Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-48

4017 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 4018 vény hatálybalépésének időpontja is július l-e, tehát ehhez képest nem sok késés; én azt hiszem, hogy egy­két hónap nem jelenthet fennakadást. így tehát indít­ványozom, hogy az ügyrend 40. §-ának 4. szakasza értelmében az országgyűlés a törvényjavaslatot utasítsa el, illetőleg átdolgozásra utalja vissza az elő­terjesztőnek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Kérek mikrofont dr. Ballá Éva budapesti képviselőtársunknak. DR. BALLÁ ÉVA: Tisztelt Országgyűlés! Rövid időre kérem türelmüket. Szót kellett kérnem, mert a miniszteri expozé nem oszlatta el kétségeimet, a vita pedig fokozta aggályaimat az állami vállalatok átala­kulásával kapcsolatban. Nem vált világossá, hogy mi biztosítja, hogy a jelenlegi vállalatvezetők a lehető leg­hatékonyabban adják el az állami tulajdont. Nem va­lóságos tulajdonosok és nem egészséges tulajdonosi érdekeltség jelenik meg. A jelenlegi vállalatvezetők ke­zében összpontosul a tulajdonosi jog anélkül, hogy tu­lajdonosi kockázatuk lenne, hogy bármilyen veszte­nivalójuk lenne. Elősegítheti a nem kívánatos személyi összefonó­dásokat, amely napjainkban is bénítja a gazdaságot, morális légkörünket, s ütközik a társadalom igazság­érzetével. Erre csak egy példát hoznék. A vállalatve­zetőknek miért lenne érdeke, hogy olyan tőkésnek adja el a vagyonrészt, aki működő tőkét hoz be, ugyan, de fenyeget az a veszély, hogy első dolga len­ne az alkalmatlan vezetőt elmozdítani. Viszont lehe­tősége van, hogy olyan tulajdonosokat keressen, akik az igazgatótanácsban nem veszélyeztetik a pozíció­ját. Ilyenek lehetnek például a meghitelezett ideigle­nes részvényesek. Mivel a politikai életben a politikai vezetők köré­ben megindult a személycsere folyamata, addig a gaz­dasági életben, a kulcspozícióban levő gazdasági veze­tők körében rotáció országosan nem tapasztalható, ha leszámítjuk a nyugdíjazás, a haláleset, vagy a bünte­tőeljárás miatt cserélődő vezetőket. Ha nem történik időben a gazdasági vezetők körében egy kívánatos sze­mélycsere, akkor a kontraszelekció alapján kiválasz­tódott vezetők továbbra is hatalmat élveznek, és ne reménykedjünk semmiféle gazdasági fellendülésben. Az az aggályom, hogy a törvény által ezen vezetők pozíciója konzerválódik, ugyanakkor az ellenőrzés kisebb lesz. És hadd említsem meg, amit a miniszter úr mondott, egy korábbi javaslatomat. A vezetők belső társadalmi, dolgozói kontrollját csökkentő tö­rekvés érvényesült akkor is véleményem szerint, ami­kor a Munka Törvénykönyve módosításánál tett ja­vaslatomat az Igazságügyi Minisztérium elutasította. Nem tudom, hogy képviselőtársaim emlékeznek-e rá, akkor azt javasoltam, hogy a 30 személynél több főfoglalkozású dolgozót alkalmazó gazdasági társasá­goknál ne szűnjenek meg egyik napról a másikra a dolgozók részvételi jgoai, amit korábban a vállalat­nál élveztek. Ugyanis a részvételi jog nem olyan bele­szólás a vezetésbe, amely megköti a vállalatvezetők kezét, hanem csupán információszerzési, véleménye­zési jog, amelyik egy belső ellenőrzést jelent, egy nyilvánosságot jelent. Ezt Nyugaton maguk a válla­latvezetők is igénylik, hiszen a dolgozók azonosulá­sa a vállalat érdekeivel hosszú távon biztos, hogy a jobb munkájukkal megtérül. Ezzel egyetértett az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal vezetője, és expozéjában ő maga javasolta az Országgyűlésnek elfogadásra. Azonban a szünetben az igazságügy miniszter úr kompromisszumot ajánlott, hogy tegyek le az indítványomról, azzal, hogy majd ezt az átalakulási törvény fogja rendezni. Erről egy határozatot hozott az Országgyűlés, amit képviselő­társaim elfogadtak. Ezt felolvasnám. „Az expozéban javaslat hangzott el a 30 személy­nél több főfoglalkozású dolgozót alkalmazó gazda­sági társaságok esetében a vezetésben való részvétel szabályainak kiterjesztésére. Az előterjesztő az igaz­ságügyminiszterrel és a javaslatot indítványozó kép­viselővel egyetértésre jutott abban, hogy a kérdést nem a Munka Törvénykönyve módosításánál, hanem az átalakulási törvénynél kell rendezni." Az átalakulá­si törvény nem rendezi. Véleményem szerint nem is oda való, hanem a Munka Törvénykönyvbe, viszont szerintem nem várható meg az új Munka Törvény­könyve ezzel, hanem ezt korábban kell rendezni. Visszatérve: az átalakulási törvényben a veszélyt abban látom, hogy ez egy beláthatatlan folyamatot indít meg és úgy rögzíti a mai vezető rétegnek a pozí­cióját, hogy ez akadálya lehet egy valódi tulajdon­reformnak az állami vállalatoknál. A hatalom mai birtokosai között most eluralko­dott egy törvényalkotási pánik, amely sokszor kon­cepció nélkül, szeleteiben, beláthatatlanul tálalja elénk a jogszabályok tömegét. Én kérem képviselő­társaimat, hogy próbáljunk meg úrrá lenni a helyze­ten. Arra is figyelmeztetnék, hogy a törvénynek ezen paragrafusainál az állami vállalatok átalakulásáról rendelkezőknél nincsen társadalmi konszenzus. A pénzügyi-közgazdasági szakértők jelentős része ellen­zi, az MSZMP reformkörei a szegedi tanácskozáson ki­nyilvánították, hogy elfogadhatatlan, ugyanígy az ellenzék egy jelentős része, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Magyar Demokrata Fórum és úgy hallottam, hogy a szakszervezetek is aggályaikat kez­dik kifejezni. A társadalmi konszenzus nélküli döntések fölött pe­dig úgy érzem eljárt az idő. Ezért én azt a javaslatot tudnám képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlani, hogy mivel a törvény többi része valóban szükséges és pozitív, előremutató, ezért csak a harmadik fejezet, amit Zsideiné képviselőtársunk is javasolt, marad­jon ki azzal, hogy az állami vállalatok átalakulásáról külön törvény rendelkezik. Nem fogja ez megbontani a törvény, a szabályozás egységét, hiszen az egyesülési jognál sem bontotta meg a szabályozás egységét, hogy a pártokról külön törvény rendelkezik. Köszönöm szépen türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vállalati tör­vény módosításához felszólalásra jelentkező képvise-

Next

/
Oldalképek
Tartalom