Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-55
4609 Az Országgyűlés 55. ülése, 1989. június 30-án, pénteken 4610 don adósságteher-felfüggesztéssel, adósság-eltörléssel tehermentesítésre. Borsod megye kétségtelenül az átlagosnál nehezebb helyzetben van. A következő csomagterv még" ez évben kerül meghirdetésre, további 150 üzem sorsán igyekezvén segíteni, és Borsod megyét megkülönböztetetten kísérjük figyelemmel, amit bizonyít az a tény is, hogy 1989-ben az említett körön kívül Borsod megye mezőgazdasági üzemei 100 millió forint összegű területi támogatást kaptak. Kérem válaszom elfogadását. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem Tóth László képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal? TÓTH LÁSZLÓ: Igen, elfogadom. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszter válaszát elfogadja-e? Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon. Köszönöm. Látható többség. Ki van ellene? Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Kimondom a határozatot: a miniszteri válasszal az interpelláló képviselő egyetértett, a választ az Országgyűlés egy ellenszavazattal, két tartózkodással elfogadta. Bubla Gyula képviselőtársunk interpellál a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterhez a Mártírok útja — Víziváros környékének környezetvédelme tárgyában. Bubla Gyula képviselőtársamat illeti a szó. BUBLA GYULA: Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem óhajtom felolvasni a két és fél sűrűn gépelt interpellációs szöveget, de néhány reprezentatív megjegyzést szeretnék tenni, hogy nagyjából ismerjék a probléma lényegét. Egy idézettel kezdenék. Egy OMFB—tanulmányból van, amely 1987-ben kelt, s a főváros és térsége környezeti helyzetével foglalkozott. Idézem: „Az ólom toxikus hatása iránt a gyerekek sokkal érzékenyebbek, mint a felnőttek. Ezért nálunk Budapesten és környékén a 12 mikrogramm/100 milliliteres határérték javasolt. A belső kerületekben a gyerekek 88,6 százalékánál volt ennél magasabb a vér ólomkoncentráció értéke. A II. kerületi Mártírok útján élő gyerekek 51,7 százalékánál fordult elő a 20 mikrogramm/100 milliliter feletti érték, ami súlyos ólomexpozíciót jelent." 1989-et írunk — ez már nem az idézet, ezt már én tettem hozzá. Az ólom azonban csak egyik ártalom. Hasonlóan kedvezőtlen a helyzet a légszennyezés további elemei, valamint a zaj és a rezgés területén is. Tehát a lakosságot a közterületen a közúti közlekedésből származó ártalmak halmozottan érintik. Az idézet a Mártírok útjára, a környezeti ártalmak szempontjából a legsúlyosabb helyzetben levő fővárosi területre vonatkozik, de félő, hogy több főútvonal mentén gyerekeink hasonlóan súlyos helyzetben nőnek fel. És, hogy a félelem nem alaptalan, arra ráillik néhány példa. Nagyon sok képviselőtársam csatlakozott már az interpellációmhoz. Hogy kiragadjak néhányat, Bánfy György, Benjámin Judit, Filló Pál, akiknek körzetében hasonló gondok vannak. De valószínűleg vidéken a vidéki nagyvárosok sem fogják elkerülni ezt a problémát, legfeljebb nem olyan akut még a helyzet. Azért Derzsi elvtárshoz címeztem az interpellációt, mert az alapvető gond a közlekedés, helyesebben a közlekedésben részt-vevő járműállomány, azok fogyasztási, műszaki színvonala, melyre úgy érzem, hogy még mindig semmifajta tisztességes megoldás nem kínálkozik. El kell ismerni azt, - a Mártírok útja — Vízivárosról van most szó —, hogy a problémára még ráterhelődik az is, hogy irtják a budai erdőket, és a fák, erdők hiánya valóban nem tesz jót a légcserének. El kell azt is ismerni, a Mártírok útja rosszul települt. Nem tudta, hogy nem ez az uralkodó szélirány, amikor telepítették, valamint a beépítése is kedvezőtlen. De alapjaiban a környezetet és az itt élő gyermekeknek a helyzetét, valamint a lakosság helyzetét a közlekedés veszélyezteti. Kérem Derzsi elvtársat, legyen olyan kedves, válaszoljon. ELNÖK: Köszönöm szépen. Az interpellációra Derzsi András miniszter válaszol. DERZSI ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Bubla Gyula! Volt módom megismerni az interpelláció teljes szövegét. Engedjék meg, hogy én is reprezentatív módon válaszoljak rá, bár a kérdéscsoport rendkívül súlyos, és nem szeretném ha az a benyomásuk lenne, hogy a válasz felületes. Ezért elnézést kérek, ha kicsit hosszabb ideig fog tartani. Az interpelláció igen pontos képet ad a főváros környezetvédelmi helyzetéről és azokról a gondokról, amiket ebben a környezeti helyzetben a közlekedés okoz, mint az egyik legsúlyosabb környezetkárosító tényező. Ez egy halmozottan hátrányos helyzet, egy rossz, nőtt településszerkezet, egy rosszul tervezett, hiányosan megépített közlekedési hálózat-szerkezet, és egy rendkívül elöregedett gépjárműállomány következménye. A környezet állapota területenként és időnként differenciáltan, de túlzás nélkül drámainak minősíthető, és ez a minősítés területileg is, időben is állandóan terjed, tehát egyre inkább általánosítható, ahogy ezt a képviselő is kifejtette. Az ólomszennyezés gyermekeknél mért adataihoz hasonlóan súlyos a felnőtteknél mért ólomszennyezés, a szénmonoxid-szennyezés, a szénmonoxid-kibocsátás és a zajszint-növekedés is. Teljesen egyetértek Bubla képviselővel: az azonnali intézkedések halaszthatatlanok. Emellett azonban a tárca is hosszabb távú programon is dolgozik, és mivel ez nem egyetlen tárca feladata, a társtárcákkal együttműködésben remélem, hogy módom lesz erről a programról egyszer az Országgyűlés előtt is számot adnom. Alapkérdés, hogy már a területrendezésnél és az új közlekedési létesítmények építésénél is megpróbál-