Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-55
4635 Az Országgyűlés 55. ülése, 1989. június 30-án, pénteken 4636 lők megkapták, valamennyit, kivéve a választójogi törvény tervezetét. Ezt tudjuk pótolni. Ebben a helyzetben a többi kérdés vagy javaslat nem időszerű, úgy vélem, és nem egészen úgy lesz ez, ahogy képviselőtársunk gondolja, hogy bólintani fog az Országgyűlés. Az Országgyűlés ezeket a törvényjavaslatokat meg fogja tárgyalni, csak később. Mi nem térhetünk vissza egy régi szisztémához, hogy csak bólintunk valamire. Azt alaposan meg kell majd vitatni. Amit én vállalni tudok az Országgyűlés apparátusa nevében az az hogy igyekszünk időben minden anyagot elküldeni a képviselőtársainknak. Most tehát visszatérek a 235-ös számú anyaghoz. Kérem, aki elfogadja ezt a határozat-tervezetet, kézfelemeléssel szavazzon. Köszönöm. Ki van ellene? Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Tisztelt Országgyűlés! Megállapítom, hogy az Országgyűlés a határozatot 2 ellenszavazattal, 14 tartózkodással elfogadta. Most pedig térjünk rá a 238-as számú nyilatkozattervezetre, amelyet a külügyi bizottság egyhangúlag javasol az Országgyűlésnek egy plenáris ülésen elfogadni, hogy méltassuk, üdvözöljük a nagy francia forradalom 200. évfordulóját és köszöntsük a francia népet ez alkalomból. Elfogadja az Országgyűlés? Köszönöm szépen. Ezt követően publikálni fogjuk. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban az ülésszak alatt a sajtó és a közvélemény — mint ahogy korábban — most is intenzíven foglalkozott a parlament működésével és ennek során a legkülönbözőbb módon minősítette a parlament munkáját. Egyes tudósításokban különösen élesen vetődött fel, hogy a képviselők nem vesznek részt teljes számban üléseinken, többen hiányoznak a jelenléti ív aláírása után az ülésteremből. Vannak akik azután messzemenő következtetéseket vontak le a parlament alkalmasságáról, működésének törvényességéről és általában a képviselők tevékenységéről. Ami a kritikákból jogos, azt természetesen tudomásul kell venni, mint ahogyan azt is, hogy a nyilvánosság kiterjesztése és biztosítása továbbra is célunk, ezért szövetségesünknek tekintjük, vagy szövetségesünknek szeretnénk tekinteni a tömegkommunikációs eszközök munkatársait, akiken keresztül naponta kapcsolatban állunk az ország széles közvéleményével, sőt bizonyos értelemben a nemzetközivel is. Nem lenne helyes azonban, ha a felszíni jelenségekből bárki is messzemenő tartalmi következtetéseket vonna le. Magam is fontosnak ítélem, hogy a képviselők választóik iránti felelősségüktől áthatva intenzíven vegyenek részt a parlament munkájában. Ugy gondolom, hogy ez így is van, és ezért különleges figyelmet fordítanak arra, hogy a határozathozatal során e felelősség alól ne vonja ki senki magát. Ugyanakkor azt is jelezni szeretném, s aki ismeri a folyamatosan működő parlamentek gyakorlati munkáját, az igazat ad nekem abban, hogy a képviselők tevékenységét nem lehet egyenes összefüggésbe hozni azzal, hogy a napirendek tárgyalásai során állandóan a tárgyalóteremben tartózkodnak-e vagy sem, hiszen az előbb említett, folyamatosan működő parlamentekben bizony időnként igencsak foghíjasok a padsorok. A mai parlament már határozott lépéseket tett egy folyamatosan működő országgyűlés irányába. Ez az átmenet azonban most még úgy történik, hogy a képviselőknek parlamenti feladataik mellett főfoglalkozású munkaviszonyukban is eleget kell tenniük az ott velük szemben támasztott követelményeknek, mindez pedig egyre nehezebb. Ezért mind több feszültséggel jár, ami persze — ki hogyan visel el, — de nagy fizikai és lelki terheket okoz, az biztos. Erről több képviselő, illetve képviselőcsoport tájékoztatást küldött be. Úgy vélem azért, hogy az a méltányos, ha ezt a parlamentet teljesítményei, elsősorban törvényalkotó munkája, valamint a kormányzati tevékenység felett gyakorolt ellenőrző feladata ellátásának eredményessége alapján ítélik meg a választók, a közvélemény és a sajtó képviselői. És ezt szeretném kérni. Ha ez lesz a továbbiakban is a döntő szempont a képviselők munkájának megítélésekor, akkor közelebb kerülhetnek egymáshoz a választói vélemények és a képviselői önértékelések is. Ez az egyik kérdés, amit szóba szerettem volna hozni a végén a bejelentések keretében. Tisztelt Országgyűlés! A második kérdés. Az előzetes elképzeléseink szerint az Országgyűlés várhatóan szeptember második felében ül össze legközelebb. Aki ismeri a parlamenti munkát, azt is tudja, hogy ehhez már augusztus közepétől meg kell kezdenünk, sőt előbb, az előkészítő munkákat, a csoportülések szervezését és a szeptemberi bizottsági vitákat. Az ülésszak ezen időpontja azt is lehetővé teszi, hogy az Országgyűlés majd figyelembe vehesse a napjainkban zajló politikai egyeztető tárgyalások addigi eredményeit, amire Bodonyi Csaba képviselőtársunk is utalt, és azok mellett a képviselők is fel tudjanak készülni a törvényjavaslatok tárgyalására, alapos értékelésére. Én ezt a felkészülést nagyon fontosnak tartom, mert úgy vélem és gondolom az Országgyűlés reményét is fejezem ki ezzel, hogy a tárgyaló felek az Országgyűlést nem kívánják arra a szerepre kárhoztatni, hogy minden részletkérdésben kidolgozott, paragrafusokba öntött törvényjavaslatok vita nélküli elfogadását végezze csak el. Szeretném itt is kifejezésre juttatni, hogy a parlament tiszteletben kívánja tartani a politikai megállapodásokat, ha azok a nemzet egyetértését tükrözik. Ugyanakkor azt is jelezni kívánom, hogy az Országgyűlés a törvényalkotásban alakító módon kíván részt vermi és nem akar visszalépni azokhoz az állapotokhoz, amelyeket joggal illetett négy évtizeden át a magyar társadalom. Úgy gondolom, ebben már beszélhetek közmegegyezésről. (Taps.) Valamennyi képviselőtársamnak ezért a nyári időszakban nagyon jó pihenést, erőgyűjtést kívánok az őszi ülésszak várhatóan tovább növekvő terheihez, nemzetépítő vitáihoz. Köszönöm figyelmüket, az ülésszakot bezárom. Viszontlátásra. (14.47 h)
