Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4693 Az Országgyűlés 56. ülése, 1 tartoztak, vagy/és meg kell találni azokat az új értékeket, amelyeket a büntetőjognak védenie kell. A megváltozott körülmények között tehát újra kell gondolnunk a büntetőjog funkcióit, szerepkörét. Ez átfogó büntetőjogi reformot tesz szükségessé, amely kiterjed a büntetőjog, a büntetőeljárás és a büntetésvégrehajtás egészére. Ennek megvalósítása azonban hosszab időt igényel, bár az előkészítés munkálatai már megindultak. Ha a komplex felülvizsgálat több évet is igénybe vehet, azt is tudjuk, hogy az égető problémák megoldásával nem várhatunk. Nem kétséges, hogy az első lépéseket már most meg kell tenni, mégpedig azokon a területeket, ahol a változások a leggyorsabban zajlanak, s ennek következtében a szabályozás statikus szemlélete, a gyorsan változó társadalmi valóság közötti ellentét a legélesebb. A kormány ezt már korábban felismerte, s mint ismert, jónéhány más törvénytervezettel együtt már május végén benyújtotta a bütetőtörvényt módosító javaslatát, és röviddel ezután elfogadta a büntetőeljárás-jogi törvény módosításáról szóló javaslatot. Azis ismert, hogy ezeket a javaslatokat az Országgyűlés nem tárgyalhatta, lehetőséget adva arra, hogy a meginduló politikai tárgyalások segítségével az átmenet során különösen fontos nemzeti konszenzus kialalkulhasson. A korábbi tervezetekhez képest a tárgyalásokon kialakult konszenzus hozott bizonyos változásokat a szövegben, de a javaslatok eredeti felfogását nem kellett módosítani, hiszen a kormányzat alapvetően helyesen fogta fel a társadalom változásából fakadó büntetőjogi igényeket. Önök előtt lévő két törvényjavaslat alapvetően arra a feladatra vállalkozott, hogy az átmeneti időszak igényeihez igazodva végrehajtsa a legszükségesebb módosításokat, újrafogalmazza a büntetőtörvény állam elleni bűncselekmények fejezetének törvényi tényállásait és a nemzetközi kötelezettséginkkel összhangban megreformálja a büntetőeljárás során alkalmazott személyi szabadságot elvonó kényszerintézkedéseket, erősítse az eljárási garanciákat, szélesítse az eljárás alá vont személyek és védelmük jogait. Egyik törvényjavaslat sem a véglegesség igényényével készült, néhány esetben ideiglenes, nem mindenben következetes szabályokat is tartalmaznak. Ezeket azonban vállalni kell. Éspedig annak tudatában, hogy a mai helyzetben nem mindig találhatók minden szempontból optimális megoldások, s ennek tudata természetesen benne van a két törvényjavaslattal kapcsolatban kialakult közmegegyezésben, politikai konszenzusban is. A kormány a háromoldalú politikai tárgyalásokon, és a kormány által elfogadott törvényjavaslatokat terjeszti az országgyűlés elé. Jelezve, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság felfogása ettől a szövegtől egyes összefüggésekben eltér. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy először a Büntető Törvénykönyv módosításáról szóljak. Az állam elleni bűncselekmények területét lényegében nem érintette a 70-es évek büntetőjogi reformja, sem pedig az azóta bekövetkezett változások. A hatályos szabályozás koncepciója az állami és a társadalmi rend védelméről szóló 1921. évi III. törvénycikkre vezethető vissza, arra a jogszabályra, amely az 1878. évi V. törvénnyel, az úgynevezett Csemegi kódex liberális társa9. szeptember 26-án, kedden 4694 dalmi védelmi felfogásához képest, egy totalitáriánus állambiztonsági büntetőjogi rendszert vezetett be. Az új, úgynevezett rendtörvény — annak idején nevezték így, 1921-ben — által meghonosított szemlélet és intézményrendszer túlélte a történelem változásait, a társadalmi és politikai rendszer módosulását, az akkor kialakult megoldásokat lényegében változatlan tartalommal a ma hatályos Büntető Törvénykönyv is átvette. Ez a szabályozás egy tekintélyuralmi, monolitikus államhatalom igényeihez igazodott, amely csak egy féle politikát ismert, és amelynek az alapvető érdeke a fennállló viszonyok konzerválása, nem csupán a politikai érdekérvényesítés, hanem a bírálat lehetőségeinek a korlátozása, illetőleg kizárása volt. Nem véletlen, hogy az 50-es évek állambiztonsági büntetőjoga is megmaradt az akkor kialakult keretek között. Ezekután nem kell különösebben indokolnom, hogy a Büntető Törvénykönyv állam elleni bűncselekményeinek tényállásai nincsenek összhangban a politikai pluralizmus megteremtésére irányuló törekvéseinkkel. Politikai és szakmai körökben ezért már az elmúlt esztendőben egyetértés alakult ki abban, hogy az állam védelmét szolgáló büntetőjog reformra szorul. A sürgős változás szükségességét ugyanis már hosszabb ideje jelzi a jogalkalmazási gyakorlat. Az elmúlt években a politikai bűncselekmények miatt elítéltek száma az összbűnözésen belül elenyészően csekély volt. Egyik évben sem haladta meg az ötvenet. A felelősségre vonás alapjául szolgáló cselekmény nagyrésze kisebb tárgyi súlyú bűncselekmény, többnyire izgatás volt. Súlyosabb bűncselekmény nagyon ritkán fordult elő. E sajátos helyzet kialakulása kitűnően igazolja, hogy a jogalkalmazási gyakorlat általában képes a társadalom viszonyai változásának kifejezésére, akár a hatályos jogszabályok ellenére is, felületesen szólva, sajátos tolarenciát kifejezve. A hazai és nemzetközi gyakorlat tapasztalatai azonban egyértelműen igazolják, hogy a jogalkalmazás ilyen nagymértékű jogot korrigáló tevékenysége, jelen esetben a toleranciára épülő nyomozás elrendelési, vádemelési gyakorlat ingatag alapokon áll és semmiképpen sem felel meg a jogállam követelményeinek. A jogalkalmazási gyakorlat jelezheti a változás problémáit, de nem oldhatja meg. Különösen nem az ilyen, a politikai tényezőkkel is szorosan összefüggő problémát nem, mint a politikai bűncselekmények. Ha megbomlik az egyensúly, ha megszűnik a központilag vezérelt tolarencia, a hatályos jogszabályok alkalmazásra kerülnek, a toleráns gyakorlatnak nincs jogi garanciája, a törékeny politikai egyensúly nem jelenthet valódi biztosítékot. Nem zárható ki az sem, hogy a politikai küzdelmek kiterjednek a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás területére is, ami súlyos viszszaélésekre vezethet. A mai helyzet azonban nemcsak a politikai bizonytalanság miatt tarthatatlan, hanem azért is, mert ennek az idézőjelbe tett toleranciának a szükségessége a törvény időszerűtlenségét, tehát alkalmazhatatlanságát is bizonyítja. E törvényeket meg kell változtatni, mert ha valamit hatályos jogszabályok büntetni rendelnek, a büntető eljárás lefolytatása nem lenne mellőzhető. A jogrendszeren belüli ilyen ellentmondások csak a bi-