Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4699 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-án, kedden 4700 Az izgatást az államellenes célzat megkülönbözteti a közösség megsértésének bűncselekményétől. Ez utóbbit a Bűntető Törvénykönyv a köznyugalom elleni bűncselekmények körébe szabályozza. A gyakorlatban azonban a két bűncselekmény elhatárolása bizonytalan. Annak megállapítása, hogy a konkrét esetben a szándékos elkövetés ellenére fennáll-e a gyűlölet keltésének célzata, elvileg is ellentmondásos, és a gyakorlatban is többnyire következetlen megoldásokhoz vezettek. A törvényjavaslat abból indul ki, hogy ez a cselekmény jellegénél fogva a közösségi érzületek, a köznyugalmat sérti, ezért az állam elleni bűncselekmények köréből elhagyható. A cselekmény teljes dekriminalizálása azonban nem kívánatos. Az átmeneti időszakban különösen fontos, hogy a politikai küzdelmek demokratikusan, kulturált keretek között folyjanak. A gyűlöletre uszításnak, a gyalázkodásnak a közéletben nem lehet helye. A közrend elleni bűncselekmények körébe elhelyezett új tényállás a közösség elleni izgatás ezek ellen a közéleti visszaélések ellen kíván védelmet nyújtani. A jelenlegi szabályozás szerint a gyűlölet szítása, illetve a lealacsonyító vagy sértő kifejezés használata akkor valósítja meg az izgatást vagy a közösség megsértésének bűncselekményét, ha erre a csoport vagy személy szocialista meggyőződése miatt kerül sor. Az új megközelítés szerint, amelyet a javaslat tartalmaz, a lakosság egyes csoportjai elleni gyűlöletre uszítás — függetlenül attól, hogy a csoport milyen alapon szerveződött — mindenképpen tilos. A csoporttal szembeni gyalázkodás viszont nem elsősorban a közrendet sérti, ezért nem a Btk. 16. fejezete alapján, hanem személy elleni bűncselekményként büntetendő. Ha a bűncselekményt meghatározott személlyel szemben azért követik el, mert ő a jogi védelemben részesülő csoport tagja, a közösség elleni izgatás megvalósult, egyébként a személy elleni bűncselekményekkel kapcsolatos rendelkezéseket — például rágalmazás vagy becsületsértés — kell alkalmazni. A bűntetőjogi fenyegetettség szűkítése azonban nemcsak, illetve főként nem a jelenlegi bűncselekmények módosulásával, hanem több magatartás büntethetőségének megszüntetésével valósul meg. Ilyenek többek közt a kártevés, a merénylet, s más szocialista állam elleni bűncselekmény. Kártevéses merénylet miatt hoszszú idő óta nem került sor büntetőjogi eljárásra a múltban azonban tragikus visszaélések történtek ezen a címen. Különösen a kártevés tényállása volt alkalmas arra, hogy a megfélemlítést a politikai megtorlás eszközeként alkalmazzák. A jelenleg merényletnek minősülő cselekmények alapvetően nem az államot, hanem az emberi életet és a testi épséget támadják. Ezért az emberölés, illetőleg súlyos testi sértés címén büntethetők. A bűncselekmények további hatálybatartása ezért sem elvi, sem gyakorlati szempontból nem indokolható. A más szocialista állam elleni bűncselekmények a gyakorlatban a Magyar Népköztársaság szövetségesei elleni kémkedéssel valósulnak meg. Ezekkel a cselekményekkel szemben a kémkedés új tényállása megfelelő védelmet biztosít. Viszont általános jelleggel büntetni a más szocialista államok sérelmére elkövetett bűncselekményeket indokolatlan és szükségtelen. Tulajdonképpen nem más, mint egy ideológiai elvnek, a nemzetközi internacionalizmusnak elvileg helytelen büntetőjogi leképezése. A szocialista államok, illetve az állam elleni bűncselekmények fogalma nem határozható meg nemzetközileg is elfogadható módon, a szabályozás országonként eltérő jelleget mutat. A büntetőjogi védelmet ezért nem általános tényállással, hanem a differenciált megítélést lehetővé tévő nemzetközi szerződések útján kell biztosítani. Tisztelt Országgyűlés! A büntetőeljárási törvényt módosító törvényjavaslat rendelkezéseit illetően a következőket szeretném kiemelni: A törvény 1987. évi módosításával megszüntette azt a rendszert, hogy a nyomozóhatóság egyes határozatai akkor váljanak hatályossá, ha azokat az ügyész jóváhagyja. Az előzetes letartóztatás elrendelése, meghosszabítása és megszüntetése a vádirat benyújtásáig az ügyészség hatáskörébe került. Megszűnt tehát annak a lehetősége, hogy előzetes letartóztatást, bár az ügyész jóváhagyásával, a nyomozóhatóság rendeljen el. Ez az állampolgári jogok érvényesülése szempontjából fontos garanciális lépés volt, de nem teremtette meg az összhangot a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányával, amelynek 9. cikke 3. pontja azt mondja, hogy akit bűncselekmény vádjával őrizetbe vettek, vagy letartóztattak, a legrövidebb időn belül bírói, vagy a törvény értelmében bírói hatáskört gyakorló más személy elé kell állítani. Az utóbbin elsősorban a számos jogrendszerben ismert vizsgálóbírót kell érteni. Az egyezségokmánnyal való összhang hiánya akkor is kétségtelen, ha figyelembe vesszük, hogy az ügyész az előzetes letartóztatásra vonatkozó határozatát eddig nem nyomozóhatóságként, hanem mint a nyomozás törvényessége feletti felügyeletet gyakorló hatóság hozta meg. Nem tesz eleget a jelenlegi szabályozás az egyezségokmány 9. és a 4. pontjában foglaltaknak sem, mert a nyomozás során hozott ügyészi határozattal szemben a letartóztatott nem fordulhatott bírósághoz, hanem panaszát az arra hatáskörrel rendelkező felettes ügyész bírálta el. A jogállam megteremtésére irányuló jogalkotási tevékenységünk elengedhetetlen követelménye a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeink következetes érvényesítése, tekintet nélkül arra, hogy kötelezettségünk nem teljesítéséhez fűződik-e nemzetközi szerződésben szabályozott szankció. A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában meghatározott jogokhoz azonban ma már szankció is fűződik, minthogy a Magyar Népköztársaság csatlakozott az egyezségokmányhoz kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyvhöz és azt az 1988. évi 24. törvényerejű rendelettel kihirdette. Ez azt jelenti, hogy elismerjük az emberi jogok nemzetközi bizottságának illetékeségét az egyezségokmányokban felsorolt valamely jog megsértése miatt érintett személyek bejelentésének kivizsgálását. A törvényjavaslat az előzetes letartóztatás elrendelését a büntetőeljárásnak a vádirat benyújtása előtti, tehát nyomozási és ügyészi szakaszában is a bíróság jogkörébe utalja. Nem változnak az előzetes letartóztatás elrendelésének az 1987. évi módosítással meghatározott feltételei, s fennmarad az a