Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-55

4585 Az Országgyűlés 55. ülése, 1989. június 30-án, pénteken 4586 Képviselőtársam a törvény 19. §-ának (2) bekezdését, amelyet az Országgyűlés előző ülésszaka és az ő javaslata alapján módosított javasolja további kiegészítéssel ellátni. Az Országgyűlés által is elfogadott előző módosítás szerint a szövetkezet, a lakosság részére kötelező ipari, kereskedelmi és szolgáltató tevékenység biztosítása céljából ingyenesen kapott állami ingatlant nem idegenítheti el. Ha ezt a tevékenységet megszünteti, a tulajdonjog visszaszáll az államra. Képviselőtársam ezt kívánja kiegészíteni azzal, hogy a rendelkezés nemcsak az államtól kapott, hanem a jogelőd szövetkezettől ilyen célra átvett ingatlanokra is vonatkozzon. A szolgáltatási tevékenység beszüntetésével ezek tulajdonjogát is kapja meg az állam és a helyi tanács mint kezelő gondoskodjék a szolgáltatás folytatásáról. A képviselői indítvánnyal a jogj, igazgatási és igazságügyi bizottság egyetértett. A mezőgazdasági bizottság, mivel ez nem kimondottan mezőgazdasági, hanem jogi kérdés, egyetértett és támogatta a jogi bizottság véleményét. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a javaslatokat elfogadni és törvényerőre emelni szíveskedjék. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a napirendhez egy képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. Átadom a szót Csöndes Zoltán képviselőtársunknak, Budapest 39. választókörzetének képviselője. CSÖNDES ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Az Országgyűlés legutóbbi ülésén módosítottuk a földről szóló törvényt. Azt hiszem, hogy a módosítás körülményeivel mindannyian tisztában vagyunk, ismerjük és tudjuk azt is, hogy a módosítás után egyértelművé vált az, hogy a módosítás enyhén szólva, nem sikerült a legjobban. De mondhatnám azt is, hogy működésképtelenné tette a törvényt. Éppen ezért nagy örömmel fogadtam, hogy a mezőgazdasági és jogi bizottság a múltkori módosítás módosítására tett javaslatot. Most azért, hogy a következő ülésen ne kelljen ismét módosítani mai módosításunkat, elmondanám aggályaimat. A 12-es §-sal alapvetően egyetértek. A 13-as § megítélésem szerint a társadalmi szervezetek vonatkozásában megkülönböztetést tartalmaz, ami ellentmondásban van a törvény általános szabályozó szerepével. Korábban a társadalmi szervezetek saját tagjaik által fizetett hozzájárulásból vagy tagdíjból létesített, vagy hagyaték útján megszerzett ingatlanok tekintetében csak kezelői jogot szerezhettek. Az alkotmány ugyanis csak állami és szövetkezeti tulajdont ismert el, és egyéb jogi személy tulajdonát nem. Ebből következik, hogy a 13-as § elfogadása esetén rendezetlenné válik jónéhány olyan ingatlan, ami a társadalmi szervezetek kezében van. A törvényjavaslat másfelől lehetetlenné teszi a társadalmi szervezetek önálló gazdálkodását is, hisz a profit lehetőséget biztosító ingatlanok esetében sem léphetnek be különböző társasági és vállalati formákba. Tehát ebből következik, hogy a törvényjavaslat értelmében bizonyos fokig deklaráltan a társadalmi szervezeteket nonprofit szervezeteknek nyilvánítjuk, és amennyiben saját költségvetésükből megélni nem tudnak, akkor az állami költségvetésnek, nyilván vagy adók formájában, vagy további támogatások formájában kell őket segítem. Azt hiszem, hogy a mi költségvetésünknek sokmindenre szüksége van, csak éppen arra nem, hogy további támogatásokat nyújtson. Éppen ezért szükségesnek látom, hogy a társadalmi szervezetek számoljanak el a kezelésükben levő ingatlanok eredetével. És csak a ténylegesen őket megilletők maradjanak ezeknél a társadalmi szervezeteknél, de ezekkel igenis gazdálkodjanak. Éppen ezért javaslom, hogy a 13-as §-t módosítsuk. Hyen formában elfogadni nem tudom. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm. Vassné Nyéki Bona képviselőtársunkjelezte felszólalási szándékát. VASSNÉ NYÉKI ILONA: Tiszteit Országgyűlés! A májusi országgyűlés nagy jelentőségű törvényt, a földtörvény módosítását fogadta el. S íme máris itt van előttünk az újabb módosítási igény és nem biztos, hogy maradéktalanul jó törvényt tudunk alkotni. A törvénymódosítást tárgyaló két bizottság, a mezőgazdasági és jogi bizottság ülésén is elmondtam egy igen jelentős társadalmi feszültséget jelző észrevételemetjavaslatomat. Ezt itt és most, úgy érzem meg kell ismételnem és kérem a jogalkotókat, hogy javaslatom minden összefüggésével foglalkozzanak, összhangban a tiüajdonreformmal és az önkormányzati törvénnyel. Konkrétan miről is van szó? Nem az érzelmekre kívánok appelálni, csak a tényekre. Tudjuk, hogy a magyar paraszt és családja évszázadokon keresztül hogyan élt. Tudjuk, hogy megvonta szájától a jobb falatot is, hogy szinte holdanként földet vegyen, gyűjtsön. Tudjuk, hogy a téeszbe nem éppen nemzeti színű lobogó alatt vonult be földjével, lovával, vetőgépével és minden vagyonával. Tudjuk, soha nem fog belenyugodni abba, hogy megalázóan alacsony földmegváltást kaphat majd örököse. S ez a mostani módosítással sem fog jelentősen változni. Abba különösen nem nyugszik bele, hogy a több község téeszéből és területéből egyesített téeszek a tulajdonukban levő földeket a tulajdonosi jogokat gyakorolva sokféle okkal, például zártkertnek, vikendteleknek, ipari teleknek vagy egyéb területnek eladhatják magas áron, ellentétben a földmegváltási árral. Számos esetben ezek az adás-vételek a mérleg-egyensúly eszközévé válnak. Az összevont, egyesített téeszek faluközösségei és tanácsai az említett adás-vételeknek túlsúlyban csak az infrastrukturális és egyéb problémáit érzékelik csupán. Természetesen tudomásul veszem, hogy vannak nagyüzemileg nem jól, nem megfelelően hasznosítható földek, bár azt is megjegyzem, hogy régen minden földet lehetett és tudtak művelni. Nyomatékosan szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy minden, a község közigazgatási területén levő föld eladása elsősorban az adott faluközösség létfeltételeinek gyarapítását kell, hogy szolgálja. A mosta-