogy a büntetőjog ne válhassék a demokrácia, a pluralizmus, az emberi és állampolgári szabadságjogok kibontakozásának gátjává, s egyben jogi garanciát biztosít arra, hogy a politikai élet békés szereplőivel szemben a büntetőjogot ne lehessen fegyverként használni. Ez nem azt jelenti, hogy az elmúlt években a büntetőjog fegyverei dörögtek, hanem azt, hogy ez a fegyver töltve volt, s csak a központi szervek politikai toleranciáján múlott a vezényszó hiánya. A hatályos szabályozás ideológiai alapon a hatalmon lévő rendszer állandóságából indul ki, ehhez képest annak minden megváltoztatására vagy gyengítésére irányuló magatartást bűncselekménynek minősít. A javasolt koncepció helyesen az, hogy nem a társadalmi rendszer, mint jogilag értelmezhetetlen fogalom a védelem tárgya, hanem az alkotmányos rend, vagyis az alkotmányban szabályozott, sajátos hatalmi politikai szervezettel rendelkező állam. Az államvédelmi szabályok nem biztosítanak viszont megkülönböztetett védelmet a társadalmi szervezeteknek, a pártoknak, ezen tagjai és tisztségviselői részére. A védett jogi tárgy tehát, így a napi politikai viszonyoktól függetlenül, jogilag értelmezhető, ezáltal megfelel a jogállamisággal szemben támasztott követelményeknek. Az alkotmányos rend támadása csak akkor büntetendő, ha az közvetlenül annak erőszakos megváltoztatására irányul. Ezzel a büntetőjog nem akadályozza a békés, demokratikus, politikai küzdelmet, s ezáltal biztosítja az alkotmányos rend tökéletesítését, demokratikus fejlesztését. Miután a küszöbön álló alkotmánymódosítás hatályon kívül fogja helyezni a hatályos államalkotmány pártállamra jellemző szabályait, így az államvédelmi büntetőjog kellő viszonyítási alapot kap arra, hogy mindenben megfeleljen a diktatúrából, a demokráciába történő békés átmenet jogi garanciáinak. Tisztelt Országgyűlés! Amennyire egyöntetű volt a bizottság álláspontja az állam elleni bűncselekmények javasolt módosítását illetően, annyira ellentétes volt a Btk. 122. és 125. szakaszával kapcsolatosan. A Btk. 122. szakaszát illetően: a javaslat a fegyveres erőkre korlátozza a katona fogalmát, a hatályos joghoz képest kihagyva a fegyveres testületek hivatásos állományú tagjait, vagyis a rendőrt, a munkásőrt és a büntetésvégrehajtási intézet egyenruhás tagjait. A katona fogalmának a Btk-ban az ad jelentőséget, hogy csak katona követhet el tettesként katonai bűncselekményt, és annak elbírálása a katonai igazságügyi szervek hatáskörébe tartozik. A javaslat indoklása szerint a módosítás azért szükséges, mert a nyugat-európai államokban és egyes szocialista államokban, például a Szovjetunióban a rendőrség tagjai nem katonák. A bizottság egyhangúan egyetértett azzal, hogy a munkásőrség és a büntetésvégrehajtás hivatásos állományú tagjai nem minősülnek katonának. Nem értek egyet azonban a rendőrséggel. A kérdés eldöntésénél abból kell kiindulni, meglátásunk szerint, hogy mi a célja a katonai büntetőeljárásnak, és ez a cél a rendőrség által gyakorolt funkciók tekintetében mennyiben indokolható. A rendőrség feladatait ez idő tájt az 1974. évi 17. számú tvr. és a 39/1974 MT-rendelet határozza meg. Eszerint feladatkörébe esnek a klasszikus rendőri feladatok, így a közrendvédelem, a bűnüldözés, a közlekedésrendészet, az igazgatásrendészet, s emellett speciális rendőri feladatok is, mint például az államvédelem, a karhatalmi feladatok, őrzési-biztosítási feladatok, és így tovább. A klasszikus rendőri feladatok nem indokolják a katonai büntetőeljárást a bizottság megítélése szerint is. Ez az elv jut egyébként kifejezésre a nyugat-európai országokban, amelyeket ugye jogállamoknak tartunk. A Szovjetunióban és az Egyesült Államok büntető szabályozásában is. Ezeknél az államoknál azonban a speciális rendőri feladatokat, vagyis az államvédelmet, a karhatalmat és az őrzési-biztosítási és egyéb ilyen jellegű feladatokat a rendőrségtől elkülönült fegyveres alakulatok látják el. így például a csendőrség, mint Olaszországban tudjuk hogy van, Spanyolországban, az állambiztonsági hatóságok, a rohamrendőrség, az Egyesült Államokban a nemzeti gárda és így tovább.